A ma 85 éves Grigorij Dobrunov, akinek interjúja a liberális Vremja Novosztyej hétfői számában olvasható, aggodalommal fogadta az október 24-én éjjel kapott parancsot, amely Cegléden állomásozó egységét a fellázadt Budapestre küldte. Mint mondta, akkor mindössze két szovjet hadosztály volt Magyarországon (leszámítva a légierőt), míg a magyar néphadsereg 18 hadosztállyal rendelkezett. A szovjet alezredes féltette a ceglédi bázison maradt hozzátartozóit és a többi katonacsaládot.
Dobrunov egységei rendre viszonozták a felkelők lövéseit, és heves tanksortűzzel „tisztították meg” a szovjet parancsnokságnak is helyet adó magyar vezérkar előtti teret a rohamozó lázadóktól. Dobrunov, aki később a Szovjetunió hőse címmel tüntettek ki, „harcban derítette fel” a felkelés Corvin mozinál lévő központját. Katonái lázadógyanús letartóztatottak között rábukkantak „az amerikai felderítés rezidensére” is. Míg egyes magyar állambiztonsági és rendőregységek harcba szálltak a lázadókkal, a hadsereg semleges maradt – emlékezett Dobrunov, azt állítva, hogy a (kommunista pártvezetőket oltalmazó) váci ezred tisztjeit mégiscsak rá tudta venni egyes felkelők elfogására.
Harmadik világháború
A szovjet egységeket október 31-én kivezényelték Budapestről, de „mindenki értette, hogy ez rövid szünet” csupán – jegyezte meg Dobrunov, felidézve: sokan nyugtalankodtak, hogy harmadik világháború kezdődhet, miután november 4-én „közölték velünk: Nagy (Imre magyar miniszterelnök) az amerikai kormányhoz fordult segítségért, és elképzelhető, hogy az amerikaiak csatába szállnak ellenünk”. A szovjet nagykövetségi dolgozók hozzátartozóit kitelepítették, de a ceglédi katonacsaládok evakuálására Dobrunovnak a saját szakállára kellett két harci járművet küldenie.
A Budapest elleni támadás előtt Dobrunov zászlóaljának a magyar hadsereg útba eső harceszközeit kellett szétzúznia lánctalpasaival, kímélve a katonák életét. Dobrunov elismerte, hogy a felkelőktől elkobzott összes fegyver szovjet gyártmányú volt. Dobrunov elmesélt egy epizódot, amikor a szovjet nagykövetségre hívatta Jurij Andropov nagykövet és Ivan Szerov állambiztonsági (KGB) főnök. A jugoszláv nagykövetségről ugyanis, ahova Nagy Imre menekült, lefényképezték zászlóaljának egy T-54-es harckocsiját, s egyik katonája gondolkodás nélkül lelőtte a fotográfust a követségi erkélyen. Két szovjet tábornok, aki a már gyűrűbe vont jugoszláv követségen tárgyalt az incidens elsimításáról, parancsot adott Dobrunovnak, hogy az agyonlőtt követségi titkár holttestét egy tankkal szállíttassa a repülőtérre.
Nem volt harag
Ekkor hívatták őt a szovjet követségre. Andropov felszólította Dobrunovot, hogy nyomban hagyja el a jugoszláv követség területét, mert információi szerint a jugoszlávok Nagy Imrét akarják kicsempészni elhunyt diplomatájuk koporsójában. De Dobrunov ragaszkodott ahhoz, hogy közvetlen felettese utasítsa őt erre, amit aztán Szerov egy telefonnal elintézett. „Elfoghattam volna magát Nagyot” – magyarázta akkori makacskodását a felderítő veterán, míg a Vremja Novosztyej kitért Nagy Imre későbbi sorsára, s szovjet állambiztonsági ügynök múltjára is.
Ami zászlóaljának a felkelés elfojtásában való részvételét illeti, Dobrunov azt mondta, hogy nem éreztek haragot a fiatal magyar lázadókkal szemben, és mindenkit hazaengedtek, aki megadta magát nekik.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
