Üzlet&Siker – öt lehetőség állami tőkeszerzésre

Nagy reményekkel beharangozott indulások, tornyosuló bürokratikus akadályok s így egyelőre szerény eredmények – így lehetne summázni az elmúlt másfél-két évben létrehozott állami fejlesztési tőketársaságok történetét. Egyetlen jogszabály, a júniustól „élő” üvegzseb-törvény egyszerre két ilyen intézmény kihelyezéseit bénítja meg hónapok óta. A Magyar Fejlesztési Bank-csoport közelmúltbéli csatlakozásával viszont ötvenmilliárdnyi friss tőke érkezett, ami felgyorsíthatja a kihelyezéseket.

Az állami tőkepótlás logikája egyszerű, azon az ötleten alapul, hogy a költségvetés ne csak hitelekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal, de – a privát kockázati tőkecégek mintájára, ám azoknál kedvezőbb feltételekkel – tőkeágon is járuljon hozzá a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez. A fenti céllal útjukra indított állami tőkecégek jó részénél azonban időközben vezetőváltások történtek, sőt eljött az állami körön belüli tulajdonosi huzavonák, stratégiaváltások ideje is. Ezzel magyarázható, hogy e fontos finanszírozó intézmények még mindig csak a kezdeteknél – a legelső privát kis- és középvállalkozások részére történő tőkejuttatásoknál – tartanak. Mindez persze sok vállalkozónak akár jó hír is lehet: még nem maradtak le semmiről, ha most pályáznak.

1. Beszállító cégeknek

A még tavaly májusban 2,5 milliárdos állami tőkével elindult Beszállítói Befektető Rt. csak idén júniusban kötötte meg első, és szeptemberben a második – fejenként száz-, illetve bő húszmillió forintos volumenű – szerződését. Úgy tűnik, emiatt a 2003-ra tervezett teljes kihelyezés-állományunk nem haladja majd meg a 650 millió forintot – nyilatkozta lapunknak Csuhaj V. Imre elnök-vezérigazgató, aki szerint idei megállapodásaik között lesz majd egy 200 millió forint feletti összegű is.

A társaság elsődleges feladata a döntően beszállítói tevékenységgel foglalkozó cégeknél történő tőkebefektetés. Bizonyos esetekben azonban az együttműködés kezdetén elegendő, ha a kiválasztott cég árbevételének csak az egyharmada származik beszállítói tevékenységből. Erre akkor van mód, ha az adott vállalkozás a befektető társaság megítélése szerint éppen a tőkejuttatással történő fejlesztés révén erősödhet meg beszállítóként. Ez minden bizonnyal gyakori eset, hiszen a multinacionális cégek által a beszállítók számára szabott szigorú minőségügyi előírásainak teljesítéséhez ma sok pénz kell.

A cég által előnyben részesített ágazatoknál is a feldolgozóipar (a ruhaipartól a műszeriparig), szolgáltatás, környezetvédelem és mellettük a logisztika számítanak kulcsszavaknak – tudtuk meg Csuhaj V. Imrétől. Alapesetben a több éve működő nyereséges vállalatokat próbálják segíteni, a részletes elbírálás során 3 évre visszamenőleg megvizsgálva a mérleg- és eredménykimutatásokat, ám indokolt esetben ettől a kritériumtól is el lehet térni. Egy-egy megfelelőnek ítélt cég a tőketársaságtól elvileg akár 500 millió forint tőkepótlást is kaphat. Idén áprilisban azonban kényszerűen megfelezték a lehetséges tőkejuttatások maximumát, mivel kiviláglott: a célcsoportjukként meghatározott vállalkozói kör jelentős része jellemzően 25–30 milliós alaptőkével működik. Márpedig a többi költségvetési tőkecéghez hasonlóan ez sem kíván többségi tulajdonhányadot szerezni egyetlen partnerénél sem.

2. Informatikai vállalkozásoknak

A Beszállítói Befektető Rt.-vel azonos körbe, a kancellária tulajdonolta Regionális Fejlesztési Holdinghoz tartozó Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt. már tavaly március óta keresi a befektetési lehetőségeket, ám első szerződéseiket várhatóan csak a következő hónapokban kötik meg. Akkortól viszont egymást követik majd a tőkepótlások: a 3 milliárd forintot kezelő társaság a következő fél évben egymilliárdnyit kíván kihelyezni, átlagosan 100 milliós tételekben.

Az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt. amolyan szakosított tőketársaságként működik, ugyanis kizárólag távközlési és informatikai cégekbe fektethet. Az eddigi közel 100 jelentkezés alapján erőteljesebbnek tűnik a számítógépes vállalatok érdeklődése – mondták kérdésünkre. Kuriózum a finanszírozó cég tevékenysége abból a szempontból is, hogy ez az egyetlen hazai intézmény, amelyet az 1998. évi, a kockázati tőkealapokról szóló törvény alapján jegyeztek be. E jogszabály alapján elvileg az alap vagy annak kezelője saját tőkéjének 15 százalékát fektethetné be egy cégbe, ami ez esetben 450 millió forint lenne. Csakhogy fejlesztési holding tulajdonosuk stratégiája egyenként maximum 1 millió eurós – mintegy 250 millió forintos – kihelyezéseket enged.

Elvileg megkönnyítheti a tőkealap kezelő munkáját, hogy – szemben az azonos körhöz tartozó Beszállítói Befektető Rt.-vel – garanciával is rendelkezik a „bebukott” ügyletekre. Ha ugyanis – például a partnervállalat csődje miatt – a társaság valamelyik befektetése nem térülne meg, az elveszett tőkeösszeg 50 százalékát megtéríti a Hitelgarancia Rt. A informatikai tőkecégnél ennek ellenére azt ígérték: ragaszkodnak a szigorú, felelős kihelyezési politikához. Mindez itt sem zárja ki azért, hogy a már „bevezetett” privát cégek mellé jó üzleti terv esetén akár kezdő vállalkozásokba is beszálljanak, esetleg egy másik kockázati tőkecég oldalán.

Elképzelhető, hogy ez a társaság csak az első a „szakosított tőkecégek” sorában. A tulajdonos fejlesztési holding előzetes elképzelései szerint ugyanis újabb, hasonló vállalkozásokat hoznának létre, például a környezetvédelmi vagy kifejezetten a kezdő vállalkozások finanszírozásának elősegítésére. Nem kizárt, hogy – a korábban létező, de tőketámogatással alig foglalkozó regionális fejlesztési társaságok mintájára – régiós állami tőkecégek létesülnek. Mindehhez a hazai források mellett az Európai Unió strukturális alapjaiból is kerülhetne pénz. Információnk szerint az előkészületeket jelzi, hogy Banyár László, az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő nemrég leköszönt vezérigazgatója máris egy újabb, egyelőre meg nem nevezett tőkecég szervezését végzi.

3. Kicsiknek

A „holdingos” tőketársaságokhoz képest valamivel több eredménnyel dicsekedhet a tavaly év elején startolt – igaz, hivatalosan csak 2002 vége felé bejegyzett – Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt.: ők az elmúlt hónapokban tőkeemeléssel már 10 vállalkozásban szereztek részesedést. Ez azt jelenti, hogy a 3,5 milliárd forint tőkeerejű cég pénzéből már 460 milliónyi privát vállalkozások növekedését segíti.

Üzletpolitikája szerint a tőkéért kopogtatók közül előnyt élveznek az exportra vagy a szolgáltatásokra koncentráló, illetve a turizmussal, információtechnológiával, gépiparral, energia-racionalizálással, környezetvédelemmel, feldolgozóiparral, sőt a biotechnikával foglalkozó cégek is, ugyanakkor a mezőgazdasággal, pénzügyekkel foglalkozókat kizárják a lehetséges kedvezményezetti körből.

Érdemes észrevenni: a preferált kör részben átfedi a Magyar Fejlesztési Bankét, csakhogy ez a társaság jóval kisebb összegekkel tud beszállni egy-egy érdekes, a kis- és középvállalati körbe tartozó vállalatba, mint a fejlesztési bank. A cég üzletpolitikáját idén áprilisban tudatosan alakították át úgy, hogy a Fejlesztési Bankhoz fordulóknál kisebb tőkeigényű társaságok kiszolgálója lehessen.

A Kisvállalkozás Fejlesztő Rt. egyébként jelenleg a gazdasági tárcához tartozó Kincstári Vagyoni Igazgatóság „szárnyai” alatt tevékenykedik, noha tőkéjének kis hányadát – fejenként 50-50 millió forintot – 8 egyéb hitelintézet, illetve garantőr intézmény (Magyar Fejlesztési Bank (MFB), Budapest Bank, Eximbank, Hitelgarancia (HG) Rt., Konzumbank, Magyar Külkereskedelmi Bank, OTP Bank, Postabank) adta össze. Utóbbiak részvételének nem titkolt célja, hogy maguk is lehetséges partnercégeket toborozzanak a tőkefejlesztő társaságoknak, majd esetleg maguk is beszálljanak a finanszírozásba. A tőketársaság logikusnak tűnő gondolatmenete szerint ugyanis az általuk megnövelt alaptőkéjű vállalkozások, stabilabbakká, gyorsabban növekedővé válnak, s így vonzóbb hitelezési célponttá válnak a bankok számára is.

A társaságnál a beszállás feltétele a részvénytársasági vagy kft. forma, és a megkövetelt 2 lezárt üzleti év között egy-egy veszteséges periódus is akadhat. További hasonlóság az MFB ajánlatával összevetve, hogy kivételes esetben ez a társaság sem zárkózik el a projektvállalkozások támogatásától. Tisztában kell lenni viszont azzal, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonhányaddal bíró cégek esetében e tulajdonhányad mértéke maximum 25 százaléknyi lehet. Nincs nagy eltérés a két finanszírozó intézmény esetében a többi állami tőkebefektetési céghez képest viszonylag alacsonyan megszabott hozamkövetelménynél sem.

A Kisvállalkozás Fejlesztő Rt. maximum 49 százaléknyi tulajdonhányadot kíván megszerezni a kiszemelt vállalkozásban, nem kívánnak személyesen részt venni a társaság irányításában, megelégednek a dokumentációk rendszeres áttanulmányozásával és a közgyűléseken (taggyűléseken) való részvétellel. Ne tévesszen meg senkit a viszonylag egyszerűnek tűnő előminősítési eljárás, ugyanis a tőkecég által kora nyárig átvizsgált mintegy 150 pályázó mindegyikének kiegészítő dokumentációt kellett benyújtania beadványához. Akad azért, aki így is átment a rostán.

4. Tőkeexportőröknek

Elsősorban a külföldi tőkeexportőr cégek számára lehetett fontos hír, hogy az ő tőketámogatásukra létrehozott Corvinus Rt. alaptőkéjét az eddigi 3-ról 10 milliárd forint fölé növelte a tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank, amely ezzel többségi hányadot is szerzett a Corvinusban, az eddigi Eximbank–ÁPV Rt. tulajdonosi csoportosulással szemben. A Corvinus Rt. magyar partnere oldalán száll be külföldi befektetésekbe, amelyek egyébként lehetnek zöldmezősek vagy már működő cégek is. A minden iparág és égtáj felé nyitott Corvinus legfeljebb 49 százaléknyi tulajdonhányadot igényel az új cégben, harmadik fél megléte esetén azonban magyar tulajdonostársával együtt számítva mindenképp többségi részre tart igényt. A tapasztalatok azt mutatják: a hazainál olcsóbb költségszintű működési terepet kereső vállalkozások többsége ma Közép- és Kelet-Európa felé fordul. Így – a Corvinus által segített – magyar tőkeexport legkedveltebb államai tavaly Románia, Szlovákia és Lengyelország voltak.

Sajnos Corvinus Rt. és a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt. tőkebeszállásai a nyár elején váratlanul megszakadtak. Az áprilisban elfogadott és június elejétől életbe lépett „üvegzseb-törvénynek” elnevezett jogszabálycsomag ugyanis kimondta: állami gazdálkodó szervezetek nem alapíthatnak céget és nem is szerezhetnek részesedést – tőkebefektetéssel sem – hazai vagy külhoni gazdasági társaságban. Márpedig mindkét cég egyelőre a gazdasági tárcához tartozik igaz, a Corvinusban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az Oktatási Minisztériummal együtt csupán 5 százalékos részvényes. Az összes többi, költségvetési pénzből gazdálkodó tőkecég maga is társasági tulajdonban van, így nem vonatkozik rájuk a mostani korlátozás.

A kétségbeejtő helyzet tisztázása egyelőre még várat magára: az előzetes hírek szerint a Pénzügyminisztérium a hamarosan terítékre kerülő zárszámadási salátacsomagban vagy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban vitetheti keresztül a módosításokat. Egyes hírek szerint kiút lehet, ha a Corvinus minisztériumi tulajdonhányadát a Magyar Fejlesztési Bank venné meg, míg a másik társaságot – a privatizációs törvényt is átírva – az ÁPV Rt. hosszú távon állami kézben lévő vállalkozói vagyonköréhez sorolnák át.

5. Nagyobbaknak

Az MFB kis- és középvállalati fejlesztési tőkebefektetési programja július 15-étől vehető igénybe, összesen 40 milliárd forint értékben. A hitelintézet a vállalkozások tőkeigénylési pályázatait 60 munkanap alatt bírálja el. S mivel László Boglár, az MFB kommunikációs igazgatója szerint az eddig – főként élelmiszer- és feldolgozóipari beszállítók által – beadott 29 pályázat közül 15 ígéretesnek, 5 pedig egyenesen alkalmasnak tűnik, vélhetően októberben már meg is kötik az első tőkebefektetési szerződéseiket, így év végéig 5–10 milliárd forint kihelyezése tűnik reálisnak.

A befektetési bank ágazati korlát nélkül száll be a kiválasztott üzleti múlttal rendelkező, a kis- és középvállalkozói körbe tartozó termelő és szolgáltató cégekbe. Közülük mégis előnyt élvezhetnek azok, amelyek a „tőkeinjekció” révén új munkahelyeket tudnak teremteni, javítják versenyképességüket, termelési hatékonyságukat vagy éppen környezetvédelmi beruházásra vállalkoznak. Érdekesség, hogy a hitelintézet „bevállalja” tőkefinanszírozóként – amennyiben persze tulajdonosaik megfelelnek a feltételeknek – a projektvállalatokat, sőt az üzemi szinten veszteséges cégeket is. Utóbbit a tőkepótló banknál azzal indokolták, hogy az eredményesség csak a banki kihelyezés kockázatának egyik eleme, amit kiválthat például a jó üzleti terv, vagy a jövőben kiszámítható növekedési képesség.

Rossz hír viszont, hogy betéti társaságok innen sem számíthatnak tőkére. A társasági törvény ugyanis csak rt.-k és kft.-k esetében engedi meg, hogy a bank szükség esetén saját embereit delegálja az adott vállalat irányító testületeibe, márpedig ehhez a biztonsági rendszabályhoz ragaszkodnak. A gyakorlatban ugyanakkor a banki egyedi döntésektől (a tőkebefektetés nagyságától és az elvárt hozamtól) függően határoz arról, hogy munkatársai tényleg jelen legyenek-e a vállalatban, avagy „kívülről” megelégedjenek időszakos mérlegei elemzésével.

A fejlesztési bank által közzétett szabályok szerint a vállalkozók az – akár az internetről is letölthető – formanyomtatvány segítségével pályázhatnak náluk. A hitelintézet beszállása minden esetben tőkeemeléssel történik, amelyet viszont esetleg több szakaszban, sőt akár névérték felett is végrehajthatnak. Ami pedig a – remélhetőleg sikeres éveket zárt – vállalkozásból történő majdani búcsút illeti: a bank – a privát kockázati tőkecégekével összecsengő módon – elsődlegesen elvárt hozamának realizálására törekszik. Ijedtségre azért nincs ok, mert a privát tulajdonostársnak minden esetben opciós vételi joga van a banki rész megvételére. Bár nem tudni mit hoz a jövő, az esetleges egyéb típusú kiszállásoknál a fejlesztési bank – és más állami tőkecégek is – bizonyára a szakmai befektetőknek történő üzletrész- vagy részvényeladást favorizálná. A privát kockázati tőkések kedvelt módszere, a tőzsdei értékesítés a pesti börze jelenlegi állapotában valószerűtlennek tűnik.