A hazánkban működő 63 szélerőmű összteljesítménye 112,075 megawatt, ami az ország energiaszükségletének kevesebb mint 1 százalékát képes fedezni. Ezzel ugyan előrébb járunk, mint a legtöbb környező ország, de poros nyomába sem érünk például Ausztriának, ahol az 1000 megawattot is meghaladja a szélerőművek összkapacitása – tudtuk meg Tóth Pétertől, a Magyar Szélenergia Társaság (MSZET) elnökétől.
Igyekezetben nincs hiány (Fotó: MTI)
Pedig igyekezetben nincs hiány. Egy EU-rendelkezés értelmében a „zöld“ – azaz megújuló forrásból vagy hulladék hasznosításából származó – áramot kötelező átvenni. Így a Magyar Energia Hivatal a szélerőmű-vállalkozások megtérüléséig meghatározott áron felvásárolja az általuk termelt energiát. Ilyen kedvező feltételek mellett nem csoda, hogy a szélbiznisz rendkívül vonzó befektetés lett.
Az MSZET elnöke elmondta: akár két év alatt el lehetne érni 1000 megawatt teljesítményt a jelenleg előkészítés alatt álló projektekből, amelyek már minden szükséges – környezetvédelmi, építési, csatlakozási – engedéllyel rendelkeznek. Az egyetlen bökkenő, hogy a Magyar Energia Hivatal nem adja rájuk áldását, ugyanis az általa megállapított 330 megawattos teljesítménykvóta régen betelt. Az MSZET azért lobbizik, hogy ezt a limitet feljebb tornássza valahogy.
„Nincs hova tenni a villanyt“
Az a gond a szélerőművekkel, hogy teljesítményük a széljárás függvényében ingadozik, áram viszont mindig épp annyi kell, amennyi elfogy. Tehát ha egy éjszakai „mélyvölgy“-időszakban feltámad a szél, az egyensúly megtartása érdekében más, nem szélüzemű erőművek, például Paks termelését kell visszafogni – magyarázza Slenker Endre, a Magyar Energia Hivatal szakembere. Ez pedig nem tesz jót azoknak, csökkentheti az élettartamukat, ráadásul a fajlagosan olcsóbb energiából kell visszavenni a drágább kedvéért.
A szélerőművek működtetése ugyanis nem a legköltséghatékonyabb, és erre csak rátesz egy lapáttal, ha a telepítésükkel párhuzamosan más, az energia tárolására alkalmas erőműveket kell építeni. Nálunk egyelőre nincs ilyen. Slenker Endre megjegyzi: Ausztriában azért pöröghet 1000 megawattnyi szélkerék, mert ott lehet „raktározni“ az energiafelesleget a vízerőművek tározói révén. Mi viszont lapos ország vagyunk, és sajnos úgy tűnik, ez kevés a szélenergia hasznosításához.
Ezért kell az áramtermelésbe kapcsolható szélerőművek kapacitását korlátozni úgy, hogy az még ne menjen a rendszer szabályozhatóságának rovására. A 330 megawattos limitet a rendszerirányító MAVIR információi alapján „lőtték be“ – tájékoztat az energiaügyi szakember. Megerősíti, hogy a kvóta betelt. 2008 januárjától csak pályázat útján lehet újabb szélerőműprojektet indítani, de azt is csak akkor, ha majd megjelenik a vonatkozó miniszteri rendelet.
Környezetbarát, de tájidegen
Pedig kétségtelenül a szél mellett szól, hogy tiszta, megújuló erőforrás, minimális üvegházhatású gáz kibocsátásával kiaknázható, és ingyen van. A szélerőművek környezeti kockázata elhanyagolható, még a madarakban is kevesebb kárt tesznek, mint a nagyfeszültségű távvezetékek. Infrahang- és zajhatásuk is bőven a határértékek alatt marad – sorolja az MSZET elnöke.
Egyedül a tájba illesztés jelenthet problémát: a hárskúti szélerőműrendszert például azért torpedózták meg, mert a lapátok csúcsai odalátszottak volna a szomszédos Natura 2000 területére. Ízlés dolga, véli Tóth Péter: szerinte egy szélerőmű semmivel sem bántja jobban a szemet, mint bármilyen más ipari objektum.
A szélerőművek gyártásából is sokat profitálhatna Magyarország, hiszen dinamikus, innovatív iparágról van szó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gépek hatásfoka az utóbbi húsz évben megsokszorozódott. Ennek ellenére hazánkban egyelőre nincs gyártás, holott kereslet lenne rá. A szakember ennek az okát is a magyar villamosenergia-rendszer rugalmatlanságában látja.
Inkább az atom?
Máshol sem egyértelmű a szélenergia megítélése. Október negyedikén Párizsban több civilszervezet tüntetett a francia kormány „elmebeteg programja“ ellen, amely 2020-ra 25 000 megawatt kapacitású szélerőmű telepítését irányozza elő az ország területén és partjainál. A felvonuláson részt vett több neves személyiség, köztük Valéry Giscard d’Estaing, volt francia államfő is – írja a Le Figaro.
A demonstrálók arra hívták fel a figyelmet, hogy a szélenergia hasznosítása óriási ráfizetés az államnak és végső soron az állampolgároknak. Egy neves francia kutatóintézet jelentésében ugyanis egymilliárd euróra becsülte a kitűzött cél elérésének járulékos költségeit 2020-ig, és további 2,5 milliárdra a határidő lejárta után, az ottani villamos művek (EDF) által vállalt felvásárlási felár alapján.
A szélerőműveket ellenzők között többen vannak, akik azt vallják, hogy még mindig a nukleáris energia a leghatékonyabb megoldás a kiotói célkitűzések elérésére. A franciák áramszükségletének háromnegyedét jelenleg is atomerőművek szolgáltatják, míg a szélenergiából a 2020-ra megálmodott állapotban is legfeljebb 10 százalékot lehet kihozni.
Ugyanakkor a szélenergiát támogatók tábora is egyre népesebb – olvasható a Le Figaro egy másik elemzésében. Franciaországban gombamód szaporodnak a magánterületen felállított kisebb szélerőművek, amelyek egy-egy háztartás áramellátásához járulnak hozzá. Bár az engedélyezést ott is hosszú, körülményes procedúra előzi meg, ráadásul csak bizonyos régiók rendelkeznek a megfelelő szélpotenciállal, a leendő tulajdonosok vállalják a megpróbáltatásokat. Sokszor inkább meggyőződésből, mint a remélt megtakarítás miatt – hiszen akár 20 évbe is telhet, mire egy-egy ilyen beruházás megtérül.
