Belföld

Nem közösködik a Jobbikkal a szélsőjobb széle

Az oslói tömeggyilkosság és a német neonáci halálbrigád lebukása után újra az európai biztonsági szolgálatok radarjára kerültek a szélsőjobboldali terrorcsoportok. De mi a helyzet nálunk?

Az elmúlt időszakban előtérbe került az európai szélsőjobboldalhoz köthető paramilitáris szervezetek és szimpatizánsok tevékenysége. Az eddig a radikális iszlamista vagy szélsőbaloldali terrorcsoportokra fókuszáló európai biztonsági szolgálatoknál is újra a radarra kerültek a szélsőjobboldali és neonáci szervezetek. Romagyilkosság-sorozat Magyarországon, az oslói mészárlás, vagy a pár hete nyilvánosságra került német neonáci halálbrigád tevékenysége, mind egy súlyosbodó társadalmi válságtünet mellékhatásai. Vagy mégsem? Elszigetelt biztonsági, rendészeti kérdésekről van szó, vagy a szélsőséges politika vadhajtásairól, melyek egyre több emberéletet követelnek? A Political Capital vezetőelemzőjével, Juhász Attilával készített interjú második része.(1. rész)

 

Mekkora jelentősége hazánkban a Jobbikon túli szélsőjobboldalnak?

A Jobbiktól és a hozzá többé-kevésbé kötődő szervezetektől jobbra a legszélsőségesebb nézeteket valló, jellemzően neonáci szervezetek állnak. Ezek politikai erőtérre gyakorolt hatásuk szempontjából azonban jelentéktelennek, pozíciójukat illetően pedig marginálisnak tekinthetők. Ilyenek például a különböző szkinhed csoportosulások, valamint az egymással konkuráló hungarista szervezetek, a Vér és Becsület utódjaként megalakult Pax Hungarica és a Magyar Nemzeti Arcvonal, amely nemrég könyvégetéssel hívta fel magára a figyelmet.

Növekedésüket gátolja, hogy rendkívül zártan működnek, önmagukat általában rendszerellenesként vagy rendszeren kívüliként definiálják, így a politikai intézményrendszer keretein belüli érvényesülést nem is tekintik céljuknak és lenézéssel tekintenek minden olyan szervezetre, pártra, amely erre törekszik. Ha közvetlenül vagy áttételesen egyes személyek között van is valamilyen szintű kontaktus, ezek szervezeti alapon külön állnak a Jobbiktól és a mainstream szélsőjobboldaliságtól, így nem politikaformáló tényezők.

Németországban kemény törvények tiltják a náci jelképeket, ott például a Blood&Honour (Vér és Becsület) nem is létezhetne. A kemény tiltópolitika, vagy a hosszabb póráz ösztönzik inkább ezeknek a szervezeteknek a működését?

Tudomásom szerint a jogalkotás szintjén minden civilizált országban tiltják a kifejezetten neonáci eszmék terjesztését. A kérdés inkább az, hogy mennyire elutasító a társadalmi-politikai közeg a szélsőjobbal szemben, illetve, hogy a jogalkalmazás mennyire felkészült és milyen határozottan lép fel. De legyen akármilyen háttér, erőszakos cselekmények bárhol előfordulhatnak.


Fotó: MTI / Beliczay László

Németországban például valóban érvényesül az erőteljes, társadalmi és politikai konszenzuson alapuló represszív politika a szélsőjobbal szemben, mégis bekövetkeztek a neonácik által elkövetett gyilkosságok. Norvégiában a szélsőjobboldali eszméknek nincsenek meg a társadalmi-politikai feltételei, még annyira sem, mint Németországban, mégis átélt a közelmúltban egy politikai indíttatású tömeggyilkosságot. Magyarországon nem zár össze a társadalom és politikai szereplők a szélsőjobbal szemben, hezitatív a jogalkalmazás, be is következtek a romagyilkosságok.

