Belföld

TGM: kőbe vésik a megszorításokat

Az új alkotmány megkurtítja a szociális jogokat, a megszorítások politikáját kőbe vési, az ország alaptörvényévé teszi – írja Tamás Gáspár Miklós.

Az új alkotmány, azaz az alaptörvény szövege azt a neoliberális-neokonzervatív hittételt érvényesíti a magyar állam legfőbb jogi dokumentumában, amely szerint „kollektív jogok” nem megalapozhatók– írja Tamás Gáspár Miklós filozófus a mai Népszabadságban.

Az új alaptörvény olyan rezsimet hoz létre, amely – a választásokra készülő Fidesz–KDNP gondosan ködbe burkolt sugalmazásaival ellentétben – nem pusztán folytatja a Bajnai-kormánynak az egyensúly helyreállítására a szociális, népjóléti közszolgáltatások leépítésével, a reálbércsökkentéssel, általában: a megszorításokkal próbálkozó politikáját, hanem ezt a politikát kőbe vési, az ország alaptörvényévé teszi.

A sztrájkjog korlátozása, a mélyen igazságtalan egykulcsos adó (flat tax) bevezetése, a rokkantnyugdíjak és a korengedményes nyugdíjazás elleni támadás, a táppénz megfelezése, a munkanélküli segély folyósításának három hónapra való korlátozása (ez a munkanélküli segély de facto megszüntetését jelenti), a szociális segélyek mindenféle abszurd föltételhez kötése, az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása, az egyetemisták (és a felsőoktatási intézmények) számának tervezett csökkentése, a megdöbbentő mérvű „forrásmegvonások” az egészségügy, a tömegközlekedés, az infrastruktúra, a kultúra területén, az elbocsátások az államigazgatásban és a közszolgálati médiákban: mindez nemsokára nemcsak a sanyarú pénztelenség miatti kényszerű intézkedés leend, hanem alkotmányos kötelezettség. Ez még a nemzeti jobboldalon is némi megrökönyödést kelt – olvasható az írásban.

TGM az egyik „megbízhatóan jobboldali politológust”, Zárug Péter Farkast idézi cikkében. Zárug a Magyar Demokratában (radikális jobboldali lap) publikált ckike szerint a köztársasági alkotmány szerint „mindenkinek joga van a munkához”.
A posztrepublikánus alaptörvény szerint „képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához”.

Zárug ezt helytállóan hozza kapcsolatba az „öngondoskodás” neoliberális-neokonzervatív legendájával.

A köztársasági alkotmány szerint „a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”, evvel szemben az új alaptörvény szerint „mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez”, ezt a Magyar Demokrata cikkírója – némi képzavarral, de szerintem helyesen – „durva visszalépésnek” nevezi.
A köztársasági alkotmány szerint „a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz”.
Az új alaptörvény azt mondja, „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”.
Ezt Zárug „a liberálisok minimális államának koncepciójára” vezeti vissza, ugyancsak helyesen – írja TGM.

„Az új rezsim hívei azt hozzák föl patrónusaik védelmére, hogy nem lövetnek, mi több: egyelőre megírhatjuk véleményünket a különösebb befolyás nélküli lapokban. Igazuk van. Erőszakra akkor volna szükség, ha a magyar emberek tudnák, mi készül.” – zárul Tamás Gáspár esszéje.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik