Belföld

Shell-sokk – rosszpontokat gyűjtenek

Az orosz olajgigászok botránysorozatáról szóló híreket egy nagy nyugati versenytárs, a Royal Dutch/Shell botlásai váltják az újságok címlapjain. Mi történt a patinás céggel?

A Royal Dutch/Shell kissé felkavarta az iparági állóvizet. A befektetők bánatára a múlt héten azzal a hírrel állt elő, hogy újraértékelte kőolaj- és
Shell-sokk – rosszpontokat gyűjtenek 1

földgázkészleteit, és úgy találta, bizonyított tartalékait 20 százalékkal csökkentenie kell.

A törzstőkéje alapján a világ tíz legnagyobb cége közé tartozó olajmulti, az iparág harmadik legnagyobb vállalata ugyan azt is igyekezett hangsúlyozni, hogy az átértékelésnek nincs hatása az üzleti eredményekre, a piacot azonban már nem érdekelte a kommentár. Vagy éppen csak annyira, hogy a cég papírjainak árfolyamesése nem haladta meg a túl a hét százalékot.


A második dobás 

Ugyancsak a napokban, de már a készletek leárazás után derült ki, hogy több százmillió hordós valószínű készletet rejt egy indiai olajmező, melyet az edinburgh-i székhelyű Cairn Energy még 2002 szeptemberében vette meg az angol óriáscégtől. A Pakisztánnal határos, sivatagos területen található radzsasztáni mező 4,1 millió fontjába került a cégnek. A Cairn, amelynek saját kitermelése jelenleg napi 30 ezer hordó, most bejelentette, hogy az eddigi feltárás alapján kialakított előzetes becslés szerint 450 millió és 1,1 milliárd hordó közötti lehet a terület teljes olajkészlete, amiből gazdaságosan 50-200 millió hordó közötti mennyiség aknázható ki. A vállalat papírja már hétfőn 49 százalékkal (552,25 pennyre) drágult a Londoni Értéktőzsdén zárására, kedd délután pedig már 572,00 pennyn járt az árfolyam.


Mennyi biztos?


A Shell azt is közölte, hogy az átértékelés egyszeri lépés, körülbelül 4 milliárd hordó olajra vonatkozik (ez a korábbi, bizonyítottnak tartott készlet 20 százaléka), és csupán azt jelenti, hogy a vállalat többé már nem biztos abban, hogy a korábban bejelentett, de még fel nem tárt tartalékokat és az azzal járó profitot a jövőben ki tudja termelni.

A bizonyított készlet mérőszáma az iparági elemzők legfőbb „segítsége” egy olajcég értékelésénél. Így történhetett meg, hogy a tőzsdei árfolyamok ilyen érzékenyen reagáltak az amúgy nem túl érdekes hírre. Vagy – ismerve a piac lelkét – úgy, hogy éltek a gyanúperrel: az egyik rossz hírt egy másik, ha lehet, még rosszabb szokta követi.


Egy népszerűtlen főnök


Egyes jól értesült források azt is tudni vélik, hogy a bizonyított készletek csökkentése nyomán a befektetők szemében amúgy sem túl jó hírnek örvendő cégvezér, Sir Philip Watts is lapátra kerülhet (a cég részvényeinek értéke a 2001-es évközi csúcsról közel felére csökkent idén januárra, ami a bizonyított tartalékokon kívül több más, a piac értékelésénél meghatározó adat függvénye). Wattsot a piac nemcsak a gyenge tőzsdei szereplés, hanem hallgatagsága és zárkózottsága miatt sem kedveli.


Ezt a mostani esemény csak megerősítette: a vezér vezetőtársaira hagyta a rossz hír bejelentését. Watts egyébként korábban a cég készleteinek feltárásával és kitermelésével foglalkozó részleget felügyelte, így elvileg tudnia kellett arról is, hogyan kezelte és osztályozta készleteit a Shell.


Shell-sokk – rosszpontokat gyűjtenek 2

Csak találgatnak?


Az eset kapcsán felmerül a hivatalos iparági sztenderdek hiánya is – írja az Economist gazdasági lap. A tartalékok besorolásánál ugyanis legfeljebb az amerikai tőzsdefelügyelet ezzel kapcsolatos ajánlásainak kell így vagy úgy megfelelniük a cégeknek. A tartalékok le- vagy felértékelése ezek alapján egyébként nem is számít különleges eseménynek. Ami ez esetben szemet szúrt, az az átértékelés eddigi gyakorlatban példátlan mértéke.

A Chevron, a Texaco és az Exxon a Shell partnerei egy ausztrál gázkitermelési projektben, amely nagyban hozzájárult a cég a bizonyított készleteinek leminősítéséhez. De ők azt állítják: a maguk részéről korábban sem kezelték az ominózus készleteket a bizonyítottak között.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik