Belföld

Kerényi Imre megmutatja, mit vett

László Pál
László Pál

újságíró. 2011. 11. 07. 08:00

15 festményt rendelt a miniszterelnöki megbízott több mint 20 millió forintért mai magyar festőktől az elmúlt 150 évről.

Kerényi Imre és a történelmi festmények (Kerényi Imre, festmények, történelem)Kerényi Imre a átszellemülten mesél a képek történelmi, ideológiai és kompozicionális hátteréről. (A festményeket megtekintheti a galériában!)
Fotó: Neményi Márton

Kerényi Imre, mint megrendelő és tárlatvezető

Műteremről műteremre járt és válogatta ki a művészeket, akiket felkért. Az elkészült festmények között van egész korszakot átfogó gigantikus mű és persze olyan is, ami csak egyetlen intézmény történetét örökíti meg. „Ez egy sorozat folytatása” mutatta büszkén legújabb szerzeményeit az Országos Széchenyi Könyvtár egyik termében a Hír24 stábjának. Külön felhívta a figyelmünket arra, hogy a képeket csakis sorban szabad szemrevételezni, nehogy történelmileg összekeveredjen a kedves kultúrafogyasztó, jelen esetben mi. Szinte Gábor Dualizmus kora című képénél megjegyezte, hogy az „aggastyán” festő biztosan Tintorettótól tanulta azt a stílust, amellyel Széll Kálmánt, Tiszát, Wekerlét és Apponyit a vászonra vitte.

Somogyi Győző Az első világháború című képe láttán nekünk elsőre a Yellow Submarine című Beatles-lemez ugrott be, de szerencsére Kerényi Imre elmagyarázta, hogy egészen a jelzett dátumig bizony színes egyenruhát viseltek a katonák, kiváltképp a magyar huszárok.

Fülep Sándor a Tanácsköztársaság című képénél kicsit elbizonytalanodtunk a technikát illetően, de a panyókára vetett zakó újra divatba hozója azonnal megosztotta velünk, hogy „ezüst vesszővel van rajzolva, ez nem fotó”. Pedig már azt hittük.

Kiss Tibor Trianon képénél kiderült, hogy az ősz kesztyűs alak „nem Göncz Árpád, hanem Clemanceau”, akinek jelentős szerepe volt a trianoni döntés előkészítésében, és magyar menye miatt kifejezetten utálta a magyarokat. Kerényi Imre külön kiemelte a szabadkőműves jelképet a kép sarkában és Kun Bélát a kedvenc tojásgránátjával.

Incze Mózes műve a Horthy Miklós kora, úgy tudjuk, négy hónapig készült és Kerényi szerint jól látszik rajta, hogy szegény „Horthy keze minden irányból meg volt kötve”, még akkor is, amikor felajánlotta a magyar koronát III. Viktor Emanuel olasz királynak. Itt még azt a személyes szálat is megosztotta velünk Kerényi, hogy annak idején az ő apósa készített egy tucat inget a kormányzónak, amikor az Németországba utazott Hitlerhez.

Kerényi Imre és a történelmi festmények (Kerényi Imre, festmények, történelem)
Átmenetileg itt őrzik a nemzeti történelmünket összefoglaló, vegyes technikával és színvonalon előállított festményeket. (Klikk a galériáért!)
Fotó: Neményi Márton

És ezzel el is érkeztünk Bráda Tibor István képéhez, aminek különlegessége, hogy a művész „a vesztesek oldaláról” akarta megfesteni a második világháborút. „Az ő családja a vesztes. Az egyik alak az édesanyja, aki három gyerekkel maradt egyedül, a bombázásban a fekvő alak pedig a papa, akire hat évet vártak hiába.”

