Mráz Ágoston Sámuel szerint három, a kormányzati munkára visszavezethető oka van az új kormány töretlen társadalmi támogatottságának. “Egyrészt a kabinet nem követett el látványos és emlékezetes hibákat a kommunikációjában. Másrészt a választás után sem változtatott korábbi üzenetein és ígéretein, így szavazói nem érzik becsapva magukat. Harmadrészt: az elmúlt száz napban egyetlen társadalmi csoport sem szenvedett el érdeksérelmet, nem sújtották őket sem adminisztratív, sem pénzügyi megszorító intézkedések” – összegezte véleményét.
A politológus emlékeztetett arra, hogy négy éve, az ősz kezdetén már a megszorításokról és a szocialisták választási ígéreteinek megszegéséről szóltak a politikai viták, most viszont pragmatikus, “a bosszúállást kerülő, a mindennapi problémákra koncentráló kormányzás képe bontakozott ki”. A kormánypártok népszerűségéhez ugyanakkor az ellenzék hiteltelensége és erőtlensége is hozzájárul – mondta Mráz Ágoston Sámuel. Kiemelte, hogy amíg a belharcokkal foglalatoskodó MSZP nem tudta helyreállítani hitelességét, a Jobbikot “a szélsőségesek és a radikálisok közötti” nézetkülönbségek kötötték le, az LMP pedig továbbra sem döntötte el, hogy baloldali pártként kíván-e megjelenni. Az aktív kormányzás miatt ráadásul egyikük sem tudott saját témákkal előállni.
Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője hasonlóan vélekedett: szerinte, mivel az ellenzék mind parlamenti arányát, mind mondanivalóját tekintve gyenge, a kormányzati cselekvésnek nincs világos alternatívája, és ezt fokozza az ellenzéki pártok megosztottsága.
Ez a kormánypártok számára rendkívül kedvező “kegyelmi állapot” aligha fog rövid időn belül megváltozni – tette hozzá Novák Zoltán.
A politológus úgy gondolja: a kormánypártok változatlanul kedvező megítélésének elsődleges oka a kormányzás “ritmusa”, vagyis az, hogy a kabinet szimbolikus intézkedésekkel kezdte meg munkáját, míg a konfliktusos, a választói elvárásokkal esetleg ellenkező döntéseket elnapolták, vagy azok hatása még nem érezhető.
“Az első száz napban meghozott döntések, a választói elvárásoknak megfelelő elitcsere, valamint az alkotmányozás terve miatt biztosra vehető, hogy az utókor fontos korszakhatárként fog tekinteni a 2010-es kormányváltásra” – fogalmazott a Nézőpont Intézet vezető elemzője.
Novák Zoltán szerint is hosszú távon emlékezetes maradhat az a lendület, ahogyan a kormánypártok nekikezdtek a törvényalkotásnak, valamint a nemzeti együttműködés jelképrendszere is.
