A legnagyobb magyar pénzintézet a sikeres bulgáriai akvizíción felbuzdulva Albánia legnagyobb bankjára vetett szemet. Az Albán Takarékpénztár jelenleg az egyetlen állami tulajdonban álló bank és az IMF helyez erős nyomást a kormányra, hogy még az idén privatizálják. Az Albán Takarékpénztár az emberek bankja, amolyan albán OTP.
Növekedés után kutatva
Az OTP menedzsmentje – érzélve, hogy hazánban lassul a növekedés lehetősége – már pár évvel ezelőtt megfogalmazta a nemzetközi terjeszkedés stratégiáját. Ez az árfolyam szempontjából is igen kedvező volt, ugyanis a nemzetközi befektetők rajonganak a „nemzetközi konszolidációért”. Az OTP első lépésként 2001-ben megvásárolta a szlovák IRB Bankot és hamarosan a fiókok már OTP Slovensko néven az ismert zöld-kék színekben pompáztak. A szlovákiai bevásárlást az idén nyáron begyűjtött bolgár Banka DSK követte, amely méretét tekintve már jelentősebb vétel volt a szlovák banknál, de így is csak az OTP méretének egytizedére rúgott. A nagy expanzió következő lépése lehet az albán bank, de az OTP bevallottan keresi a lehetőségeket Ukrajnában, Horvátországban, Szerbiában és Romániában is. Az utóbbiban egy elfelejtett alvóbank után kutatnak, ugyanis nem szeretnék végigjárni a bankalapítás procedúráját, ami a magyarellenességgel fűszerezett román bürokráciát tekintve valószínűleg egy pár év múlva halna csak el.
Albánia nem a prosperáló gazdaság vízióját jutattja eszünkbe mostanában. Láthattuk a koszovói háború idején, hogy a Balkán hamisítatlan világát találhatják az OTP értékbúvárai is, ha Tirana irányába visz az útjuk. Lehet, hogy az országról kialakult kép alapján aligha tekinthetjük Albániát vonzó befektetési célpontnak, de a bank mutatói már sokkal rózsásabb képet festenek.
Az albán bank mérlegfőösszege 375 milliárd forint, mintegy kilenced része az OTP mérlegfőösszegének. A bank profitabilitása kiváló, tavaly az 50 milliós saját tőkére vetítve 39 százalékos nyereséget ért el és ezt 45 százalékra növelte tovább az idén az első félévben. Valószínűleg egy hasonló teljesítmény megdobogtatná a nyugati bankárok szívét, akik számára az OTP 25 százalékos sajáttőke-arányos nyeresége is elképesztő teljesítmény.
Ez a profitabilitás különösen nagy teljesítmény annak tükrében, hogy az Albán Takarékbank tulajdonképpen „fél bank”. Csak betétet gyűjt, de nem nyújt hiteleket. Utoljára 1997-ben tette ki hitelkérelmező sikerrel a lábát a bank hatalmas márványpalotájából, de még mielőtt azt hinnénk, hogy valami ultra-ortodox bankfilozófiáról lenne szó, jusson eszünkbe, hogy a Balkánon vagyunk. Márpedig itt bármi megtörténhet. Jelen esetben az, hogy az államnak is van beleszólása a dolgokba, márpedig, ha az államnak pénzre van szüksége, akkor nincs mese.
Állami hitelstop
Az állam kiadásai fedezésére adót emelhet, vagy hitelt vehet fel. Mivel a külföldi befektetők nem állnak sorban az államkincstár előtt bőröndökkel, ezért az utóbbi években mindenképpen a hazai emberektől kellett begyűjteni a pénzt. Az albán kormány – valószínűleg nem csekély IMF-rosszallást kiváltva – az Albán Takarékpénztárat utasította arra, hogy ne hitelezzen, hanem vásároljon államkötvényt. A bank is jól jár, mert biztonságosabb ez az út és az állam is jól jár, mert pénzhez jut. Az emberek pedig észre sem veszik, hogy a megtakarításaik az államot finanszírozzák, amely jó esetben természetesen rájuk költi a pénzt.
Az OTP szempontjából ez a megoldás egyrészt jó, másrészt nem annyira. A pozitív oldal az, hogyha ilyen magas profitabilitást lehet elérni hitelezés nélkül, akkor elképzelhető, hogy mekkorát hitelezéssel. A privatizáció után újraindítható lesz a hitelezés, ami ugyan az alulbankosított Albániában nem akkora biznisz, tekintve, hogy igen szerényen élnek az emberek és az üzleti élet is hiába várja már egy ideje a tavaszt, hála az európai ősznek.
Az állam finanszírozásának legnagyobb hátulütője az állami függőség, hiszen azért Albánia egy kis és igen sérülékeny gazdaság, törékeny politikai helyzettel. Azt sem lehet tudni, hogy mennyire lesz lehetősége hiteleket folyósítania a jövőben a banknak az államháztartás finanszírozása helyett. Nem valószínű, hogy könnyedén ki lehetne váltani az Albán Takarékpénztár finanszírozói szerepét egy másik forrásra és a leendő új tulajdonosnak sem lesz érdeke első lépésként csődbe vinni az albán államot és romba dönteni a gazdaságot.
Profitabilitással kockázatot is árulnak
Az OTP nem egyedül vetett szemet a Balkán eme kétségtelenül izgalmas gyöngyszemére. A magyar bank melllett olyan igazi nagyágyúk is érdeklődnek a bank iránt, mint a Citigroup, a HVB, és a hírek szerint a Raiffeisen is. Mint minden akvizíciónál, itt is az árazás lesz a döntő. Nem kétséges, hogy hatalmas kockázatot vállal be a vevő, habár annak mértéke limitált is marad, hiszen a vételár mindössze töredékét fogja elérni a vevőjelölt bankok jelenlegi értékének, tehát a részvényesek legalább nem veszthetnek sokat.
Az árazás megítélését az országkockázat megítélése fogja meghatározni. Könnyen lehet, hogy az OTP részvényesei negatívan értékelnék, ha a magyar bank vásárolhatná meg az albán testvért, ugyanis az megváltoztathatja az egész bank alacsony kockázati szintjéről alkotott képet. Félő, hogy még ha jó vásárt is csinál az OTP hosszútávon, rövidtávon úgy értékelhetik a befektetők, hogy légy került a levesbe…