Gyémánt László Holocaust című képénél kiderült, hogy a megrendelő, vagyis Kerényi, azt kérte, hogy „ne fekete betonkockákat meg csontvázakat csináljon, amitől az ember megrémül, hanem arcokat. Mégis Gyémánt az egyik legjobb arcfestő az országban”. Érdekessége a képnek, hogy erre a témára bejelentkezett Fehér László is, de amikor megtudta, hogy Gémánt László már lestoppolta, elállt a dologtól, és másik lehetőséget sem kért.

A Rákosi Mátyás kora című képnél az aranymetszés kitűnő alkalmazását emelte ki László Dániel munkájában az egykori rendező. A Forradalom és szabadságharc kora című Kocsis Imre képről pedig megtudhattuk tőle, hogy még nincs teljesen kész. A Kádár kora című pedig még készül, ezért nem is nézhettük meg.

Nem úgy, mint azt, amelyik Nagy Imre újratemetését ábrázolja. A festményen központi szerepet betöltő zöld kaméleon különösen megfogott minket. Igaz, az is eszünkbe jutott, hogy a mártír miniszterelnök örökösei még akkor tiltakoztak, amikor ezt a képet nem is látták.

Nekünk úgy tűnt, hogy Atlasz Gábor is elrugaszkodott a valóságtól egy kicsit, mert az Új Nemzeti Színház legszebb, és szerintünk ilyen formában nem is létező homlokzatát vitte vászonra. Gobbi Hildával, Latinovits Zoltánnal és Bessenyei Ferenccel.

A szót, az igét kiforgatják

És ezzel el is jutottunk a látatlanban is legnagyobb vitát kiváltó alkotáshoz. Korényi János Lovasroham (2006. október 23.) című képéhez. Úgy tűnt, ez személyes kedvence Kerényinek, már csak azért is, mert szerinte ez „egy beszélő kép”, amiben különösen mókás, hogy a jobb felső sarokban ott van a rendőri vezetőket kitüntető „Demszky Gábor bal keze”.

Kerényi Imre és a történelmi festmények (Kerényi Imre, festmények, történelem)
Kerényi Imre rámutat Demszky Gábor kezére, amint az az égből kitüntetést nyújt a magyar leányt dárdával ledöfő brutális rohamrendőrnek. (A teljes képekért kattintson!)
Fotó: Neményi Márton

A kép alkotója azt mondta, „tisztában van vele, hogy ez egy ambivalens dolog, de olyan példátlan, hogy nem tudott ellenállni”. Féltve a hírnevét, négy napig gondolkodott az állami megrendelésen. Korényi János hozzátette, ő maga nem volt ott 2006 október 23-án, de később volt tüntetni, aminek következményeként tanúként ki is hallgatták egy perben. Egy barátját gyanúsították meg, hogy rátámadt a rendőrökre. Hogy jobban megértsük a képet, a mester a lelkünkre kötötte, idézzük pontosan az alkotás mellé kerülő szöveget, ugyanis szerinte „azért degenerált a világ, mert a szót, az igét kiforgatják”.

„A hatalom eredendően szakrális szimbólum. Késélen táncol mindenki, aki gyakorolja. A legkisebb ballépéstől démoni dimenziókba hullhat alá. E kép, intő jel a mindenkori hatalmasoknak! 1992-óta Szent György a rendvédelmi erők hivatalos patrónusa. Hol volt 2006-ban?”

A sorban következő alkotásoknak is van rejtett üzenetük, árulta el Kerényi Imre. Szentgyörgyi József A vörös iszap című képén az úgynevezett Makovecz-házak is ott vannak természetesen.

Balsai, mint alkotó

Szerencsénk van. Szkok Iván, aki az idén elfogadott új alkotmány megszületését örökíti meg, éppen némi instrukcióért jön. A mi tárlatvezetésünk után hosszasan ült az egykor festményeit is felgyújtó művész Kerényi mellett, és skiccelt, skiccelt szorgosan. Nem tudtuk pontosan kivenni az irányokat, de abban biztosak vagyunk,a mester képén a katona alak mögött kukucskáló Balsai István kinézetű alaptörvény-alkotó ott jártunkkor nem kapott komoly kritikát. A megrendelő egy dolgot firtatott igazán. Azt, hogy a képen szereplő Szent István leszúrja-e a „művet” vagy csak  ráhelyezi kardja hegyét. A festményt azért még visszaszállították Szkok Ivánhoz, hogy dolgozzon rajta még egy kicsit.

