Belföld

Több bacilusunk van, mint sejtünk

A földönkívüliek biztosan „baktériumtenyészetnek” tekintenék az embert, testünk minden sejtjére 9 „barátságos” bacilus jut. Miattuk kell vigyázni az antibiotikummal, és mert könnyen mi magunk erősíthetjük meg a kórokozókat.

Ha a tipikus téli megbetegedésnek tekinthető, vírus okozta influenzás, náthás tünetek 3-4 napon belül nem enyhülnek, ajánlott orvoshoz fordulni. Erős a gyanú ugyanis, hogy baktériumok támadták meg a szervezetünket, amely szakszerű segítség nélkül már nehezen győzi le a betolakodókat, így megnő az esély akár halálos kimenetelű szövődmények kialakulására.

„Baktériumtenyészet” vagyunk?

Az ilyenkor követett gyógymód az antibiotikum-kúra, amivel azonban nagyon óvatosan bánik az orvos, és a betegnek is be kell tartania a szabályokat. Testünk ugyanis megszámlálhatatlan tömegben tartalmaz hasznos baktériumokat, amelyek elengedhetetlenek életfunkcióink normális működéséhez. Kis túlzással azt is mondhatjuk, szimbiózisban élünk a miroszkopikus élőlények milliárdjaival – mondja az FN24-nek Tarpay Ádám általános orvos.

Vírusok és bacilusok
Sorozatot indítottunk, ahol mindenki számára érthetően, logikusan mutatjuk be szervezetünk harcát a vírusok és baktériumok ellen, mert úgy véljük, könnyebben felvehetjük a kesztyűt, ha tudjuk, mivel állunk szemben. A továbbiakban alapvetően egészséges szervezetből indulunk ki és kizárólag a téli időszakra jellemző vírusos illetve bakteriális megbetegedésekkel foglalkozunk.

 

Merüljünk el kissé a számokban. Egészséges személynél két gramm székletben több baktérium található, mint ahány ember valaha élt a földön. Sőt. Ha egy idegen civilizáció a bennünk található sejtek alapján próbálna megismerni minket, az embert minden bizonnyal a „Baktériumtenyészet” címszó alá sorolná a határozóiban.

Az emberben található sejteknek ugyanis 90 százaléka baktérium, és csak a maradék 10 százalék maga az ember, azaz a testünket felépítő sejtek aránya. Furcsának tűnő arány, de talán elfogadható, ha hozzátesszük: az egysejtű baktérium mérete átlagosan két-három nagyságrenddel kisebb, mint az átlagos emberi sejteké.

Áldásos tevékenységüket már a bőr külsején kifejtik, ahonnét kiszorítják a veszélyes kórokozókat, de ezen túl és a teljesség igénye nélkül vitaminokat állítanak elő, segítik az emésztést. Őket természetesen a lehetőségekhez képest meg kell óvnunk, így a gyógyászatban nem indíthatunk totális háborút a megbetegedést okozó baktériumok ellen sem.

Felgyorsíthatjuk az evolúciót

Komoly felelősség nyugszik tehát az orvosok vállán. Ha indokolatlanul ír fel antibiotikumot, vagyis túl korán, még a másodlagos, bakteriális fertőzés kialakulása előtt, akkor az egész kezelés teljesen értelmetlen, hiszen nincs mit kipusztítani. Azaz mégis van: a bennünk élő hasznos egysejtűeket az antibiotikum megtizedeli, ami elsősorban gyomorbántalmak és étvágytalanság formájában ütközik ki.

Óvatosan kell bánni az antibiotikum adagolásával is. Adott esetben az orvosnak mindig a legenyhébb dózist kell alkalmaznia, majd ha ez nem segít, akkor kell egyre nagyobb és nagyobb koncentrációt bevetnie. Abban az esetben ugyanis, ha mindenki elsőre a legerősebb antibiotikumot kapná, rövid időn belül össztársadalmi szinten kialakulna a baktériumok új, a legtöbb antibiotikummal szemben ellenálló változata.

Hasonló hatást ér el a beteg „kicsiben”, ha nem tartja be az általában 5-7 napos antibiotikum-kúra teljes idejét. Mint a természetben mindenhol, itt is először a gyengék pusztulnak el, és ha néhány nap után elhagyjuk a gyógyszert, pont a legerősebb, legellenállóbb, legéletrevalóbb baktériumok maradnak életben és szaporodnak el újra a szervezetünkben. Gyakorlatilag egy gyorsított evolúciót idézünk elő a testünkben – figyelmeztet Tarpay Ádám.

Cikksorozatunk folytatásában arról lesz szó, hogyan használja immunrendszerünk a lázat jó hadvezér módjára, hogy a számára legideálisabb csatatérre csalogassa a betolakodó kórokozók hadát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik