Ha nem Budakeszin, hanem Budapesten élne, melyik főpolgármester-jelöltre szavazna október harmadikán?
Az nem számít.
Dehogynem.
Az én voksomnak csupán szimbolikus jelentősége volna, hiszen a kérdés eldőlt: Tarlós István nyeri a választást, ő ül majd a székembe. Reménykedem, hogy megkapja azt a politikai hátteret, amelyet én a húsz év alatt csak korlátozottan tudhattam magam mögött.
Szóval kire szavazna?
Nincs favoritom a jelenlegi választékból. De azt bevallhatom, nem él bennem olyan negatív érzelem, ami kizárná, hogy Tarlóst válasszam.
Kattintson 15 Demszkyért – képgaléria (Fotó: Neményi Márton/FigyelőNet)
Ő mégiscsak a Fidesz jelöltje.
Dönteni kell. Tarlós, Horváth, Jávor, vagy Staudt?
Nehéz ügy… Még szerencse, hogy nem Budapesten szavazok.
Mit tanácsol, kit válasszanak, akik 1990 óta akár már ötször is az ön neve mellé tették az ikszet?
Úgy hiszem, Jávor Benedek és Horváth Csaba között kell dönteni. Nyilván. Akkor is, ha az mind elveszett szavazat lesz. Végül is nem mindegy, mekkora legitimitással nyer Tarlós, és mekkora súlya lesz az ellenzéknek.
Hálából és búcsúzóul javasolhatná a Fidesz jelöltjét, hisz’ ön végső soron Orbánéknak köszönheti főpolgármesteri karrierjét.
Ezt hogy érti?
Az induláskor, 1990-ben még nem közvetlenül a nép, hanem a közgyűlés választotta a város első emberét. A városházán pedig a fideszesek támogatásával jött össze az ön pajzsra emeléséhez szükséges többség.
Ez igaz. Miként az is, hogy aztán nem kötöttek velünk koalíciót, alaposan megnehezítve a dolgomat. Nem jött létre liberális szövetség, ezzel kezdődött a Fidesz nagy menetelése a jobboldal felé.
Ha húsz éve nem jön össze a főpolgármesterség, vajon merre röpítik önt az ambíciói?
Történelmietlen kérdés, ugyanis összejött az a főpolgármesterség.
Városházi megbízatása előtt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöki tisztét töltötte be. Maradt volna titokszolgálati vonalon?
A bizottság addig volt érdekes a számomra, míg ki nem derült, hogy nem lesz rendszerváltás a titkosszolgálatoknál. Az ezt követő iszapbirkózásban nem akartam részt venni, kerestem magamnak más terepet, ahol politikusként megnyilvánulhatok. De azért megérte az a pár hónap. Egy meghallgatáson megkérdeztem a titkosszolgálatokat az egypártrendszer idején felügyelő Horváth István miniszter-helyettest, nem félt-e a későbbi felelősségre vonástól, amikor annak idején kiadta a megfigyelési parancsokat. Azt válaszolta: „Demszky úr, mi kétezer évben gondolkodtunk.” Nekem, egykori megfigyeltnek hatalmas elégtételt jelentett, hogy ekkorát tévedtek, és összeomlott a rendszer.
A közelmúltban csupán a két kormányzópárt omlott össze, de ez is nagyot szólt. A bukásban jelentős szerepe van a korrupciós ügyeknek, azon belül is különösen a városházi visszaéléseknek. Azt olykor még fideszesek is mondják, hogy Demszky Gábor keze büntetőjogilag biztosan tiszta. Ennek ellenére tény, hogy az ön regnálása idején zajlottak a köztörvényes esetek, és az is tény, hogy a főbizalmasának számító Mesterházy Ernő is megfordult előzetesben. Önt egyelőre csak tanúként hallgatták meg, júliusban, a Főkert ügyében. Mit gondol, a politikai felelősségen túl a büntetőjogi számonkérés is elérhet önig?
Messzebbről kezdeném. Először is van itt egy paradoxon: amikor a legrosszabbul ment a városnak, én akkor voltam a legnépszerűbb. Most, hogy jól mennek az ügyek, pörög a gazdaság, népszerűtlen vagyok.
Pörög a gazdaság?
Itt a városban igen, rengeteg a beruházás. Jól teljesít Budapest.
A zuhanó országhoz képest.
Valóban, ma már négyszer annyi beruházás jut egy lakosra, mint vidéken. Ezek között huszonhat uniós nagyberuházás zajlik, soha ennyi nem volt.
Onnan kanyarodtunk el, hogy lehet-e önből gyanúsított.
A politikai felelősségem megáll, ez kétségtelen. Azt is megmondom, miért. A BKV-t évek óta alulfinanszírozza az állam, szanálások és eseti támogatások tartják életben a fővárosi tömegközlekedést. Én pedig tűrtem ezt, ahelyett, hogy kijelentettem volna: ha nem kapunk megfelelő normatív támogatást, csökkentjük a BKV teljesítményét.
Pusztán emiatt érez politikai felelősséget?
Ezért is, de ez komoly ügy. Ha a sarkamra állok, kikényszeríthettem volna a vállalat tisztességes finanszírozását.
Hogy jön ez a korrupciós ügyekhez?
Úgy, hogy ez az áldatlan helyzet kiszolgáltatott bennünket a kormánynak, a BKV-t pedig a politikának. Ha az országos politikán múlik, kap-e elég pénzt a BKV, abból az következik, hogy ők jelölik a közlekedési társaságot is felügyelő főpolgármester-helyettest, és nyilván a bizalmi emberüket küldik. Itt kell szót ejtenem egy csapdáról. Korábban nem fogadtam el főpolgármester-helyettesnek az MSZP-s Gy. Németh Erzsébetet, ugyanis nem vállalta az egészségügy felügyeletét, ami miatt megingott benne a bizalmam. Vele egyszerre a szintén szocialista Hagyót küldték szuperfőpolgármester-helyettesnek, s azt már nem tehettem meg, hogy őt is visszautasítom. Kénytelen voltam lenyelni, hogy széles hatáskörrel bejött egy ismeretlen a városházára.
Úgy tudni, eleinte kifejezetten örült Hagyó érkezésének.
Természetesen én sem látok a jövőbe. Hamar konfliktus alakult ki köztünk. Hangsúlyozom, hogy nem korrupciós ügyek vetődtek fel, hanem vezetői alkalmatlanság: Hagyó kézi vezérléssel irányított, bizonyos feladatokat nem végzett el, sőt el sem ismerte, hogy neki kéne ellátnia azokat.
Ön mikor szerzett tudomást Hagyó korrupciós ügyeiről?
Amikor ön. Korrupcióról nem tudtam. Csupán azt hallottam a főváros tulajdonában álló cégek vezetőitől, hogy bizonyos emberek időnként megjelennek náluk, és Hagyóra hivatkozva megpróbálják rávenni őket bizonyos döntésekre. Konkrétumot nem mondtak. Megkérdeztem Hagyót, tényleg ő küldte-e ezeket az embereket, de ő azt mondta, nem. Volt tehát egy állítás és egy tagadás. Ekkor levelet küldtem mind a hatvan fővárosi cégvezetőnek, amiben leírtam, hogy közvetítő személy nem veheti át a főpolgármester-helyettes feladatát, ha valaki mégis megpróbálja, az illegálisan jár el. Arra számítottam, hogy a fellépésemtől, ha volt is korábban próbálkozás, nem lesz több.
Komolyan gondolta, hogy egyetlen levéllel leállíthatja a…
Hatvan levél volt.
Egy levél akár hatvan példányban xeroxozva megállíthatja a maffiát?
Az, hogy maffia, nem vetődött fel. A levéllel próbáltam blokkolni egy káros vezetői gyakorlatot.
Nem jött be.
Mi mást tehettem volna? Hagyót a közgyűlés választotta meg, nem válthattam le. Elvehettem volna a hatásköreit, de akkor valószínűleg sokkal korábban, akár már 2007 végén felbomlik a fővárosi koalíció, és előrehozott önkormányzati választásokat kell tartani Budapesten. Ez esetben mindenki rám mutogat, hogy idő előtt behozom a Fideszt a város élére.
Azért nem csorbította Hagyó hatáskörét, nehogy önt terhelje a politikai felelősség?
Döntési helyzet volt.
Akkor már sejthette, hogy Hagyó köztörvényes ügyekbe keveredett.
Nem, az esetekről, amelyekről később a híradások szóltak, nem tudtam. Bátran mondhatom, hogy ha voltak is ilyen ügyek, azokat elkonspirálták előlem. A részletek ma sem ismertek előttem.
Amikor a BKV-s ügyek kibuktak, köztük Eleonóra százmilliója…
Pillanat! Amikor az első jelei mutatkoztak annak, hogy ilyen súlyos a helyzet, én utasítottam a BKV vezérigazgatóját: tegyen feljelentést, és a kétes szerződéseket csatolja a rendőrségi anyaghoz… De milyen Eleonóra is?
Szalainé. Lehet ezt a nevet feledni?
Szalainé, az, igen! Szóval ezzel indult el a lavina, és a feltáró munkájában végig támogattam Kocsis István vezérigazgatót. Természetesen, ha hamarabb tudomást szerzek az ügyekről, ha nem konspirálják el őket előlem, korábban megteszem a feljelentést. De mivel nem tudtam róluk, feljelentést sem tudtam tenni. Egyértelmű. Ráadásul bizonyítékaim sem voltak, hamis váddal pedig nem akartam élni.
Amikor a fő bizalmasa, Mesterházy Ernő előzetesbe került, nem fordult meg az ön fejében, hogy lemond?
Magyarországon egy ilyen lemondás a büntetőjogi felelősség beismerésével ér fel.
Nem hiszem.
De. Így értelmezték volna a választók. Ráadásul dolgozik körülöttem ötven ember, akiknek addig szól a megbízásuk, a szerződésük, ameddig én hivatalban vagyok.
Ötvenen? Mi meg, budapestiek, vagyunk közel kétmillióan. A maradásában tényleg szempont volt, hogy félszáz kollégája ne maradjon állás nélkül?
Természetesen nem ez a fő szempont, de közrejátszott.
Tehát fel sem vetődött önben, hogy lemondjon?
Nem.
Sokan felróják önnek azt is, hogy a 2006 őszi budapesti zavargások után kitüntette az utcai harcok során törvénytelenségeket és érhetetlen szakmai hibákat elkövető Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt. Innen visszanézve helyesnek tartja azt a döntést?
Egy dolgot nagyon határozottan cáfolnom kell: Gergényi nem azért kapta a kitüntetést, amit 2006. október 23-án csinált vagy nem csinált, hanem Budapest közbiztonsági mutatóinak javításáért részesült elismerésben. A közgyűlés egyhangú döntésével jutalmaztuk őt, a Fidesz és a Jobbik is megszavazta a határozatot.
Jobbik? Hogy került az a 2006-os közgyűlésbe?
Akkor még MIÉP-Jobbiknak hívták, Balczóék, ugyanaz. A kitüntetés körüli félreértésékre az ad okot, hogy a szavazás a szeptemberi zavargások előtt történt, az átadási ceremónia viszont csak november 17-én.
Az utcai harcok láttán miért nem vonta vissza még az átadás előtt a „Budapest közbiztonsági mutatóinak javításáért” adott kitüntetést?
Mert nem volt rá jogosítványom. A főpolgármester nem írhatja fölül a közgyűlés döntését.
Akkor miért nem hívta össze a közgyűlést, hogy vele vonassa vissza azt a kitüntetést?
Ez nem létező jogi kategória. Ilyet még a Fidesz sem javasolt.
Gondolom, ha lett volna jogi lehetősége annullálni a kitüntetést, a politikai felhangok miatt akkor sem teszi.
Nem volt rá jogi lehetőség, nincs ezen mit tovább gondolkodni.
Ma hogyan értékeli a rendőrség 2006 őszi munkáját?
Nem ismerem a vizsgálatok eredményét, nem olvastam a parlamenti vizsgálóbizottság előtt heverő jelentéseket. Az MTV-nél történteket súlyos, demokráciaellenes zavargásként éltem meg. Sokkot jelentett nekem. Nem értettem, miért nem tudta megvédeni a rendőrség a tévészékházat.
Ma már van válasza erre a kérdésre?
Nincs.
És 2006. október 23-áról mit gondol?
Azt valószínűleg túlreagálta a rendőrség.
Valószínűleg?
Biztosan. De ne felejtsük: a demonstrálók október 23-án barikádot építettek a Ferenciek terén, benzinnel öntötték le, és azzal fenyegetőztek, hogy meggyújtják, ha a rendőrök közel merészkednek. Akciójukkal nemcsak a fővárost sodorták veszélybe, hanem az egész ország stabilitását is aláásták.
Azon nincs vita, hogy a gyújtogatók szimpla huligánok voltak.
A rendőrök a Magyar Köztársaságot védték a rendzavarók ellen, miközben valóban történtek megmagyarázhatatlan túlkapások, amelyek elkövetőit a parancsnokaikkal együtt felelősségre kell vonni. Erkölcsileg menthetetlen, hogy emberek fejére meg nyakára lődöznek gumilövedékkel, és több rendőr ütlegel egy tüntetőt. Gergényi nyilvánvalóan hibázott, de hogy milyen mértékű a felelőssége, nem tudom. Én mindvégig a város működőképességére koncentráltam. Hogy eltakarítsuk a romokat, és másnap újra elindulhasson a közlekedés.
Demszky Gábor 1952-ben született Budapesten.
Az ELTE jogi karáról 1972-ben egy baloldali diákkör szervezte tüntetés miatt egy évre kizárták, ez idő alatt taxisofőrként, majd könyvtárosként dolgozott. Végül 1976-ban szerzett diplomát.
1976-tól 1981-ig a Világosság című folyóirat munkatársa volt. 1979-ben a Szegényeket Támogató Alap egyik alapító tagja lett. 1981-ben az ELTE-n szociológus diplomát szerzett. 1981 végén Rajk Lászlóval közösen létrehozta és vezette az AB Független Kiadót. Részt vett a Beszélő munkájában, 1983-tól szerkesztette az általa alapított Hírmondót, közreműködött a Máshonnan Beszélő és a Magyar Zsidó című szamizdat lapok kiadásában.
1983-ban hatóság elleni erőszak címén 6 havi börtönbüntetésre ítélték, amit 3 évre felfüggesztett a bíróság.
1988/89-ben ösztöndíjjal 10 hónapot töltött az Egyesült Államokban, a Columbia University hallgatójaként.
1988-ban alapító tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ-nek. Az 1990-es országgyűlési választásokon a VII. kerület képviselőjévé választották, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke és a külügyi bizottság tagja lett. Az 1990-es önkormányzati választásokon pártja budapesti listavezetője. 1990. október 31-én a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén Budapest főpolgármesterévé választották, ezért lemondott parlamenti mandátumáról.
2000 decemberétől 2001 júniusáig az SZDSZ elnöke volt.
Az SZDSZ listavezetőjeként a 2004. június 15-én rendezett európai parlamenti választásokon bekerült az Európai Parlamentbe. Mandátumáról 2004. október 10-én mondott le, mivel a Fővárosi Közigazgatási Hivatal megállapította, hogy a két tisztsége összeférhetetlen.
Nős, négy gyermeke van: Alma (1973), Dániel (1974), Dorottya (1994) és András (1995).
