Belföld

Senki nem mer nyilatkozni a Schmitt-ügyről?

Körbeküldözgetés, hallgatás, egymásra mutogatás, titkárnős letagadás stb. Falakba ütköztünk, amikor a köztársasági elnök plágiumügyében érdeklődtünk.


Képünk természetesen csak illusztráció

Rejtélyes némasági kórság szállhatta meg a Nefmi, a Fidesz-frakció és a Semmelweis Egyetem illetékeseit: minden általunk megkeresett szereplő ugyanis mélyen hallgat a Schmitt-ügyről. Esetleg valaki másra mutogat vagy letagadtatja magát titkárnőjével. Másfél nap alatt senkiből semmi érdemlegeset nem tudtunk kihúzni a köztársasági elnök plágiumbotrányával kapcsolatban.

Istvánfi Csaba – aki Schmitt kisdoktorijának idején volt az akkori Testnevelési Főiskola vezetője – közölte, a mindennapos testnevelés ügyében szívesen, az államfő értekezése ügyében azonban nem nyilatkozik. Mint kiderült, az egész SOTE-ra kiterjedő nyilatkozatstopot rendeltek el.

Tóth Miklóst, a Testnevelés és Sporttudományi Kar dékántját is kerestük: először telefonon titkárnőjénél, de ő a sajtóosztályra küldött minket, kiknek kérésére e-mailben küldtük el kérdéseinket még délelőtt. Válasz egyelőre nem érkezett.

Az egyetemről a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz (Nefmi), ott pedig Réthelyi Miklós miniszterhez küldtek minket. A nemzeti erőforrás miniszter egyelőre még nem döntötte el, hogy reagál-e kérdéseinkre. Schmitt Pál ma déli nyilatkozata után ismét kerestük Réthelyi Miklóst, de még mindig gondolkodik.

A kisdoktoriügyet vizsgáló bizottság tagjait is próbáltuk elérni, de ők változatosan kerülik a sajtót. Van, aki a mobiltelefonját “hagyta el valahol”, de van, akinek a titkárnője vonja meg – vizuálisan legalábbis így képzeljük – a vállát, amikor főnöke holléte felől érdeklődünk.

A Fidesz-frakció tagjai szintén hallgatásba burkolóznak: információink szerint egy kör-sms-ben tiltották meg nekik a nyilatkozatot. Hétfőn azért még néhányan beszéltek az ügyről…

Ezeket kérdeztük a SOTE dékánjától:
Látta a Dr. Bubós videót? Tetszett?
Ha ma születne Schmitt Páléhoz hasonló dolgozat, átjutna az egyetemi szűrőn?
Dékán úr érzékelt nyomást a vizsgálat során, mely akár Schmitt Pál „felmentése”, akár elmarasztalása irányába tolta volna a jeles grémiumot?
Elképzelhetőnek tartja, hogy bántódása esett volna (pl. szakmai előmenetelében) a bizottság bármely tagjának, ha Schmitt felelősségét állapítják meg az ügyben?
Elképzelt történet: egy élsportoló doppingolva szerez olimpiai aranyat, ellenőrzik, de nem bukik meg, ám teszem azt húsz év múltán, mondjuk egy annak idején lefagyasztott vizeletminta ismételt analizálása során bebizonyosodik, hogy csalt. Ön kit ítélne bűnösnek? A sportolót vagy a VADA ellenőreit?
Lát párhuzamot a fenti történet és a kisdoktoriját megíró Schmitt között?
Mi az ön morális ítélete, ha netán az derülne ki, Schmitt tényleg nem tudott a plagizálásról? (Sajtóhírek szerint elképzelhető, hogy Schmitt – „a kor szokásainak megfelelően” – vásárolta a dolgozatot.)
Ön ad formalizált lehetőséget az egyetem diákjai számára, hogy föltegyék a Schmitt-ügyben megfogalmazódott kérdéseiket önnek és a bizottság többi tanárának? Sajtónyilvános lesz ez az esemény?
Ha a jövőben egy hallgatót puskázáson vagy plágiumon kapnak, s ő azzal kérdez vissza, hogy „miért, Schmittnek szabad?”, milyen választ ajánl az oktatónak?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik