Belföld

A Fidesz története

Fidesz

Alapítás éve: 1988
Elnöke: Orbán Viktor
Alelnök: Schmitt Pál, Pelczné Gáll Ildikó, Varga Mihály, Pokorni Zoltán
Frakcióvezető: Áder János
Kampányfőnök: Rogán Antal

Út a rendszerváltásig

1988. március 30-án 37 egyetemista fiatal új szervezetet alakított a Bibó Szakkollégiumban. A kezdeményezés célja egy új, önálló, független ifjúsági szövetség létrehozása volt, amely a politikailag aktív radikális reformer ifjúsági csoportokat és embereket tömöríti. A Fiatal Demokraták Szövetségének keresztelt tömörülés alternatívát kívánt jelenteni a KISZ-szel szemben, bár működésüket alapvetően úgy definiálták: nem valami ellen, hanem valami érdekében óhajtanak politizálni és remélik, hogy ehhez partnerekre találnak a várhatóan tovább differenciálódó ifjúsági politikai intézményrendszerben. Az alapszabály szerint csak 16 és 35 év közöttiek lehettek tagjai a szövetségnek, és kritérium volt az is, hogy nem lehettek más politikai ifjúsági szövetség tagjai.

Bár a rendőrség már a megalakulást követő héten figyelmeztette a Fidesz öt alapítóját, hogy tevékenységük illegális szervezet létrehozására irányul, ennek ellenére 1988 április végén már 400 fős nagygyűlést tudtak tartani, amelyen számos helyi Fidesz-csoport deklarálta megalakulását. A résztvevők elhatározták, hogy a szervezet ősszel megtartja első kongresszusát.

Az új ifjúsági szervezet első jelentősebb megmozdulásaként petíciót nyújtott be az országgyűlésnek, amelyben követelték március 15-e nemzeti ünneppé tételét, a forradalom leverésének napját, október hatodikát pedig nemzeti gyásznappá kívánták nyilváníttatni. Nem csoda ezek után, hogy 1989-ben a Fidesz egyik szervezője és aktív résztvevője volt a március 15-i megemlékezéseknek: a 31 független szervezet által megtartott alternatív emlékezéssorozaton több mint 100 ezer fő vett részt, szemben a hivatalos ünnep 20 ezer résztvevőjével. A legnagyobb akció azonban kétség kívül a Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 31. évfordulóján tartott megemlékezés volt. A június 16-án a Hősök terén tartott gyászszertartáson Orbán Viktor a Fidesz szónokaként a hazai és külföldi sajtóban nagy visszhangot kiváltó beszédet mondott. Ebben – többek között – tárgyalásokat javasolt az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről, illetve követelte hazánk kilépését a Varsói Szerződésből.

Szeptemberben befejeződtek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai a békés átmenetről az MSZMP és a harmadik oldal részvételével. A Fidesz és az SZDSZ ugyan végül nem írta alá a paktumot, de nem is vétózta meg azt. A két – akkor még egymást erősítő – párt ragaszkodott ugyanis ahhoz, hogy ez első köztársasági elnök megválasztása ne előzze meg a szabad parlamenti választásokat, ezzel próbálták ugyanis elkerülni azt, hogy Pozsgay Imre legyen az államfő.

1990-1994: kicsi, de egyre erősebb

A Fidesz 1989 októberében, Budapesten megtartott második kongresszusán a küldöttek elsöprő többséggel határoztak arról, hogy pártként indulnak az 1990-es parlamenti választásokon. Az 1990. március 25-én és április 8-án megtartott első szabad választásokon a fiatal demokraták 22 mandátumot szereztek. A párt frakcióvezetőjének Orbán Viktort választották. Az októberben megtartott önkormányzati választásokra a Fidesz még jobban beleerősített, és a harmadik helyre ugrott a pártok rangsorában.

Ezt követően az ország életét megbénító taxisblokád alatt a Fidesz nyilatkozatban szögezte le, hogy csak olyan tiltakozó mozgalmat támogat, amely nem lépi túl az állampolgári engedetlenség bevett formáit és az alkotmányosság kereteit.

Az immáron pártként működő szervezet 1992-ben, Pécsett tartott kongresszusán döntött úgy, hogy felvételét kéri a Liberális Internacionáléba. Ekkor Orbán Viktor még a liberális pártszövetség szűkebb körű vezetésébe kívánt bekerülni, pár hónappal később, a budapesti Corvin moziban rendezett Fidesz nagygyűlésen azonban már azt jelentette ki, az ország sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan kézbe venni.

Ennek megfelelően 1993-ban nagy mozgolódás történt a párton belül: eltörölték a 35 éves korhatárt és egy új szervezeti modellt fogadtak el. Az eddig meglévő választmányt az elnökség váltotta fel, amelynek vezetőjévé Orbán Viktort választották. Az év végén született meg a Fidesz és az SZDSZ közötti megállapodás, amelyben a két párt az 1994-es választások második fordulójára jelölt-visszaléptetési rendszert rögzített annak érdekében, hogy elősegítsék egy esetleges liberális kormány megalakulását. Ez jelentős személyi átrendeződést eredményezett: kibővült a frakció, hiszen csatlakozott hozzájuk egy SZDSZ-es és két MDF-es képviselő is. Távozott viszont a pártból Fodor Gábor és Molnár Péter elnökségi tag, valamint Ungár Klára parlamenti képviselő.

1994-1998: polgárosodó ellenzék

A második szabad parlamenti választásokon a Fidesz a maga 20 képviselőjével a legkisebb frakciót alapíthatta meg, és továbbra is ellenzékben politizált. 1994-ben Orbán Viktor egy tisztújító kongresszuson elnöki beszédében arról beszélt, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció által létrejött baloldali blokkal szemben meg kell őrizni Magyarországon a polgári fordulat esélyét. 1995-ben a VII. Kongresszuson döntöttek a szervezet első névváltoztatásáról: a Magyar Polgári Párt megnevezéssel egészítették ki a párt addigi nevét. Ugyanekkor fogadták el a Polgári Magyarországért című programnyilatkozatot, amely azt deklarálta, hogy a Fidesz szabadelvű, ám polgári párt.

1996-ban Orván Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Párt és Lezsák Sándor, az MDF elnöke tárgyalásokon együttműködésről egyeztek meg. Év végére a fiatal demokraták együttműködési megállapodást kötöttek a Századvég politikai iskolával is, amely ezt követően a párt megbízásából elemezte a rendszerváltozás óta eltelt kormányzati tapasztalatokat és segítette a Fidesz kormányzati felkészülését.

1998-2002: polgári kormány

Az 1998 májusában tartott parlamenti választáson a Fidesz listán 29,4 százalékot ér el, így a legtöbb mandátumot, 147-et tudhatta a magáénak. Emellett az MDF 16 képviselője is a Fidesszel közös jelöltként egyéni választókerületben jutott az országgyűlésbe. Az eredmény kihirdetése után a polgári párt tárgyalásokat kezdett az MDF-fel és a Független Kisgazdapárttal. A kijelölt miniszterelnök június végén írta alá a megállapodásokat Torgyán Józseffel, az FKGP és Lezsák Sándorral az MDF elnökével. Az új Országgyűlés 1998. június 18-án alakult meg, melynek elnökévé Áder Jánost, a Fidesz alelnökét választották meg. Az Orbán Viktor által vezetett kormány július 8-án tette le hivatali esküjét a Parlamentben. A kabinet 17 miniszteréből 12-t jelölt a Fidesz, a fennmaradó öt helyen mandátumuk arányában osztoztak az MDF és a kisgazdák képviselői. Az októberi önkormányzati választásokon a Fidesz továbberősítette pozícióit.

Orbán Viktor kormányfő, pártelnök 1999 szeptemberében a Fidesz nevében együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel. Ezt követően párton belül úgy döntöttek, szét kell választani a miniszterelnöki és a pártelnöki tisztséget: Orbán Viktort Kövér László váltotta az elnöki poszton, őt pedig hamarosan Áder János követte.

A következő év novemberében megszűnt a Fidesz tagsága a Liberális Internacionáléban, majd felvételét kérte az Európai Néppártba. Decemberben pedig az Európai Demokratikus Uniónak is tagja lett. A párt 2001. májusi, XII. Kongresszusán Pokorni Zoltán váltotta Kövér Lászlóta pártelnöki poszton. Ekkor tárgyalták meg először a Jövő elkezdődött című vitairatot is.

2002-2006: kritikus ellenzék

A Fidesz augusztusban választási együttműködési megállapodást írt alá az MDF-fel, így a bíztató közvélemény-kutatási adatokon fellelkesülve magabiztosan meneteltek tovább együtt. A két forduló között Orbán Viktor a Testnevelési Egyetemen, majd a Kossuth téren tartott beszédeket. Bár a kormányfő a rendszerváltás óta nem látott mennyiségű embert tudott mozgósítani, mindez kevés volt a győzelemhez. A 2002-es tavaszi választások azonban nem igazolták a párt várakozását, és szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány alakult. A párt híveinek csalódottsága oda vezetett, hogy többen csalással vádolták az akkori ellenzéki pártokat, és – például az Erzsébet-híd lezárásának akciójával – a szavazatok újraszámlálását követelték.

Orbán Viktor, fenntartva a lelkesedést, május 7-én a Dísz téren bejelentette a Demokráciaközpont létrehozását és polgári körök megalapítását kérte szimpatizánsaitól. 2003. május 17-én a párt ismét nevet változtatott: Fidesz Magyar Polgári Szövetség lett.

A 2004-es Európai Parlamenti választásokon nagyon sikeresen szerepelt a párt: a 24 mandátum felét szerezte meg, míg a másik tizenkettőn a többi parlamenti párt osztozott: az MSZP kilenc, az SZDSZ kettő, míg az MDF egy képviselőt küldhetett.


2006: Orbán második bukása


Bár a 2006 áprilisi választások előtt Orbán Viktor azt mondta, ha pártja nem győz, lemond, a bukás ellenére még mindig ő a párt elnöke. Igaz, a 42 százalékos eredmény után (amellyel a jövő szövetsége 141 mandátumhoz jutott, nem számolva a farvizükön bejutott 23 fős KDNP-frakciót) a párt vezetése benyújtotta lemondását, ezt azonban a kongresszus, némileg furcsa körülmények között ugyan, de elutasította. Több vidéki küldött – jellemzően, akik Orbánt tették felelőssé a kudarcért, és úgy vélték, a második vereség már megengedhetetlen – nem vett részt az eseményen. A párt 2006 tavasza óta ellenzékben munkálkodik, Navracsics Tibor frakcióvezető irányításával.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik