Ami Paul Lendvait illeti: az elmúlt években kialakult személyes kapcsolatunk, a korábbról datálható tiszteletem csaknem lehetetlenné teszi, hogy hűvös, távolságtartó módon szemléljem történetét és mostani kálváriáját – írja Gyurcsány Ferenc blogjában. Tudom, hogy a diktatúrában ezernyi árnyalata volt az élethez szükséges kompromisszumoknak, bár tudom azt is, hogy voltak, igaz csak kevesen, akik képesek voltak kivonni magukat az egyezségek világából. Tisztelem ez utóbbiakat és óvatos vagyok a többség megítélésében. Lendvai nem volt áruló, nem volt ügynök. Gyanítom, nem volt harcias ellenálló sem. Gondolhatnánk, hogy ahhoz a többséghez tartozott, melynek tagjai ilyen-olyan kompromisszumot is kötöttek Kádár Magyarországának hivatalosságával, de hogy nem volt a rezsim kiszolgálója, azt mutatja a jól ismert tény, hogy őt is megfigyelte, megfigyeltette a szolgálat. Én támogatom őt abbéli küzdelmében, hogy megértesse, elfogadtassa korábbi döntéseinek vállalható morális hátterét, hogy ne engedje, hogy oktalanul besározzák.
Ha morális kérdés lenne a jobboldalnak a múlt, akkor legalább egy tucat embert nem tűrne meg a Fidesz vezetésében, a kormányban, az Alkotmány körül bábáskodó testületben – írja Gyurcsány. De velük nincs semmi bajuk. A jól ismert szöveg szerint „az ő kommunistájuk jó kommunista”. Ezzel ellentétben ellenfeleikhez tartozókat akkor is mocskos kommunista bérenceknek tekintik, ha közük sem volt, lehetett Kádár világához. De aki nincs velük, az ellenük van. Aki meg velük van, az felmentést kap minden botlás és minden bűn alól.
Ezért aztán azt gondolom, hogy Lendvainak sem a múltjával, hanem a jelenével van a Fidesznek baja. Az, hogy a kitűnő újságíró a Fidesz egyik legkövetkezetesebb kritikusa évek óta. Szavának súlya van. De nem a szavaival, nem a gondolataival vitatkoznak. Azt nem teszik. Helyette inkább nekiugranak múltjának, személyének, és megpróbálják szétcincálni. És ne tévedjünk, nem fogják abbahagyni. El kívánják lehetetleníteni, hogy elmenjen a kedve a Fidesz kritizálásától. Hogy tízszer is meggondolja, ír-e valamit a magyar jobboldalról. Remélem, van benne elegendő lelkierő, tartás, és nem adja fel.
Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy ez nem ő ügyük. Nekik mondom, nem lehet nem észrevenni, hogy ezt csinálja mindenkivel a Fidesz. Ha útban vagy, megpróbálnak ledarálni. Ma engem, holnap téged. Tévednek azok a barátaim, akik úgy gondolják, hogy ha feláldoznak valakit, akkor nyugalom lesz. Ez tévedés. Ha valakit tönkretettek, akkor sincs megállás, akkor jön majd a következő ellenfél. És addig folytatják, amíg van még valaki, aki meg mer szólalni.
Sok mindent kellene tennünk. De van valami, ami mindennél fontosabb. Abbahagyni az évtizedes maszatolást (függetlenül attól, hogy ebben közös az MSZP, a Fidesz és az MDF felelőssége), és a lehető legszélesebb nyilvánosság számára lehetővé tenni a múlt megismerését. Elindulni a Kenedi-bizottság által ajánlott úton, még akkor is, ha ehhez – bár jó lett volna – eddig sohasem volt többségünk. Nem gyalázni egymást, hanem megpróbálni megismerni, majd megérteni saját múltunkat. És véget vetni ennek az embertelen, erkölcstelen, a politikai leszámolás és bosszú vezérelte „múltszemezgetésnek”.
