Mit jelentene a délvidéki magyarságnak a kettős állampolgárság?
A határok átjárhatóságát és a nemzettel való érzelmi kötődés kifejeződését. Az erről szóló magyarországi népszavazásnak azonban sem most, sem 2004-ben nem volt értelme. Ami az esetleges újabb kudarcot illeti, jóslatokba nem bocsátkoznék. Elég, ha végigpásztázzuk a népszavazás utáni időszak kudarcát, érzelmi telítettségét. A válasz a kérdésére a múltban rejlik.
Hogyan emlékeznek a Délvidéken Trianonra?
Csendben.
Mivel segítheti a magyar uniós tagság a magyar-magyar kapcsolatokat?
A magyar uniós tagság számunkra a minket jelenleg ebből érintő negatív hatások – például a határátjárhatóság kérdése – ellenére rendkívül fontos. Alaposan megvizsgálva a jelenlegi helyzetet, azt kell mondjam, hogy már rövidtávon kölcsönösen profitálhat ebből mindkét nemzetrész. A határmenti együttműködés az elmúlt néhány évben sajnos nem hozta még meg azokat az eredményeket, amiket szerettünk volna. Ennek okai mindkét oldalon keresendők.
Én egyrészt úgy látom, hogy a mai napig tanuljuk a pályázatírást, a pályázás új tananyagát, másrészt pedig az anyaország ebben érdekelt struktúrái nem ismerik pontosan a mi helyzetünket, a lehetőségeket. Ebben mi is hibásak vagyunk, az elkövetkező időszakban jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk az úgynevezett image-kampányra és annak tartalmi elemeire. Ha erre mindkét oldalon nagyobb lesz a fogadókészség, úgy a gazdasági együttműködés terén is exponenciális növekedés lesz várható.
Diplomáciai szempontból nézve a dolgokat, a magyar EU-s tagság számos téren növeli a mi mozgásterünket is, hiszen a kisebbségi magyarság – igaz, közvetett úton – de azért mégis csak „uniós kisebbségnek” számít, ami azt jelenti, hogy az Unió akarva-akaratlanul is fokozottabb figyelmet szentel nekünk.
Milyen hátrányok származnak abból, hogy a Délvidék az „EU-n kívül maradt”?
Az EU-s tagságnak a jelenlegi világhatalmi struktúrák mentén nincs alternatívája. Ez már önmagában akkora hátrány, hogy a többiről felesleges is szólni.
Milyen lehetőségeket lát ebben a helyzetben a szülőföldön való megmaradásra, az identitás megőrzésére?
A szülőföldön való megmaradás kérdése két irányú. Egyrészt gazdasági. Sokak szerint ez a legnehezebb és legkényesebb kérdés. Én optimistábban tekintek erre, mivel azért a jelenlegi szerb gazdasági helyzet össze sem mérhető a tíz évvel ezelőttivel. Természetesen a kisebbségi lét miatt számos téren mutatkozik az elhelyezkedési esélyegyenlőtlenség, meggyőződésem azonban, hogy a magánszektor – különösen a nagy multi cégek – térhódításával lassan, de biztosan lehet ezen a gondon is enyhíteni. Ez az egyik oldala az éremnek.
A másik pedig az, hogy az állami intézményekben következetesen betartják a részarányos foglalkoztatás elvét. Amiről előbb törvényt kell hozni, el kell fogadtatni a szerb közvéleménnyel. Másrészt pedig a hiba mi magunkban van. Szakítanunk kell azzal a berögződéssel, amit öntudatlanul a dolgok nehézre fordulásával mi magunk sulykoltunk az egész közösségbe. Nevezetesen az élhetetlen szülőföld sztereotípiáját.
Ahhoz, hogy ezen a téren – a saját közgondolkodásunkban – változás legyen, igen kitartó munkára van szükség. Az itt élő magyar közösség értelmiségi rétegét kell pártpolitikától függetlenül állandó párbeszéddel megnyerni ennek az ügynek, s közösen kidolgozni egy közép és hosszú távú nemzetstratégiát.
Segíti ezt az uniós tagság?
Az uniós tagság minden bizonnyal segít ezen gondok megoldásában, mivel az alapvető kérdés a biztonságról, a kiszámíthatóságról és az egzisztenciáról szól. Ezért mondtam az imént azt, hogy az uniós tagságnak – ami persze nem maga a Mennyei királyság – nincs alternatívája.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
