Az alumíniumágazat privatizációjából a kilencvenes években összességében 6,3 milliárd forint folyt be, de az ÁPV Rt. egy 1999-es – az Orbán-kormány idején született – jelentése szerint a magánosítás a cégek áron alul történt eladása miatt 25 milliárdos veszteséggel zárult.
A vagyonkezelő egykori vezérigazgatója, Szabó Pál – aki korábban a Hungalut is vezette – a 25 milliárdos veszteséget korábbi nyilatkozataiban cáfolta, mondván, a dokumentum készítésekor figyelmen kívül hagyták a tényleges piaci viszonyokat.
A piaci viszonyokat világította meg a Horn-kormány privatizációs minisztere, Suchman Tamás, aki szerint lehet vitatkozni azon, hogy a kft.-ket reális áron értékesítették-e, de a kilencvenes évek elején egy válságágazat cégei annyit értek, amennyit a vevők hajlandók voltak fizetni értük.
A Népszabadság informátorai sajnálatosnak tartják, hogy mindez a kolontári katasztrófa kapcsán vált ismét aktuális kérdéssé. Ha nincs a gátszakadás – mondják –, ma már senki nem beszélne az alumíniumágazat privatizációjáról, legfeljebb “gyurcsányoznának” még kicsit. Az iszapömléshez azonban a Hungaluhoz tartozó cégek eladásának semmi köze – állítják –, mert azzal csupán a tulajdonviszonyok változtak, az alkalmazott technológia, a környezetvédelmi szabályozás vagy a hatósági felügyelet rendszere nem.
