Belföld

Ókovács hangzavarról, kudarcról, ami nincs

A kormánybiztos-műsorvezető szerint nem az Operaház tehet róla, hogy két világhírű karmester lemondta a fellépését.

Azt a megbízást kapta a miniszterelnöktől, hogy legyen végre csend, béke és nyugalom. Egyszer Christoph von Dohnányi mondja le a szereplését, igaz nem ön miatt, aztán meg most Keri-Lynn Wilson pár nappal a bemutató előtt lemondta az új Don Giovanni-előadásait.

Ugye, azért világos, hogy nem az Operaházból jön a hangzavar? Olyan ügyeket kapcsolnának hozzánk, amelyekhez valójában nincs közünk.

Keri-Lynn Wilson azt mondta, hogy „az új adminisztráció nincs felkészülve arra, hogy egy jelentős operaház irányításának összetett feladatát ellássa”.

Kár, hogy nekem nem írt, csak a miniszterelnöknek, a miniszternek, az államtitkárnak és a sajtónak. Ezt hadd ne kommentáljam. Egyszer találkoztam vele, a Don Giovanni előadási verzióiról beszélgettünk, jó hangulatban. A múlt héten pedig szuperlatívuszokban beszélt a sajtónak az Operaházról. Ha most mindent másképp lát, dacára annak, hogy az összes kérését teljesítettük, az felettébb különös.

Ez kudarc.

Nem, ez unfair eljárás: főpróbahéten otthagyni egy produkciót, ráadásul az operák operáját, a Don Giovannit! Az meg pláne érdekes, hogy amikor Miss Wilson jött, akkor a média nem tulajdonított e ténynek túl nagy jelentőséget, most pedig, hogy becsapta az ajtót, máris világhírű karmesternek aposztrofálják. Nekünk, magyaroknak jó az, ha a saját nemzeti intézményünket csepüljük? Holott ami történt, nem nekünk kudarc.

Siker?

Az is van, csak valamiért nehezebb átütni vele a falat… Siker, hogy az Operaházban lép fel a világ legkeresettebb tenorja: Juan Diego Flórez koncertjére elkapkodták a jegyeket! És így telik az utolsó másfél hónapunk: nem tudunk annyi plusz-Diótörőt táncolni, bármilyen operát adni, hogy azonnal ne vigyék el. Megünnepeljük az újranyitáshoz készülő Erkel Színház 100. születésnapját. Lesz egy éjszakai előadásunk is szilveszter napján – a Denevér amúgy is éjszakai állat! – extra szereplőkkel, és a tavasz egy Bereményi Géza által rendezett Arabellát hoz el, amely Richard Strauss-opusz, 1933 óta nem volt az Operaház színpadán.

Jó, hogy ezt mondja, mert Bereményi nem éppen az operarendezéseiről híres. Milyen opera lesz az Operaházban abban a 2 évben, ami önnek jutott?

Senki nem mondhatja, hogy ne kísérleteznénk: valóban, Bereményi is egy kísérlet. Máskülönben viszont az Operaház nemzeti intézmény, egyetlen letéteményese a klasszikus balettnek és az operának, tehát repertoárszínháznak kell megtartani, lehetőség szerint hosszú szezonnal, nagy előadásszámmal. Lesz benne tehát „hagyományos” opera is, meg újszerű is. A fontolva haladás a lényeg, míg egy pinceszínházban nyugodtan át lehet kísérletezni az egész évet.

Azért hétvégi televízióműsor sem volt még az operából, pláne nem kormánybiztos műsorvezetővel.

Aki a Házat ismeri, tudja, hogy az Opera Café pénteki felvétele izolált környezetben zajlik, a napi munkát egyáltalán nem zavarja. Ha pedig az Operaháznak van felülete a közmédiában, s így közpénzből tartott intézmények egymást promotálhatják, az szerintem jó. Mint egy falat kenyér, úgy kell ez nekünk.

No de pont önnek kell ezt a műsort vezetni?

Talán nem mindegy, hogy a képernyőről jövök, oda pedig épp az Operából mentem. E két szféra az otthonom, és legalább féltucat olyan elődöm van, aki a saját munkáján és ismertségén keresztül segíteni tudott a műfajnak és az intézménynek is, amit rábíztak. Ha csak negyedannyira leszek hasznos, mint Bernstein, már volt értelme két édes igát húznom – e teher pedig könnyű.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik