Veszélyben van a demokrácia Magyarországon?
Ez azért nehéz kérdés, mert a demokrácia fogalmát kellene ehhez értelmeznünk.
1989-ben még tudtuk.
Ha így nézzük, akkor annál rosszabb a helyzet, mint hogy veszélyben van. Közhely, de tény, hogy a jogállami forradalom által létrehozott köztársaság megbukott.
A köztársaság megbukott.
Fotó: Neményi Márton
Végérvényesen?
Vissza lehet térni a 89-es értékekhez. Nem mondom, hogy a jogállami alkotmány szövegét kell betű szerint visszahelyezni a jogaiba – bár ezt én nagyon rokonszenves megoldásnak tartanám. Igaz, ez sem jelentené a harmadik köztársaság feltámasztását, legfeljebb a még eleven gyökerekhez való visszatérést. A célszerű politikai program az lenne, ha az alkotmány értékeihez térnénk vissza.
Lát erre esélyt?
Minden remény megvan, mert úgy tűnik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere nagy bajban van. Aki a bomlás édeskés illatát nem érzi, az valahol elvesztette az orrát. Alig másfél évvel a fülkeforradalom után látszanak a szétesés jelei. Maga az állam kezd parodisztikussá válni.
Példát, ha kérhetem!
A Nemzeti Együttműködés Rendszerét épp a sajtószabadság szétverésével hozták létre. A rendesen működő nyilvánosság vészcsengője rengeteget tud segíteni a politikai hatalom birtokosainak, hogy ne hülyüljenek el teljesen. Magyarországon ezt megpróbálták legalább részben kikapcsolni.
Azért a Facebook és a Twitter korában már kikapcsolhatatlan ez a vészcsengő!
Valóban, de nem is a teljes kikapcsolás volt a cél, hanem a nem tájékozódó, nem olvasó, nem érdeklődő többség, amelyik a ropi-kereskedelmi tévé-sör szentháromságban tölti ideje jórészét., A vészcsengő szól, csak a hatóköre lett kisebb. Az egyénben fortyogó epe és a Facebook-csoportok ma még magukba vannak zárva, de nem sokáig.
Van térség, ahol épp a Facebook-csoportok jelentették valaminek a kezdetét.
Igen, az arab forradalmak ezt pontosan mutatták. De Magyarországon van egy udvari sajtó, ahonnan a hatalmon lévők tájékozódnak. Ebben a nép áradó szeretete kíséri minden léptüket. Így a kormányerő a legelemibb dolgokat sem veszi észre.
Mire gondol?
Folyik az iskolákban és a közélet terein is elég gyerekes eszközökkel az indoktrináció. Közép-Európára amúgy is jellemző, hogy az üres kultuszokat erős ellenszenvvel fogadják a népek.
Úgy beszél, mintha még nem üldögélt volna az Alaptörvény Asztalánál?
Nem, de tervezem, hogy otthonra csináltatok egyet. (nevet) A mesterséges kultuszteremtést rettenetes butaságnak tartom, ami később visszaüt.
Belülről bomlik darabjaira a hatalom?
Arra pontosan emlékszem, amikor 1970 táján egy uszodában rádöbbentem, hogy a kommunizmus megbukott. Egy barátom szólt be, hogy megfigyeltem-e, hogy a magyar filmekben azt a szót, hogy elvtárs, mindig gúnyosan ejtik ki. Akkor ezek megbuktak – egyeztünk meg. Tényleg megbuktak akkor, de húsz évet várni kellett, hogy ők is észrevegyék. Most ennyi időre nem lesz szükség, de nagy kérdés, hogy addig milyen károk keletkeznek.
Az adatainkkal az állam szabadon nem randalírozhat.
Fotó: Neményi Márton
Említett még a jogállam kapcsán eleven gyökereket. Mire gondol?
Magára az alkotmányosságra. A magyar emberek generációi , azaz a nép élt a nélkül az élmény nélkül, hogy nekik jogaik vannak. És mostanra felnőtt egy olyan generáció, amelyik pontosan tisztában van a szabadságjogaival. Hadd említsem a köztársaság egyik nagyon fontos eredményét, melyben talán nekem is van szerepem, az információs jogokat. Az emberek megtanulták, hogy az adatainkkal az állam szabadon nem randalírozhat, hogy az esetlegesen létező Kubatov-listák törvénysértőek.
Nehezebb lesz ezeket a jogokat érvényesíteni, ha egy állami hivatal lesz az ombudsman helyett?
Az ombudsmani rendszer megszüntetése tragikus, de nem visszafordíthatatlan. Sokkal nagyobb baj, ami a bíróságokkal történik, a felső bíróságok bíráinak egyharmadát eltüntetik. Nagy kérdés, hogy az akár egyéves gyakorlattal kinevezhető új bírák számára az autonómia kísértése mekkora lesz, egyáltalán mondhatjuk-e a jövő évtől, hogy a magyar bíróságok függetlenek.
Az ügyészséget nem félti?
Az ügyészség, amelyet nem tartok sokra, egyre sértődősebbé válik. Hallani, hogy beperelnek mindenkit, aki rosszat mond róluk. Jobban kellene ügyelni a jó hírükre, de nem perekkel, hanem a működésükkel.
Amit elmondott, abból úgy tűnik, mintha Magyarországon a demokrácia próbája zajlana, Európában pedig figyelik, hogy alakulnak a dolgok.
Tény, hogy ez EU bővítésénél erre a kérdésre egyszerűen nem gondoltak. Egyértelmű, hogy azzal a médiaszabályozással, ami Magyarországon van, sosem kerülhettünk volna be az unióba. Arra azonban nincs szabály, ha egy, már uniós ország fordul el a közös értékektől. Az euróválságnál súlyosabb válságot hozhatna az unióra, hogyha a sajtószabadságot az EU további tagállamaiban is állami ellenőrzés alá vonnák. A magyar példa ragadós is lehet.
Miért van az, hogy a 89-es alkotmányt igazán senki nem érezte a magáénak?
Ami egyértelműen látszik, hogy a liberális jogállam elképesztő korrupciója alámosta a társadalmi elfogadottságát. Én ennek a köztársaságnak elkötelezett híve vagyok, de azt el kell mondani, hogy a születése körül voltak problémák. Lehet mondani a 89-es alkotmányra, hogy nem gránitsziklára épült, hanem homokkőre, de akkor ez a mostani viszont futóhomokra.
1600 ügy a szemétkosárba kerül.
Fotó: Neményi Márton
Mire épít az alkotmánybírósági törvény?
Ebben a törvényben a nyugállományba vonuló elnök extra juttatásain túl az el nem bírált rengeteg ügytől való megszabadulásig rengeteg olyan szabály van, ami kifejezetten az Alkotmánybíróság kényelmét szolgálja.
Azt sugallja, hogy az AB eladta a lelkét?
Ezt nem mondanám, mert nagyobb a baj. Másfél év alatt összesen öt olyan döntést hoztak, amelyek a fülkeforradalom törvényeit semmisítették meg. Most viszont 1600 ügy a szemétkosárba kerül, és megszüntetik az actio popularis (népi kezdeményezés) lehetőségét is. Az európai alkotmánybíráskodás Németországtól Strasbourgig olyan fejlődést írt le, amely a szabályozások részleteiről szóló fragmentált alkotmányos felülvizsgálattól az átfogó koncepcionális rendszerszintű vizsgálatok felé mutat. Nálunk egy ezzel pontosan ellentétes folyamat zajlik.
Majtényi László (1950, Budapest) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe kezdetben a tengerjog volt, később az ombudsmani intézménnyel foglalkozott. 1995 és 2001 között adatvédelmi biztos (ombudsman), 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölte, de a parlamenti pártok nem választották meg. 2008-ban Sólyom László és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közösen jelölte Majtényit az Országos Rádió és Televízió Testület élére, az Országgyűlés erre a tisztségre megválasztotta. Tisztségéről 2009. október 29-én mondott le, a rádiófrekvenciák elosztása elleni tiltakozásul. 2010-ben a Miskolci Egyetem jogelméleti és jogszociológiai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. (Wikipédia)
