A tanács döntése értelmében amennyiben a zenét tisztán személyes felhasználás céljára töltik le, és nem adják el, nem kölcsönzik vagy terjesztik más formában, a használata legális. Nem számít az sem, hogy a másolás forrása saját lemez, kölcsönzött lemez vagy internetről letöltött fájl, vagyis egy barát számára másolatot készíteni illegális, de ugyanennek a barátnak kölcsön adni a CD-t, hogy arról másolatot készíthessen, már legális.
A tanács a tárkapacitástól függően illetéket vetett ki az MP3-lejátszókra is: az 1 gigabájtnál kisebb kapacitásúak után 2 (kanadai) dollár, az 1-10 gigabájt közötti kapacitásúakra 10, a 10 gigabájtnál nagyobb kapacitásúakra 25 dollár. A pénzt a a Kanadai Magánmásolók Kollektívája (CPCC) gyűjti, és osztja szét a zeneszerzők, előadók és kiadók között.
A jelenlegi illetékek 2004 végéig érvényben maradnak: vagyis a 40 percnél hosszabb audio kazetták után 29 cent, a CD-R és CD-RW lemezek után 21 cent, és a CD-R Audio, a CD-RW Audio és a MiniDisk lemezek után 77 cent. A CPCC kérését – hogy szedjenek illetéket a nyers DVD-k, memóriakártyák és a kivehető mikró merevlemezek után is – a tanács elutasította, mondván, ezeket rendszerint nem zenemásoláshoz használják.
