Vizes kakukktojások a Fideszben

A parlamenti beszédekből úgy tetszik, ha megszületik hazánk új Alkotmánya, nemzetünk felemelkedik, ám ha nem lesz originális alaptörvény, pusztulás vár népünkre. E szempontból különös szerencsének minősül, hogy a kormánypártok kétharmaddal bírnak az Országházban, következésképpen néhány hét, és alkotmánnyal terhes Magyar Közlönyt nyomhatnak a nyomdagépek.

De a sikerhez elébb el kell végezni a munkát. Először is abszolválnunk kellett a kérdőíves nemzeti konzultációt, most pedig túl kell esnünk a parlamenti diskurzuson. Az összesen negyven órát felemésztő általános vita annak ellenére szórakoztatóra sikeredett, hogy sok volt benne a macskaköröm: kommunikációs sablonból dolgozhattak a fideszes (meg a KDNP-s, de őket most hagyjuk) képviselők. Erre a felszólalások egységes szerkezetéből, az összecsengő retorikai fogásokból következtettünk.

Hogy szóban vagy írásban zajlott-e az eligazítás, nem tudjuk. Mi az utóbbira tippelünk, és megkíséreltük összeállítani, hogyan is nézhetett ki az a bizonyos levél.

Íme:

Frakciótársaim! Röviden összefoglalom, mi mindennek kell szerepelnie egy elfogadható felszólalásban.

Lehet például azzal indítani, hogy emberöltőnként tán ha egyszer adatik meg egy képviselő életében az alkotmányozáshoz mérhető nemes feladat. Vagy lehet idézettel nyitni. A zöm lehetőleg valamelyik nagy magyart citálja (Árpád, Szent István, Mátyás király, Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi-Kossuth-Deák-Petőfi; Orbánt csak mértékkel), néhányotok külföldit keressen (Churchill, Buddha) – tessék egymással egyeztetni! Megfontolandó a Teremtőre (Isten, Jóisten), Benedek pápára, a Szent Koronára, a Bibliára, a Himnuszra és a Szózatra való hivatkozás.

További ajánlott kifejezések: nemzeti, hitvallás, érzés, sors, lét (pozitív kontextusban), kommunista, gyurcsányi országrombolás, eladósítás (negatív kontextusban).

Pluszpont jár annak, aki tiltakozik a melegházasságok ellen.

Lényeges: a rutintalanok meg az izgulósak ne kockáztassák meg a fejből beszédet, tessék szépen papírból olvasni, úgyse nézi senki a parlamenti közvetítéseket. Ha meg mégis lenne pár ezer polgár, aki az m2-t használja háttértelevíziózásra, azok kedvéért utasításba adom: az ülésteremben tartózkodó 10-12 frakciótársunk számára kötelező körbeülni az éppen felszólaló fideszest illetve KDNP-st. Legyetek nyugodtak: a benti operatőrök tudják jól, hogy szűkre kell húzni a képet, így a nézők nem látják majd a benneteket ölelő vákuumot.

Hajrá, alkotmányozó magyarok!

Lapunk lehetőségeit meghaladja a teljes negyvenórányi szöveg esszenciájának előállítása, ezért kisebbet merítettünk: csupán a fideszes beszédek
nyitómondatait vizsgáltuk, azokban is ott a lényeg.

Széchenyi – terv szerint

„Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez és nem kevésb’ forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése. A képviselők feladatát gróf Széchenyi István ekként foglalja össze a Stádiumban. Most, amikor Magyarország új alaptörvényéről tanácskozunk, méltó és igazságos, illendő és felettébb hasznos, hogy felidézzük ezt a gondolatot. Az ügy, amelyben járunk, a nemzet megmaradásának ügye” – a legelső expozé gazdája, Kövér László kezdte így beszédét és a komplett általános vitát.

Kövér László. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Az első nap fölszólalói között találni Varga Istvánt, aki kapásból három idézettel okosította hallgatóságát. Egyet Benedek Elektől, egyet Zrínyi Miklóstól, egyet pedig Illyés Gyulától citált. Utóbbit ekképpen: „Illyés Gyula Haza a magasban című versével megilletődve állok itt az Országgyűlés szép épületében, a Szent Korona előtt, a címerek mögött. Megilletődve és meghatódva, és azokra gondolok, akik nem érhették meg ezt a napot. Akik nem érhették meg azt, hogy itt egy egészen más alkotmányról beszéljünk, mint ami az elmúlt, gyalázatos, kommunista évtizedekben történt és volt. Örüljünk, képviselőtársaim!”

Illyés tehát a Hazát, Varga István viszont a lécet tette magasra. Amit Mátrai Mártának a maga mindent bele nyitásával egészen biztosan sikerült átvinnie: „Olvastam egy publicisztikát, amely kifejezte, hogy lelkiekben nincs talán gazdagabb nemzet a magyarnál. Nemzeti imánk gondolatai nyelvi szempontból végtelenül gazdag, összetett költői látomássorozat történelmünkből. A költemény gondolati íve magában foglalja a hun-magyar származású, honfoglaló Árpád dicsőségét, törekvő hőseink, többek között Mátyás király nagy tetteit és nemzeti tragédiáinkat, s a Teremtőt közvetlenül fohászkodva megszólító, Isten áldását kérő első sor elhelyezi a Kárpát-medencei összmagyarságot az egyetemesség dimenziójában.”

A Mátrai-féle féktelen eklektikára utóbb nem találtunk példát, a képviselők többsége megelégedett egyetlen gondolat/érzés megfogalmazásával. Csoportba rendeztük őket, pusztán a könnyebb befogadás kedvéért.

Felemeltek, élményesek, örömösek, elfogódottak, érzésesek

A legtöbben azok vannak, akik számára felemelő érzés alkotmányozni. Ámuljunk néhányuk alkotmányozó antréján.

Tessely Zoltán a szikár fogalmazás híve: „Kivételes és felemelő alkalom egy képviselő életében, hogy részt vehet hazája alaptörvényének a megalkotásában.” Ékes Ilona szintén: „Megtisztelő, felemelő érzés részt venni országunk alaptörvényének a
kidolgozásában, megalkotásában.” Mindkettő korrekt.

Rónaszékiné Keresztes Mónika nem elégszik meg az alapfokkal: „Magyarország alaptörvényének megalkotása, létrehozása a huszonegyedik századi magyar történelem talán legfelemelőbb és egyben legfelelősségteljesebb feladata.” Hétgyermekes anyaként szinte kötelező hozzátennie: “Alaptörvényünk tárgyalásának első napján is teljes és személyes meggyőződésből hangsúlyozni szeretném, hogy élő keretet együttélésünknek a jövőben is a férfi és nő házasságából születő család és a nemzet adhat.”

Fejér Andor az időhorizont tágításában lát lehetőséget: „Felemelő érzés számomra az ország házában felszólalni Magyarország alaptörvényének tárgyalása során. Ez a lehetőség kivételes esetben adatik meg egy képviselő számára. Meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet nem csupán a 2010-ben kezdődött parlamenti ciklus legfontosabb törvénye lesz, hanem hosszú évtizedekre, talán nem túlzás azt mondani, akár évszázadra meghatározza, meghatározhatja a magyar nemzet jövőjét.”

Iván László. Fotó: Kovács Attila / MTI

Akadnak olyanok, akiknek élmény alkotmányozni. Közülük Iván László professzor önvallomással fölérő belépőjét emeljük ki: „Nagy és életre szóló élmény számomra, hogy Magyarország alaptörvényének általános vitájában egyértelműen méltató és pátosztól sem mentes gondolataimat átadhassam. Köteleznek erre eddigi életem tapasztalatai, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenységei, és nem utolsósorban személyes hitvallásom emberről, világról, életről, halálról, hazámról, nemzetemről. Ez az alaptörvény meghatározza a múltam, jelenem és jövőm értelmét, több mint háromnegyed évszázados életutam értelmezését, családom, unokáim és még az ő unokáik valakihez, valamihez és valahová tartozásának biztonságát, személyes és közösségi boldogulását. Ez a mi hitvallásunk is, ez az időbeni életünk boldogulása, személyes és együttes felelős kötelezettsége az alaptörvényt végig átható közfelelős közkötelesség eszmeiségében és megvalósításában.”

Az élményesek halmaza és a felemeltek halmaza uniót képez (ÉUF), méghozzá az elfogódottakét – föltétlenül ide sorolandó Pesti Imre doktor az ő többszörösen összetett mondatával: „Elfogódottabb vagyok, mint hogy hétköznapi magyarsággal kifejezhessem azt a megtiszteltetést és meghatódottságot, amit nemzeti konzervatív politikusként érzek, hogy résztvevője lehetek konzervatív politikusként a magyar alkotmány megalkotásának, illetve részt vehetek annak megszavazásában. Egy olyan történelmi pillanat cselekvője vagyok, lehetek és vagyunk valamennyien, amely eredményeként olyan alkotmány születik, amely évtizedekre, ha kell, évszázadokra rendezi hazánk létének, megmaradásának legfőbb, legfontosabb alapelveit.”

Itt teszünk említést (Érzés kategóriában) Bebes Istvánról, aki megosztotta velünk: „Különös érzés a mai napon az alaptörvényről vitázni és a magyar alkotmányról szót váltani az ország házában.”

Hiba volna szó nélkül mennünk el az Öröm kategória két indulója mellett. Kovács Péter így fogalmazott: „Nagy öröm volt a mai napon végighallgatni azt a vitát, amely az új alaptörvényről szólt. Köszönöm a Jóistennek, hogy abban a parlamenti ciklusban lehetek képviselő, amikor erről van szó, hisz nem minden évben, nem minden ciklusban van alkotmányvita.” Mágori Józsefné pedig így: „Több, eddig felszólalt képviselőtársamhoz hasonlóan engem is örömmel tölt el, hogy leendő alkotmányunk koncepciójának sikeres, átfogó megvitatása után elkészült az alaptörvény tervezete.”

Az Öröm és a Tavasz egy tőről fakad – utóbbira is van példa, méghozzá Horváth Jánostól: „Most, amikor alkotmányozásra jövünk össze, első gondolat, hogy igen, ez az alkotmányozás tavaszának ígérkezik.”

Történelmesek

Szinte az összes fölszólaló használta a történelmi jelzőt. Álljon itt három azok közül, akik beszédük indításához rendelték a nemes motívumot. Hoppál Péter szerint: “A magyar Alaptörvényről és a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló tervezetek parlamenti vitájáról méltán hangzik el napjainkban a történelmi jelző.” Vinnai Győző így szólt: “A mai vitában többször elhangzott, hogy miért van szükség alkotmányozásra. Szeretném néhány mondatban ezt megvilágítani, hiszen én magam is történelminek gondolom a pillanatot, és büszke vagyok arra, hogy ebbe a folyamatba bekapcsolódhatok, illetve részese lehetek.” Czerván György pedig emígyen: “A magam részéről a Magyarország alaptörvényének megalkotásában való közreműködést olyan különleges alkalomnak tekintem, amely egyrészt alkalmat ad egy kis történelmi számvetésre, másrészt a jövőről alkotott elképzelések megfogalmazására.”

Vizes kakukktojások, sorsosok

Kuriózumként teszünk említés két vízügyes honatya hozzászólásáról. Egyikük, Sebestyén László túlcsordulón jelentette: „Tegnap volt a víz világnapja, ennek alkalmából kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet nemzeti kincsünk fontosságára.” Másikuk, Szólláth Tibor Zoltán pedig rövid mondatokban csepegtette közlendőjét: „Tegnap ünnepeltük a víz világnapját. Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március huszonkettedikét a víz világnapjává. Azért, hogy figyelmeztesse az embereket arra: a Föld édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás.”

Forrásról, égiről, más is szólt: a Jóistenre való hivatkozásban a KDNP-sek vitték a prímet (ők ugye hely és százalék hiányában kimaradnak mostani összeállításunkból), de azért a fideszesek is tekintélyes létszámmal soroltak be e gondolat mögé. Bábiné Szottfried Gabriella és Bartos Mónika nem csupán az ábécében áll közel egymáshoz. Előbbi így fogalmazott: „

Isten, áldd meg a magyart – nemzeti imádságunk, a Himnusz első sorával kezdődik nemzeti hitvallásunk, Magyarország alaptörvénye, és már ebben az egy sorban minden benne van, amire szükségünk lehet most, valamint a közeli és a távolabbi jövőben is.” Utóbbi pedig így, szinte vargaistváni sűrűségűvé fűzve az idézetek sorát: „Isten, áldd meg a magyart, Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl, Hazádnak rendületlenűl légy híve, oh magyar – Kölcsey és Vörösmarty költeményekben megfogalmazott sorai többek puszta rímnél.”

Bartos Mónika. Fotó: Kovács Attila / MTI

Czira Szabolcs a gondolatkörön belül maradva szakadt el nemzeti imánktól: „Hálaadással tartozom a Jóistennek, ezen keresztül a választópolgároknak, hogy ezen alkotmány megalkotásában részt vehetek, ezen alaptörvény elkészítésének részese lehetek.” A veterán Braun Márton pedig a Sorsnak adott hálát: „Negyedik és valószínűleg utolsó parlamenti ciklusomat töltöm e ház falai között, és képviselői munkámnak talán a csúcspontjára értem azzal, hogy részt vehetek Magyarország alaptörvényének megfogalmazásában. Hálát adok a sorsnak, hogy részt vehetek ebben a munkában, amely megfogalmazza Magyarország alaptörvényét, és értetlenül állok azon kollégák döntése előtt, akik tudatosan nem élnek ezzel a lehetőséggel. Döntésüket demokrataként elfogadom, de megérteni nem tudom, és magatartásukat nem tartom demokratikusnak.”

E szakasz utolsó versenyzője, Kovács József csupán a szent könyv emlegetésének köszönheti, hogy helyet kap írásunk e transzcendens szakaszában: „Történelmi pillanat előtt állunk, néhány héten belül elfogadhatjuk Magyarország új alaptörvényét. Az alkotmány az ország legfőbb törvénye, a nemzet bibliája, iránytű mindennapi életünkhöz.”

Idézők

A legnépesebb kategóriát az idézők képviselik. Vegyük előre a sallangmentes Fülöp Istvánt : „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Kövesse őt Tóth József doktor: “Amióta élek itten / Nincsen hazám, csak a hitem. / Hiszek Isten országában, Az igazi magyarságban.” Harmadik helyen a középkor citálója, Kocsis Máté: „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, tegyük régi helyére és méltóságára a katonai fegyelmünket: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, ha kevesen vagyunk is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az idézet Zrínyi Miklós egyik legfontosabb művéből, Az török áfium ellen való orvosságból származik.” A dobogóról nálunk lecsúszott az újkor V. Németh Zsolt prezentálásában: “Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de szabadnak látni óhajtanám! – mondta a reformkor nagy államférfija, Széchenyi István. Olyan gondolat ez, amelyet folyamatosan szem előtt kell tartanunk, miközben hazánk új alaptörvényét tárgyaljuk.”

Az idézők táborát gyarapítja a kedvenc rímjeire rímmel felelő Varga Gábor: „Így szól kedvenc énekem kedvenc strófája: ’Gyökér nélkül semmit sem érek, gyökér nélkül kidől a fa.’ A Puszták népe írójának körzetében születtem és élek.”

Szedlák Attila aktualizálásban jeleskedik: „Honunk minden lakosit politikai gondolkodásmódjukra nézve elhatározólag két részre osztom. Az egyik osztály, s pedig alig látszik hihetőnek, hogy egyesek is ily vaknál is vakabbak lehessenek, de valósággal egy jó nagy osztály azt hiszi, alkotmányozásunkban s polgári rendelkezéseinkben semmi legkisebb változás nem kell, s kivált most, mert mindennek vége lenne, ha csak egy talpnyit engednénk is. A másik osztály pedig, s ez sokkal nagyobb, arrul van tökéletesen meggyőződve, valamit csakugyan kellene tennünk már – írta gróf Széchenyi István Magyarország képviselőihez.”

Varga Gábor. Fotó: Kovács Attila / MTI

Emlegettük a Három Idézettel Kezdő Varga Lászlót. Az Illyés Gyulától vett gondolatát már olvashatták, most nézzük a másik kettőt. Benedek Elek Testamentumából: „És aztán ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj a divatnak. Inkább légy vad magyar, mint szelíd hazafi.” És Zrínyi Miklóstól: „Ne bántsd a magyart!”

Az előbbit még csak-csak értjük, de hogy az utóbbi miért kerül az alkotmányozásba, fogalmunk sincs róla.