A szerző: Gereben Ágnes történész.
Fotó: Hír24 / Neményi Márton
„Köszönjük Mong Attilának!” – ezzel zárta Gereben Ágnes legújabb könyvének bemutatóját a Parlament Caféban pénteken délután. A történész a nem várt figyelmet köszönte meg így az újságírónak a résztvevők egyikének felvetése nyomán, amely szerint Mong „baloldali támadással” sújtotta a még meg sem jelent kötetet. A történet azonban ennél kicsit csavarosabb.
Parancs Gazsótól
Úgy esett, hogy Gazsó L. Ferenc az Magyar Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese e-mailben kérte arra a közmédia hír- és kulturális főszerkesztőit, hogy kiemelt figyelemmel kezeljék Gereben A FÁK – tegnap, ma, holnap – Környezettanulmányok című könyvét. Az utasítást egyébként Dobos Menyhért DunaTv-vezér ösztönzésére adta ki, és Gereben is kapott róla másolatot.
Mong megszerezte és blogján közzé is tette a levelezést. A mellé írt bejegyzésben Gereben könyvét „rejtélyesen izgalmas” címűnek nevezi, a borítóját pedig az „Év Könyvdizájnja díj” nagy esélyesének tartja, de ezen túlmenően többet nem foglalkozik vele. Az újságíró ehelyett inkább Gazsót és Dobost kritizálja, a szerkesztői szabadság megsértésével, burkolt reklám előkészítésével vádolva őket.
Gereben a pénteki bemutatón minderre úgy reagált: nem érti, az ő könyvét miért ne mutathatná be a média, hiszen ő annak idején pont Mong Attila könyvéről készített műsort. Szerinte a történtek Mong Attila erkölcseit jellemzik. „Még élvezem is, ha támadnak” – mondta, arról viszont nem ejtett szót, hogy a közmédiában miért jár neki és az új könyvének kitüntetett figyelem.
Álmos nyugdíjasok, rajongók és Kerényi
Mivel elsőként számoltunk be a Gazsó-féle ukázról, ezért kíváncsiak lettünk, miben áll A FÁK – tegnap, ma, holnap – Környezettanulmányok különlegessége, így mi is elmentünk a Parlament Caféba pénteken.
Itt adva volt egy körülbelül negyven főből álló hallgatóság; főképp az idősebb korosztály tagjai: Gereben és a kiadó ismerősei, pár érdeklődő, néhány Gereben-rajongó, egy-két újságíró, egy Gazsó-kommandó (MTI-s stáb, a szerk.), és Kerényi Imre. Többen már a kezükben szorongatták a szóban forgó művet.
Kerényi Imre is eljött.
Fotó: Hír24 / Neményi Márton
A kötet méltatását alaptörvény alkotó atyáink egyike, Szájer József vállalta magára, aki a brüsszeli gépről beesve rendkívül energikus beszédet mondott, amelyből megtudhattuk, hogy a tőlünk keletre fekvő országokról riasztó mértékben nem tudunk semmit. Ezzel kapcsolatban megemlítette példaként a dél-szláv háborút, amelyből – szerinte – mi magyarok szinte semmit sem érzékeltünk, majd beszámolt egy Kazahsztánban felfedezett ásványról, amelyet az ország elnökéről neveztek el, vezeték és keresztnevének összevonásával. Szájer ez utóbbival szerette volna érzékeltetni, a Kaszpi-tenger térségében fekvő diktatúrák abszurditását, majd viccesen hozzátette: ez olyan, mintha nálunk egy frissen felfedezett gázlelőhelyet OrVik-nak neveznének el. A hallgatóság nevetett, az újságíró nem.
Szájer József méltat.
Fotó: Hír24 / Neményi Márton
Szájer Gereben könyvét hiánypótló műnek nevezte, amely szerinte új olvasóknál és olyan polcokon is megtalálható lesz, ahol már hosszú sorokban állnak a történész kötetei.
Összekacsintós komcsizás
Maga a szerző hosszasan elemezte az alkotás folyamatát, amely saját bevallása szerint három számítógép klaviatúráján szimultán zongorázva, két macska társaságában zajlott. Majd kazah nemzethalálról, Moszkva kiszolgálásáról, MOL-ról, Szurgutnyeftegazról és INA-Gazprom ügyről, illetve ezek kombinációjáról hallhattunk tőle eszmefuttatásokat. Közben három nyugdíjas elaludt, Szájer elmajszolt egy pogácsát, a Gazsó-kommandó lelépett, az újságíró pedig elvesztette a fonalat.
Kiemelhető azonban Gereben szemrehányó megjegyezése, amit Schmitt Pál „posztkommunista kalifátusokba” tett látogatásai kapcsán tett. Azt mondta ugyanis, ha előre tudott volna ezekről, a „magyar érdekek diktálta” körútról, akkor korábban előveszi a témát, amelyről írt.
Schmitt körútja nem tetszett neki.
Fotó: Hír24 / Neményi Márton
Gereben a függőség, függetlenség kérdéséről is értekezett, kifejtve, hogy a kelet-európai emberekre, így a magyarokra is, jellemző egyfajta szolgai alárendelődés, lelki kötődés Oroszországhoz, amelyet húsz év alatt sem sikerült levetkőzni. Az egyéb függőségek fenntartását, a „merjünk kicsik lenni” politikát pedig, Szájerrel egyetértésben, a „tudjuk melyik oldal” számlájára írta. Egyébként a bemutatón sok volt az összekacsintós poén, ha a magyar ellenzékről esett szó, és a komcsizások is kimondatlanul maradtak, ami furán hatott, tekintve, hogy politikai hovatartozásban igencsak homogén, családias volt a közönség. Helyette a „tudjukkirőlvanszó”-zás volt napirenden többször is.
Magáról a könyvről nem derült ki, pontosan mit nyújt annak, aki majd a kezébe veszi (vagy a karácsonyfa alá teszi), mert a szerző túl széles spektrumon kalandozva mutatta be a kötetet, a méltatóról pedig gyanítjuk, hogy péntek délutánig nem került azzal közelebbi kapcsolatba. Álljon ezért itt a rövid könyvajánló, amely alapján mindenki eldöntheti, érdemes-e a polcára raknia a legújabb Gerebent.
