Belföld

Schmitt útja a legsimább

Bár az államfői tisztségre papíron többen is esélyesek, meglepő lenne, ha a jövőben nem Schmitt Pál rendezhetné be irodáját a Sándor-palotában. Az eddigi köztársasági elnököknek göröngyösebb útjuk volt a hatalomig.

Ugyan Szűrös Mátyás – mint ideiglenes elnök – is viselte a hatalmat, őt nem megválasztották, csupán az új alkotmány ruházta az Országgyűlés elnökére a tisztséget, hogy 1990. október 23-án legyen, aki kikiáltja a köztársaságot.

A választók pedig a „négyigenes” népszavazáson döntöttek – mert dönthettek – úgy, hogy az államfő kinevezésére mindenképpen az országgyűlési választások után kerüljön sor. Igaz, a voksolók 49,93 százaléka nem várt volna.

Alku

Így Szűrös utódja, Göncz Árpád is házelnökből lett államfő, de az ő megválasztásához elengedhetetlen volt, hogy a 90-es választásokon második SZDSZ alkut kössön a kormányra kerülő Antall Józsefékkel. Persze ez sem ment simán, mert a frissen alakult MSZP régi politikusai szervezkedni kezdtek, hogy az államfőt népszavazással válasszák. Ezt ugyan nem érték el, azt azonban igen, hogy Gönczöt először csak ideiglenes elnökké vált, és csak három hónap múlva (1990. augusztusában) lett valóban államfő – ekkor már az összes parlamenti frakció támogatta.

Öt évvel később viszont már az MSZP-SZDSZ koalíció jelölte a népszerű elnököt az újrázásra, míg az MDF, a Fidesz és a KDNP egy ellenjelölttel – Mádl Ferenccel képviseltette magát a parlamenti szavazáson. Hiába volt azonban a hárompárti összefogás, mivel a szocialistáknak a melléjük szegődött szabaddemokratákkal megvolt a kétharmados többségük, így a szükséges 258 szavazatot eggyel még meg is fejelve izgalom nélkül választhatták újabb öt évre Göncz Árpádot államfőnek.

Egyszerű többség

A millennium évében azonban Gönczöt már nem jelölhették újra, mert a jelenlegi alkotmány csak két ciklust enged az ország élén. Így jöhetett a jobboldali kormány – főleg az FKGP – által ismét bedobott Mádl Ferenc, akit az államfőválasztás harmadik fordulójában egyszerű többséggel szavaztak meg.

Trükk

Mádlnak egy ciklus elég volt, 2005-ben nem akarta folytatni, amiben talán annak is része lehetett, hogy akkoriban jelentős baloldali többség volt a parlamentben. A szocialisták kis huzakodás után saját pártjukból választottak – Szili Katalin személyében – jelöltet, a többi párt azonban elég tanácstalannak tűnt a kérdésben. A Fidesz és az MDF segítségére végül egy civilszervezet, a Védegylet érkezett, akik Sólyom László támogatására szólítottak fel.

Mivel az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ tartózkodott Szili támogatásától (végül azért három liberális képviselő rászavazott) ezért a Fidesz egy szavazási trükkel – a Sólyomot jelölő fideszesek három kivételtől eltekintve nem szavaztak, amit a szocialisták közti megosztottság leleplezésével indokoltak, majd a harmadik fordulóban, egyszerű többséggel – átlökték Sólyom Lászlót az elképedt szocialisták fölött.

A mostani választáson mindenesetre se mód, se ok nincs a trükközésre, mert a szocialisták által jelölt Balogh András maga is illúziónak érzi, hogy esélye lenne a kétharmados Fidesz-többséggel szemben. A szimbolikus választás egyedüli izgalma az lehet, ha Schmitt Pál belebakizik az első államfői beszédébe.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik