Rowland szombaton hunyt el saját házában, Parkinson-betegsége következtében fellépő komplikációk miatt – közölte Kenneth Janda, a Kaliforniai Egyetem munkatársa. A kutató 1995-ben kapott két kollégájával, Paul Crutzen holland és Mario Molina mexikói tudóssal megosztva kémiai Nobel-díjat.
Rowland tézisét, miszerint a klór-fluor-karbonok (CFC-k) károsítják a légkör ózonrétegét, sokáig vitatták. Miután azonban a következő tíz évben felismerték az atmoszférában kialakult ózonlyukat, kritikusai elhallgattak. Sőt, mint kiderült, még maga Rowland és kollégái is alábecsülték a problémát.
A kutató hitt a tudomány felelősségében és követelte, hogy a tudósok vállaljanak kötelezettséget az általuk felfedezett problémák, mint például a klímaváltozás ellen. “Ki, ha nem mi?” – tette fel a kérdést 1997-ben a Fehér Házban Rowland egy klímaváltozásról szóló vitában.