Fontos különbség azonban, hogy ahol a szélsőjobb társadalmi és politikai elutasítottsága nagy, mint Németországban és Norvégiában, ott ezek az esetek teljesen elszigetelt jelenségek maradnak, inkább biztonsági és rendészeti kérdésként kezelendőek. Most épp vita is zajlik arról Nyugat-Európában, hogy a szélsőjobboldali csoportok a közelmúltban radaron kívül kerültek, inkább az iszlám radikálisokra koncentráltak a titkosszolgálatok és közben teljesen megfeledkeztek arról, hogy a szélsőjobboldali terrorveszély is létezik. Persze ott is súlyos társadalmi konfliktusok vannak a bevándorlással összefüggésben. Ugyanakkor ezeken keresztül az extrém jobboldal aligha fog nagyobb támogatásra szert tenni, tőlük még a bevándorlásellenes pártok is elhatárolódnak.

Magyarországon viszont nincsenek ilyen éles választóvonalak, itt nem pusztán biztonságpolitikai vagy rendészeti kérdésről van szó. A romagyilkosságok után ugyanis nem nőtt a szélsőjobb társadalmi elutasítottsága, nem keltett megdöbbenést, hogy lelőttek egy ötéves gyereket, csak azért, mert cigánynak született. Pedig ez is van olyan szörnyű, mint az Olaszliszkán történt gyilkosság. Nálunk 2006 óta nyílttá és elfogadottá vált az etnikai uszítás, mégpedig mindkét oldalról, hiszen a cigányok is egyre ellenségesebben viszonyulnak a többséghez.

A kiképző táborokat is tartó paramilitáris szervezetek működése politikai, vagy biztonsági kérdés? Esetleg mindkettő?

Az erőszakos cselekményekre való felkészülés biztonsági és rendészeti szempontból kockázat, és önmagában még nem politikai kérdés. A titkosszolgálatoknak, rendőrségnek meg kell oldania, hogy ne fordulhassanak elő szélsőséges csoportok által elkövetett gyilkosságok. Politikai szinten az a veszélye a paramilitáris szervezeteknek, hogy az állam erőszak-monopóliumát kezdik ki. Nem véletlen, hogy erre minden kormány határozottan igyekszik reagálni. Ha ugyanis egy társadalom elveszti a hitét és a bizalmát a hivatalos rendfenntartó szervekben és más intézményekben, akkor az egész állam alapja roggyanhat meg. Ráadásul Magyarországon rendkívül hektikusan tud változni az intézményekbe vetett bizalom. Települési szinten erre játszanak rá az olyan csoportok, mint például a gyöngyöspatai események kapcsán elhíresült Véderő, vagy mint az egykori Magyar Gárda különböző utódszervezetei.


Fotó: MTI / Beliczay László

A militáns szélsőjobboldali szervezetek tartják egymással a kapcsolatot országhatárokon túl?

A neonáci szervezeteknek van nemzetközi hálózata, de túl nagy jelentőséget ennek nem tulajdonítanék. A legextrémebb, marginális jelentőségű szélsőjobboldali csoportok esetében időnként sor kerül például szlovák-magyar összeborulásra is, de főáramú szélsőjobboldal szintjén ez nem működik. Az SNS és a Jobbik, vagy a HVIM és a Slovenská Pospolitost sosem fog együttműködni, mert az ideológiájuk ezt nem teszi lehetővé. Tudnak persze egymásról, bizonyos csoportokat együtt lehet gyűlölni, egymás mintáit lehet követni, de szervezett formában nem tudnak összekapcsolódni. Ami lényegesebb, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak tanulnak egymástól.

Blood&Honour franchise? Becsületnap több száz neonácival szerte Európából?

Én úgy látom, hogy a neonáci hálózat tevékenysége az ilyen rendezvényekben, valamint az erre világra rátelepülő üzlet hasznának bezsebelésben kimerül. Nem látszik, hogy mindez politikai értelemben képes lenne kifutni egy nemzetközi mozgalomba. A szélsőjobb nem tud internacionalistává válni, az ellentétes lenne az identitásával.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik