Míg az őszi önkormányzati választásokon a szocialisták már érezhetően javítottak tavaszi eredményeiken, addig a két újonnan parlamentbe jutott erő, a Jobbik és az LMP rontott tavaszi teljesítményén. A hatalmas siker után mindkét új pártnak láthatóan igazodnia szükséges a megváltozott helyzetéhez.
Jobbik: a közélet margójáról az aranyozott termekbe
A héten a Jobbik újra kihívta a híveit az utcára, és a baloldali ellenzéket követve elhagyta a parlamenti alkotmányozó bizottságot is. A párt döntően továbbra is a befolyását vesztő baloldal világlátásával szemben határozza meg magát, ám kijelentései szerint eztán megkísérel a jobboldali kormány ellenzéke is lenni, és megpróbálja újra birtokba venni a köztereket. Az Országházba egyetlen rohammal bejutó radikális jobboldal hónapokig boldogan belefeledkezett a parlamenti munkába. A közélet margójáról az aranyozott termekbe belépő Jobbik képviselői egyszerre fontosnak érezhették magukat: a legtöbb törvényjavaslatot, módosító indítványt, felszólalást ők zúdították az Országgyűlésre. Csakhogy a kormánytöbbség napirendre se igazán vette javaslataikat, a lángoló szónoklatok gyakran néhány unatkozó kormánypárti honatya előtt hangzottak el. A valóságos gazdasági szabadságharcot indító Orbán Viktor mellett egyszerűen nem jut tér az eddig radikális rendszertagadásával hódító Jobbiknak. Az elvileg révbe érő párt így hamar elveszítette korábbi lendületét.
Egy segéderőre nincs miért szavazni
A Jobbik megváltást ígért választóinak, ám megváltásba a kétharmados Fidesz-többség kezdett bele. Egy segéderőre nincs miért szavazni. A Jobbik stratégiai dilemmájára egyszerűen nincsen jó megoldás. Egyedül a baloldal gyalázásából mind kevésbé lehet megélni. Ellenben, ha a Jobbik a Fidesszel kezd keménykedni, akkor hamarjában eltávolodhat közvéleményünk rendpárti reflexeitől. A magyarok szeretik az odamondogatást, de biztonságos változást óhajtanak, és a külfölddel sem akarnak durván szakítani. Mindezt most hihetően Orbán Viktor ígéri nekik. A Jobbik bajaira egyedül a Fidesz látványos kudarca hozhatna megoldást. A csalódott szavazókért való versenyfutás újra lendületet adhatna a pártnak, ám ezt még meg kell élnie a Jobbiknak.
Helyét keresi a LMP
Az LMP gondjai részben hasonló okokból származnak: a rendszerváltás utáni húsz év politikáját tagadó párt nehezen találja a helyét a Fidesz és a szocialisták között. Az alternatív zöldmozgalmak bázisán megszerveződő LMP a régi pártszerkezet összeomlása nélkül aligha jutott volna be a parlamentbe. Szavazóinak túlnyomó többsége jó eséllyel nem a markáns környezetvédő életérzés, hanem az egyéb vállalható párt hiányában voksolt a Lehet más a Politikára. A Lehet más a Politika minden véleményvezéri terelgetése ellenére a saját útját próbálja járni, csakhogy máig nincsen döntés a párt irányáról. A szervezet induló bázisa ösztönei alapján megmaradna vérbeli posztmodern alternatív pártnak. Mások ambíciója viszont nem kevesebb, mint a baloldali vezető pozíció kivívása. Az önkormányzati választások azonban jókora kudarcot hoztak a pártnak. Az önkéntesek munkájára és pénzadományaira hagyatkozó párt viszonyaink között sokfelé még csak elindulni sem tudott a választásokon.
Nem látszik a Fidesz legkeményebb ellenzékének
A létező hazai demokrácia gyakorlatának tagadásával fellépő LMP kezdetben nem igazán mondott erélyesen ellent a Fidesz nyomulásának, és máig kevéssé alkalmazza a látványos demonstrációk szokásos zöldpárti eszközeit. Megfontolt értelmiségi módjára korrekt akar maradni a politikai vitákban, ám így álláspontja a szélesebb közönség számára sokszor követhetetlen. Így minden bajával együtt az MSZP tűnik a Fidesszel leginkább szembeszegülő pártnak, ami az önkormányzati voksoláson már sokban segítette a szocialistákat.
Nincs kereslet az ellenzéki véleményre
A nemrégen még csaknem eszköztelen Jobbik és LMP fontos választói vágyakat kielégítve szinte a semmiből emelkedett parlamenti párttá. Most viszont a parlamenti képviselet, a számottevő nyilvános szereplés és a jelentős költségvetési támogatás ellenére mindkét párt egyformán gondban van. A kétharmados többségnek nincs erőteljes ellenzéke. Egyik ellenzéki párt sem látszik a jövő kormányképes váltópártjának. Mindhárom inkább csak legitimálja a Fidesz új államát. Orbán Viktornak politikája igazolásához igencsak szüksége van az összes bajért felelőssé tehető, és a minden jobbítási akarattal dacoló MSZP képére. A másik két párt meg a fél-ellenzéki helyzetével küszködik. A magyarok nagyobbik fele most Orbán Viktor koncepciójához köti reményeit. A közvélemény nem igazán érzi a miniszterelnök lépéseinek roppant kockázatát. Nincs erőteljes kereslet az ellenzéki véleményre. Ám, ha ez az igény bármiért megjelenne, gyorsan megváltozhat a hazai politika állapota.
