Belföld

Tarlós és a többség

László Róbert, a Political Capital választási szakértője arról ír, hogy a szinte biztos budapesti befutó, Tarlós István pártja akár nehéz helyzetbe is kerülhet, ha a kispártok bejutnak.

A rendszerváltás óta (az előtt meg még hosszabb ideig) nem volt jobboldali vezetése Budapestnek. Október harmadikán ez valószínűleg megváltozik: szinte biztosra vehetjük, hogy Budapest következő főpolgármesterét Tarlós Istvánnak fogják hívni. Ami bizonytalan, hogy meglesz-e mögötte a Fidesz (és a KDNP) biztos közgyűlési többsége.

Márpedig ez nem mellékes kérdés. A főpolgármesternek kétségkívül hatalmas a legitimitása, hiszen mindegyik közül ezt a tisztséget választja meg a legnagyobb tömeg közvetlenül. Ugyanakkor a közgyűlés többségi támogatása nélkül nagyon szűk a mozgástere, egymaga nem képes a főváros hatékony irányítására.

Miközben tehát mindenki azzal foglalkozik, hány főpolgármester-jelölt tud harcba szállni, jóval fontosabb, hány pártnak lesz fővárosi listája. 2006-ban még kilenc formáció is rákerült a szavazólapra, közülük négy ugrotta meg az akkor még négyszázalékos küszöböt (Fidesz-KDNP, MSZP, SZDSZ, MDF). Idén egyelőre úgy néz ki, csak az öt parlamenti párt négy listája közül válogathatunk, az étlap tehát jelentősen beszűkül, a bejutás pedig nehezebb, mivel már 5 százalék kell hozzá.

A rajthoz állás szigorítása ugyanakkor valamelyest vissza is üthet a Fideszre: ha az összes indulónak sikerül megugrania a küszöböt (ami mindannyiuk számára alapkövetelmény), akkor egyetlen szavazat sem megy pocsékba, ennek pedig szokatlan következménye, hogy a győztes nem lesz felülreprezentált a közgyűlésben. Ugyanez érthetőbben: 2006-ban az MSZP és az SZDSZ a szavazatok 47,6%-át szerezték meg, de mivel a voksok több mint 5%-át kieső pártok kapták, a régi-új koalíciós partnerek teljesítménye elegendő volt ahhoz, hogy a 66 közgyűlési helyből 33 az övék legyen. Idén tehát ez a hatás, nem valószínű, hogy érvényesül – már ha nem lesz olyan lista, amely küszöb alatt teljesít.

Tarlós és a többség 1

Ha a tavaszi országgyűlési választás fővárosi eredményeit vesszük alapul, a Fidesz-KDNP többsége mégis reálisnak tűnik a csökkentett létszámú közgyűlésben: a 33-ból 17 mandátum a kormánypártokhoz kerülne, és Tarlós István 18. szavazata még egy hiányzási lehetőséget is biztosítana a két frakciónak.

Persze, nem valószínű, hogy pontosan ezek az arányok ismétlődnének meg, még akkor sem, ha tudjuk, alig változott a pártok támogatottsága tavasz óta. Először is azért nem, mert az önkormányzati választásokon mindig jóval alacsonyabb a részvétel, és a pártok mozgósító ereje jelentősen eltér. Másodszor azért nem, mert teljesen bizonytalan, hogy az áprilisban még az MDF-et támogató választók elmennek-e szavazni, és ha igen, kire voksolnak.

A Fidesznek tehát nemigen kell új szavazók után néznie, elegendő, ha meglévő bázisát a riválisoknál valamennyivel sikeresebben képes mobilizálni. Ezt nagyban segítheti a szocialisták gyengélkedése, illetve az is, ha valamelyik parlamenti párt főpolgármester-jelölt nélkül maradna, mivel a választók egy jelentős része számára nem világos, hogy ennek hiányában is lehet egy pártot támogatni.

A Fővárosi Közgyűlésről azonban tudni kell, hogy nem teljesen a parlamenti logika működteti. Az elmúlt, koalíciós szakításhoz vezető feszültségekkel terhelt ciklusban is a döntések mintegy kétharmada teljes konszenzussal ment át. Ha nem is lesz tehát meg a kényelmes többség, a város nem bénul meg, sőt, elképzelhető, hogy hatékonyabban és átláthatóbban működik, ha minden döntéshez alkalmi támogatókat kell keresni. Annak ugyanis nincs túl nagy valószínűsége, hogy akár a Jobbik, akár az LMP koalícióra lépjen a Fidesszel.

A szerző a Political Capital választási szakértője


Ajánlott videó

Olvasói sztorik