Kerényi Imre és a történelmi festmények (Kerényi Imre, festmények, történelem)
Kerényi Imre változtatásokat kér Szkok Ivántól a 2011-es alaptörvény születését megörökítő akvarelljét illetően
Fotó: Neményi Márton

A sor végét a tervek szerint egy gyermekrajz zárja. Az nem véletlenül került be Kerényi koncepciójába. „Én a lányomét akartam berakni, csak ez összeférhetetlen volna” – osztotta meg velünk atyai keserűségét. Pedig mint megtudtuk, a rajz 20 éve vár arra, hogy a nagyközönség elé kerülhessen. „Az a címe, hogy Erdei házikó”.

De mi kerül ezen a fotelon…

A “neves és kevésbé ismert” kortárs magyar művészektől rendelt festmények fotóival ellátogattunk néhány jól menő budapesti galériába. Szinte azonnal érezték mindenhol, hogy ezek a képek nem családi örökségként kerültek hozzánk. De nem ezért nem vették volna meg tőlünk. Egyetlen becsüs sem akart ujjat húzni a kormányzattal, így név nélkül nyilatkoztak. Pedig volt olyan kép, amiről elismeréssel szóltak. Nem volt kérdés, hogy Gyémánt László Holocaust című munkája megéri a pénzét. Mint ahogyan Incze Mózes Horthy Miklós kora című alkotása is elkelne egy hazai aukción. Azonban mind a négy budapesti galéria szakértője behunyta a szemét, amikor Somogyi Győző vidám huszárcsatáját mutattuk. A Nemzeti Színházat feldolgozó alkotásnál pedig volt, aki megjegyezte, hogy majd 30 éves pályafutása alatt ő bizony ilyet még nem látott. Nem is akarta senki beárazni az alkotást.

Szentgyörgyi József A vörös iszapját azonban egybehangzóan modern alkotásnak gondolták becsüseink. De csak 5-700 ezer forintot adnának érte. Nem úgy, mint a Nagy Imre újratemetése című alkotásért. A szakértők szerint a festményen nem a kaméleon a legnagyobb baj. De így is megér vagy félmilliót az alkotás. László Dániel, Rákosi Mátyás kora című képét azonban teljesen más ok miatt nem akarta senki sem felbecsülni. A szakértők szerint ez a vászon több mint furcsa. Mind a két felső sarkában megfigyelhető egy érdekes redő, ami a hozzáértők szerint azt mutatja, hogy ezt a vásznat egyszer már kifeszítették egy nagyobb rámára, azaz úgy tűnik, használt. Ez nem vet jó fényt az alkotóra. Próbáltuk csomagban is eladni a képeket. A  négy galériából háromban kapásból nemet mondtak. A maradék egyben azonban a tulajdonossal való konzultáció után 8-10 millió forint közötti összeget ajánlottak érte. Arra a kérdésünkre, hogy akkor menyiért adnák tovább nemzeti kincseinket, csak sejtelmesen mosolyogtak.

Megnézné?

A 15 kép egyébként január másodikától tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában, „ott, ahol most a Munkácsy van”, állította Kerényi Imre, aki búcsúzóul azt is kiemelte, hogy már most is a legnagyobb biztonságban vannak a festmények, hiszen fegyveres őrök vigyáznak rá a Széchenyi Könyvtárban, megnézni pedig csak akkor lehet azokat, ha ő is jelen van. Utánunk egyébként L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális- és Sajtó Bizottságának fideszes elnöke érkezett tárlatlátogatásra.

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.