Belföld

Devizahitel után újabb adósság

A devizahitelben eladósodott családoktól várja el leginkább a kormány, hogy újabb hitelt vegyenek fel. A tandíj kompenzálására kialakított diákhitel rendszernek ugyanis épp ez a réteg a célcsoportja.

“Ha hülye vagyok, de van pénzem, tanulhatok, miközben a másik hiába okos, nem tanulhat” – fogalmazta meg véleményét a kormány terveiről egy most végzős fővárosi gimnazista. A jó képességű, de szegény családból származó diák a keretszámok csökkentése és a tandíjak várható mértéke ismeretében kijelentette: „ha nem vesznek fel államilag támogatott képzésre, akkor megyek a Tescóba pénztárosnak.”

Mint többször megírtuk, a tavalyi 53 400 után 2012 szeptemberétől kevesebb, mint 34 ezer olyan elsős kezdi meg egyetemi, főiskolai tanulmányait, akinek száz százalékban fizeti az állam a tanulmányi költségét. Lesz 15 550, akiknek a költségein nagyjából fele-fele arányban osztozik az állam és a hallgató. A többi jelentkező nem kap semmilyen állami ösztöndíjat, azaz maguk fizetik az – előző évekhez képest megemelt, évi 230 ezertől akár kétmillióig is felkúszó – tanulmányi költségeiket. Bár február 15-ig dönteniük kell a továbbtanulási szándékaikról a végzős diákoknak, még mindig nem látnak tisztán sem a tandíj pontos mértékéről, sem a vágyott szak „terítéséről”, azaz, hogy melyik intézményben van esély a bekerülésre.


Ki tud fizetni a tanulmányaiért?
Fotó: Kummer János

Információink szerint a középiskolákban elég nagy a felháborodás azzal kapcsolatban, hogy hirtelen, átmeneti idő nélkül így beszűkítették az államilag finanszírozott felvételi keretszámokat. (Egyes szakokon 95 százalékos a csökkentés.) Több igazgató és tanár is azt sérelmezte, hogy tisztességtelen a kormány részéről, hogy azoknak a diákoknak az útját zárják le, akik évek óta keményen készülnek egy-egy adott szakra, s most a célegyenesben derül ki, hogy nincs esélyük a felvételre.

„Az egy hamis illúzió, hogy egy magyar-történelem szakra készülő diák hirtelen átvált műszaki vagy informatikai pályára. Ha már ilyen drasztikus megszorításokat vezet be a kormány, akkor időt kellett volna adni a gyerekeknek. A most elsős, másodikos gimnazisták még talán tudnának váltani az új információk ismeretében, de a végzősökkel ezt nem lehet megtenni. Az is nagyon tisztességtelen, hogy nekünk kell odaállni a szülők elé elmondani a rossz híreket ” – mondta egy vidéki gimnázium igazgatója.

Az iskolák jó része egyébként egyfajta válságtanácskozást tart mostanában a végzősök családjaival. Az általunk megkérdezett iskolákban mindenütt felmerült, hogy külföldre mennek inkább tanulni azok, akik megtehetik (van ismerősük, akik segítenek a drágább megélhetésben, vagy esetleg esélyesek valamilyen sport vagy egyéb ösztöndíjra). Ausztriában és még néhány országban nincs tandíj, és van jó néhány ország, ahol olcsóbb tanulni, mint szeptembertől Magyarországon. „Ha már fizetnem kell, akkor inkább kint fizetek” – mondta egy borsodi gimnazista. Társai egy része az új feltételek ellenére is megpróbálja a felvételit, és majd az eredmények után meglátja, hogyan tovább. Mások nem is próbálkoznak, inkább valamilyen OKJ-s tanfolyamot céloznak meg.  

A tandíj elleni gyógyírként kialakított diákhitel 2. nem mindenkinek vállalható. Egy kőbányai gimnázium egyik végzős osztályának tanára arról számolt be, hogy mindössze egyetlen diákja döntött úgy, hogy felvesz diákhitelt a tandíj kifizetésére. Úgy véli, hogy eleve ellenérzést kelt a hitel szó azokban az alsó középosztálybéli családokban, akiknek a legnagyobb problémája épp a devizahitel-csapda. Pedig pont ennek a körnek dolgozták ki ezt a lehetőséget, hiszen a jómódú családok ki tudják fizetni a gyerekek tandíját. A tanárnő arra is felhívta a figyelmet, hogy az új rendszerben épp azok jutnak be majd a kevés ingyenes helyre, akik amúgy is jellemzően gazdagabbak. A 100 állami ösztöndíjas jogászhelyre, vagy a 250 közgazdász helyre azok az amúgy nyilván tehetséges, de minden bizonnyal gazdag gyerekek fognak bekerülni, akiknek nem lenne gond a tandíj előteremtése. És kiszorítják azokat, akik évek óta, sokkal rosszabb körülmények között küzdenek, tehetségesek, szorgalmasak, de esetleg nem engedhetnek meg maguknak különórákat.


Fotó: MTI / Kovács Attila

A diákjai egy része külföldre (Amerikába, Svájcba, ahol ismerős van) megy tanulni, a többség OKJ-s képzésben gondolkodik. Mindössze három-négy diák van, aki hajlandó lesz fizetni, ha úgy alakul. (Az egyiknek a nagymamája gyűjtött erre évek óta pénzt, a másik családjának nem gond a fizetés, van, aki levelező szakra jelentkezik, és dolgozik majd az egyetem mellett.)  A tanárnő szerint több diák karrierjét vágja el az új rendszer, hiszen anyagi okokból nem lehet majd tanító az a lány, akiből kiváló pedagógus lehetne, vagy nem lesz közgazdász abból a fiúból, aki évek óta kemény munkával erre készül, és lehetett volna esélye bekerülni a közel 5000 hely egyikére.

„Megrázó, hogy ezek a gyerekek öt éve azzal kezdtek el itt tanulni, hogy majd továbbtanulnak. Elkezdtek egy játékot, aminek közben hirtelen megváltoztatták a játékszabályait. Még a 4., 5. osztályosok sem tudták, hogy becsukják az orruk előtt azokat a kapukat, aminek átlépésére készülnek 3-5 éve” – magyaráz a tanárnő, aki most arról próbálja a diákokat meggyőzni, hogy ettől függetlenül készüljenek az érettségire rendesen, mert annak eredménye 5-10 év múlva is számíthat majd. „Ha én lennék az ő helyükben, akkor úgy csapnám oda az egészet, ahogy van…  Az OKJ-re ugyanis elég a 2-es érettségi is” – teszi hozzá.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik