Pavlovits Dávid 17 éves kora óta gitározott, évente legalább 8-10 koncertet adott külföldön, 1998-ban Viharmadár-szonátájáért az olaszországi Viareggio zeneszerzői versenyen különdíjat kapott. Nemzetközileg is elismerték, Szegeden pedig az SZTE-ZMK docense lett. 2009-ben viszont egy szerencsétlen mozdulat majdnem végérvényesen tönkretette karrierjét.
„Tornagyakorlatot végeztem, elestem, és mikor rátámaszkodtam a tenyeremre, a hüvelykujjam kificamodott. Akkor üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de másnap már semmit sem éreztem. Nem mentem el orvoshoz, nem rögzítették rendesen, így a pengetős kezem magától regenerálódott” – mesélte Dávid, aki a baleset után tovább játszott, de ahogy teltek a hónapok egyre több gondja adódott gitározás közben.
Később kiderült, a sérült izület rosszul gyógyult be. Ahogy teltek a hónapok, egyre több problémája keletkezett ebből, nem tudott már önfeledten játszani, a figyelmét elvonta a keze, így több orvost is megkeresett a panaszával. “A sebészek megmondták, hogy nem vállalják a műtétet, mert attól még rosszabb lenne a helyzet” – mondta.
Sokan kételkedtek abban, hogy Dávidnak sikerülhet a másik kezével is
hasonló magas szintre felhoznia gitártudását.
Fotó: Bozsó Krisztián
Pavlovits Dávid ezután különböző izomerősítőkkel igyekezett orvosolni a gondját, de ez csak ideig-óráig működött. Így egy utolsó utáni ötletbe kapaszkodva, ahogy mondta, „fejest ugrott a semmibe”, levágta a gitár pengetéséhez elengedhetetlen körmeit, és úgy döntött, ezután a bal kezét fogja használni, amire elmondása szerint, ilyen magas szinten gitározó zenésznél még nem akadt példa.
„Reméltem, hogy a hónapok múlásával meg fogom tudni saccolni, hogy a semmiből lehet-e regenerálni egy gitárjátékot. A Süss fel nappal és hasonlókkal kezdtem el a gyakorlást, napi 5-8 órát szántam rá. A külföldi fellépéseimet lemondtam, de nem bánom, mert kicsit magamba tudtam szállni, és itthon lehettem.”
Pavlovits Dávid abba az érdekes szituációba került a kézváltás miatt,
hogy diákjai jobban tudtak gitározni, mint ő.
Fotó: Bozsó Krisztián
A gitárművész eközben naplót vezetett, és rengeteg videofelvételt készített tapasztalatairól. Hozzáállásában sokat segítettek neki tanárként szerzett élményei, hiszen diákjai is hasonló fejlődési stádiumokon mennek keresztül.
„Sokszor találkozom olyan haladó gitárosokkal, akikben brutális korlátok vannak, majd évekig tartó munka során egyszer csak sikerül áttörni ezeket a gátakat. Ezek hatalmas sikerek nekem is, és hitet adnak, hogy igenis lehetséges olyan képtelennek tűnő kísérlet is, mint az enyém” – mesélte a gitárművész.
Pavlovis Dávidot hajtotta a lelkesedés, a tanulással járó izgalom, ami eredményhez is vezetett; 1 év 3 hónap után, 2010 januárjában, Franciaországban saját koncertet adott. Nyílván több technikai bizonytalansággal játszott, de a közönség lelkes fogadtatása meggyőzte, jól sikerült a fellépése. Azóta is sokat fejlődött, és saját maga nagy meglepetésére, most már előnyöket is lát a váltásban.
A gitárművész balesetének már csak a pozitív oldalát látja.
Fotó: Bozsó Krisztián
„Kezdőként sok alapmozgást nem jól vagy egyáltalán nem tanítottak meg, így ez néha a játékomban problémaként jelentkezett. Most ezeket a berögződéseket el tudtam hagyni. Tanárként is rengeteg előnnyel járt ez az időszak, új oktatási módszereket, gyakorlatokat fejlesztettem ki, amit a diákjaimnál is alkalmazhatok” – mondta a zenetanár-gitárművész.
Sokkal jobban át tudja érezni, hogy tanítványai min mennek keresztül egy-egy gitárórán. “És mindezen felül a legjobb, hogy néha úgy érzem, túlszárnyalom önmagamat, ugyanis a bal kezem sokkal oldottabb, mint a jobb. Emiatt gyorsabban tudok pengetni, és ha egyszer késznek mondhatom magam, talán virtuózabb zenész leszek, mint valaha.”
