Ott, ahol egy apafigurához kapcsolódik a közösség, a társadalom, már nincs demokrácia. Ott, ahol buktatnak, meghal a „szent kíváncsiság”. Ott, ahol büntetnek, a legtermészetesebb dolgok is kényszerré válhatnak – mondta Ranschburg Jenő az ATV reggeli műsorában.
Könnyebb, ha megmondják, mi a helyes, mi a helytelen, kit lehet, kit kell elfogadni. Ettől az élet a szó eredeti értelmét tekintve gondtalanná tud válni, de az apafigura elfogadása Ranschburg értelmezésében azt jelenti, hogy föladjuk a demokráciára vonatkozó igényünket.
„Nagyon ritka az olyan apa, aki demokratikus családot tud teremteni maga körül és hasonló szinten tud foglalkozni a többiekkel, mint saját magával.” A pszichológus úgy véli, a történelem is igazolja, hogy a fejlődés akadálya, amikor egy társadalom az apára bízza a sorsát.
Gyerekkorban az iránymutató apakép nagyon fontos, de a serdülés már éppen arról szól, hogy az ember „önvezéreltté váljon” és megszabaduljon az apaképtől. Ha ez nem történik meg, az életünk elhúzódó gyerekkorrá válik.
