Fõszerkesztõd, Uj Péter egy újságíró iskolai tanórán állítólag azzal büszkélkedett: õ fedezte fel Tóta W. Árpádot. Azt is elmondta rólad, hogy eleinte megszólalni alig mertél a szerkesztõségben, de pár hónap múlva már akkora önbizalommal osztottad az észt, mint valami szenior publicista. Hogyan zajlott ez a rapid személyiségfejlõdés?
Én nem érzem magamon azt a nagy arcot, amit már kezdõ kollégák némelyikénél is észlelni „a médiában nyomulok” címmel. De miért fontos ez? Magamat, mint személyiséget a kezdetektõl fogva nem kívánom publikussá tenni. A közönség számára szövegként létezem, és nem is szeretnék Alekoszként jelen lenni. Hogy a macskámmal, a gyerekemmel meg a feleségemmel mit csinálok, ahhoz senkinek semmi köze. Ezért macskáról, gyerekrõl, feleségrõl nem írok.
Nem is „így büfiztetem a kis Tótát” típusú sztorikat várok tõled. Hogyan keveredtél a bloggeri szerepbe? Annyit tudni, angol szakra jártál, és tévékritikákkal indultál.
Jóval elõbb kezdõdött. Korán tudtam olvasni, úgy három és fél éves lehettem, és persze egyúttal írni is megtanultam. Akkortól kezdve folyamatosan olvasok meg írok. Késõbb volt iskolaújság, meg versek, meg minden, jobbára mûvészkedés-fronton és nem újságírásként. A blog mint mûfaj még nem is létezett, de én már tettem föl írásokat a magam kódolta, dizájnolta személyes honlapomra. Hamar az index látóterébe kerültem, és mivel épp indítottak egy vicces mellékletet, odahívtak. Hamarosan a kultúra rovatnál kötöttem ki, ekkor születtek az elsõ médiakritikák, méghozzá átütõ sikerrel, ugyanis korábban nem írta meg senki, hogy a tévémûsor szó szerint szar.
Sokakat lealáztál. Elõfordult, hogy utóbb megbántad?
Pár tévékritikában lehettem volna kevésbé személyeskedõ, de politikust nem tudok sajnálni.
Három sör után, nyíló empátiával sem fordul meg a fejedben, mondjuk, hogy túlzás sokadjára is bõrizomtömlõnek, a világ legostobább emberének titulálni Schmitt Pált?
Hát, nem. Inkább szinonimákat keresnék a bõrizomtömlõre.
Kapsz fenyegetéseket?
A publicisztika megosztó mûfaj, különösen az általam ûzött válfaja. Kapok emailt jó sokat, összejönne belõle pár kötet. Magyarország hipokrita ország, úgy keresztény, hogy a templomnak feléje se néz. Áldozni meg gyónni nem járunk, azt viszont nagyon élvezzük, ha felháborodhatunk azon, hogy mások vállalják, hogy nem mennek misére, ne adj isten azt is, hogy ez az egész kereszténység hatalmas hülyeség. Csomó mindennel így van ez. A szélsõjobbnak is csak a leghülyébb hányada gondolja, hogy lesz még Nagy-Magyarország, de ha azt hallja, hogy nem lesz, akkor ordibál.
A pofán verést megúsztad?
Azzal csak fenyegettek. Valószínûleg tök külön mûfaj bekommentelni, hogy agyonütlek, Tóta, meg odamenni és lesújtani.
És fõnöki pofán verésnek voltál alanya? Fõszerkesztõ, tulajdonos tiltotta le írásodat?
A blogbejegyzés letilthatatlan. De például férfimagazinba írtam Kelemen Annáról, és az nem jött le.
Mert?
A cikk arról szólt, hogy ez mégiscsak egy drogos kurva, és jó lenne, ha látnák a gyerekek, ahogy meghal, hogy ráébredjenek: drogos kurvának lenni nem pálya. A fõszerkesztõ sajnos azt mondta, nem hozhatja le, akármennyire egyetért is vele, mert mégiscsak ezekbõl a drogos kurvákból él, és a végén még nemcsak Kelemen Anna nem fog neki interjút adni meg vetkõzni, hanem a többi drogos kurva sem.
Politikai ok miatt került le cikked, blogbejegyzésed az index címlapjáról?
Nem volt ilyen. És azért jöttem el, hogy ne is legyen.
Volt rá sansz?
Bõven volt.
Beszélhetsz õszintén az indexrõl?
Mert?
Tiltja esetleg a szerzõdésed, az ízlésed, bármi?
A jó ízlés szab határt.
Úgy tudom, egyszer magától Spéder tulajdonostól kaptál fegyelmit. Hogy volt?
Tõle személyesen vettem át a dokumentumot. Ott ismerkedtünk meg.
Mi volt a fegyelmi indoklásában?
Hogy olyan csúnya dolgot írtam Szalai Annamáriáról, ami az elfogadható humor keretén kívül esik, és a továbbiakban legyek szíves visszafogottabban tréfálkozni. De Szalai csak utolsó csepp volt a pohárban.
Éri kormányzati befolyás az indexet?
Éri.
Hallani, hogy cikkek nem mennek ki, kiment cikkek esnek el le váratlanul, címlapképet kell cserélni, mert túl gúnyosnak ítéltetik.
Nem tudom õszintén cáfolni.
Bõvebben?
Jó, persze felháborító, ami zajlik, de lojalitásból, vagy mibõl nincs kedvem úgy kinézni, mint aki katapultált és onnan szarik vissza.
Összezuhanhat a ma még elsõszámú, liberális gyökerû, de jó ideje kormányközeli tulajdonban lévõ hírportál?
Az olvasók elvileg akár holnap dönthetnek úgy, hogy elegük van az indexbõl, és inkább a konkurenciát kattintják. Gyakorlatilag viszont az a helyzet, hogy viszi õket a lendület. A két piacvezetõ abból él, hogy odaszoktatta magához a felhasználókat, mint kismalacot a vályúhoz.
Ha az index átmegy kormánypártiba, az olvasók minimum felét elveszíti, nem?
Hát, a Magyar Hírlap átpozícionálása nem volt sikertörténet.
Kétlem, hogy ne tudná ezt Spéder Zoltán tulajdonos.
Lehetnek a tulajdonosnak más érdekei is.
Sok pénzért megvesz valamit, aztán tönkre teszi. Ennek mi értelme?
Nem tudhatom.
A nem kormánypárti sajtót – hirdetésmegvonással, zsarolással, fenyegetéssel – képes felzabálni a hatalom?
Bedönthetõek a szerkesztõségek és a mûhelyek. Nem is kell hozzá nagyon okosnak lenni, csak brutálisnak. A civil gyûlölet viszont nem tartható kordában. Számolni kell vele, hogy ha a kritikának nincsenek szervezett formái, akkor – mivel magát az internetet kontrollálni képtelenek, az még a kínai kommunistáknak sem sikerült – tényleg kizárólag a „megháglak az anyád hátán” típusú kormánykritika marad. Az viszont fantasztikus magasságokba juthat.
Mibõl fog megélni a hágós kormánykritika szerzõje?
Talán közmunkából, amibõl telik majd internet elõfizetésre is. Miért, a zavargó mibõl él? Neki sem a zavargás a munkája, ott csak kifejezi a politikai és a szociális véleményét.
Mégy te is közmunkásnak, aztán este leírod azt az anyahátas dolgot a kormányról?
Az a kérdés izgat, hogyan lehet a saját lábára állítani, és befolyásoktól mentesíteni a sajtót.
Hol az a bolond tõkés, aki megvesz vagy felépít egy olyan médiavállalkozást, amely 2014-ig, illetve aztán plusz n-szer négy évig egyetlen hirdetést sem kap majd?
Szerintem van az a bolond külföldi tõkés. Én leginkább a különadóval sújtottak körében kotorásznék; tudok pár szereplõrõl, aki szívesen alátenne a kormányzatnak. Így zajlott ez Lengyelországban is, ahol a hatalommal ellenérdekelt gazdasági csoportok jelentõs segítséget nyújtottak Tuskéknak Kaczynskiék leváltásában. Itthon sem reménytelen a helyzet, hiszen a kormányzás rossz, amitõl egyre nagyobb az igény az ellenzéki sajtóra. Pusztán az a kérdés, sikerül-e életben tartani azokat a bázisokat, melyekbõl abban a pillanatban, amint a piac megbarátkozik a gondolattal, hogy ezek megbukhatnak, vissza lehet térni. Addig meg védelemre kell berendezkedni.
Épp most adtok fel egy bázist.
Én átvezényeltem magam egy másikra. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.
Egy idõben elterjedt, hogy Simicska Lajos megvenné az Indexet, az Inforádiót és a Portfóliót tulajdonló CEMP-et.
Hallottam róla, de nem vette meg.
Jó pár éve, amikor meneszteni akarta még egy korábbi tulaj a fõszerkesztõt, az egész szerkesztõség bejelentette: követik Uj Pétert. És a gazda meghátrált. Ez ma is így történne?
Az index már nem úttörõcsapat, mint tíz éve volt. Gyerekek születtek, lakáshiteleket, sérvkötõt kell fizetni. Ma már senki nem ugrál.
Nem számít cserbenhagyásnak, hogy ott hagytad õket? Az indexnél lett belõled valaki.
Mindig is elutasítottam azt a képzetet, hogy az index egy nagy család. Ez a szimpla menedzsmenttechnika. Nem család ez, de még csak hajó sem, amiért meg kéne halni.
Vannak hírek arról, hogy Uj Péter sem marad az Index élén. Mégy vele az új helyére?
Nem. Külön utat járunk.
Hol találsz magadnak akkora felületet, mint az index? Neked nem számít, hogy tizenhatezer vagy százhatvanezer ember olvassa, amit írsz?
Százhatvanezer sosem volt, tizenhatezer bárhol lesz.
Mennyi volt a csúcs?
Ötven-hatvanezer. Egyébként meg is lehet teremteni a szükséges felületet, hiszen nem sörözõt nyitok a külvárosban, ahová ki kell villamosoznia annak, aki rám kíváncsi. A neten elvileg csak az olvasótól függ, hová megy. Ha akar, odatalál hozzám, hozzánk. Azon kell dolgozni, hogy akarjon.
Ez egy új felület?
Nem. Egy létezõ felület újrapozícionálása. Mire publikus lett a felmondásom, már odaszerzõdtem.
Hova oda?
Ezt akkor árulom el, ha meg is jelenik valami tõlem.
Az tényleg hülyén nézne ki, hogy leigazoltuk Kobajasit, de nem tudni, mikor lép föl elõször. Netán Hírszerzõ?
Nem, nem az.
Akkor nyilván nem is a nagytestvére, a hvg.hu, pedig rájuk tippeltem volna, mindegy, majd kiderül. Blogger maradsz vagy üzletember leszel?
Írni szeretnék. Vállalkozó egyáltalán nem akarok lenni. Mert annak nemcsak ki kell találnia egy sikeresélyes valamit, hanem el kell mennie a cégbíróságra, be kell fizetnie a számlákat satöbbi. Az nem nekem való. Amúgy is magányos lovag vagyok.
