A mobil eszközök – mobiltelefon, PDA, PC-vel nem kompatibilis hordozható gépek – térhódításával már évekkel ezelőtt természetes igény támadt arra, hogy ezekkel a készülékekkel is használni lehessen az internet szolgáltatásait, róluk is elérhetők legyenek a kiszolgálókon tárolt adatokat. Ennek azonban korlátot szab az, hogy a webet alapjában személyi számítógépekkel való elérésre tervezték. A korlátok két fő csoportra oszthatók: az eléréshez használt eszköz képességeire és a rádiófrekvenciás kommunikáció jellemzőire. 
A szűkös lehetőségek átjárója
A mobil eszközök általában az átlag PC-nél jóval szerényebb képességűek. Sok esetben csak numerikus billentyűzetük van, nincs mutatóeszközük. A betűket nehézkes bevinni, kicsi, sokszor monokróm a kijelzőjük, az energiatakarékosság miatt lassú a processzoruk és kevés a memóriájuk. Mindez azért okoz gondot, mert a nagy képernyőkre tervezett HTML-oldalak megjelenítése az ügyfél processzorától nagy munkát kíván.
Ami az átvitelt illeti, az internetforgalmat lebonyolító TCP/IP protokoll rugalmas, a rádiófrekvenciás kommunikációs csatornán azonban nagyon nehézkes lenne, bármilyen típusú legyen az (GSM/GPRS, CDMA, TDMA). Itt a sávszélesség korlátozott, általában csak 9,6 kilobit/másodperc, és ami legalább ilyen fontos: nagy a hálózat késleltetése.
Ezek miatt a korlátok miatt a WAP-eszközök nem férhetnek hozzá közvetlenül az internethez, pontosabban a webhez. Ehhez WAP-átjáróra van szükség. (Mint a definícióban is olvasható, a WAP nem egyetlen protokoll, tulajdonképpen helyesebb lenne vezeték nélküli alkalmazáskörnyezetnek mondani.)
A WAP-átjárónak nem kell feltétlenül önálló számítógép, futhat magán a webkiszolgálón is, de annak a mobilhálózatot működtető szolgáltatónál kell lennie. Ezért a mobilszolgáltató a gyakorlatban többnyire önálló WAP-átjárót tart fenn, a tartalomszolgáltató pedig külön webkiszolgálót működtet a WAP-hozzáféréshez.
Script és bitmap
A WAP-környezetnek szkriptnyelve (parancsnyelvvel) is van: a Java Scripten alapuló WML Script. A WML szabványos könyvtárai leehetőséget adnak például a titkosítási funkciók használatára is. A WML Script-állományokat a WAP-átjáró WMLC-kóddá fordítja – akárcsak a WML-állományokat –, s úgy küldi el őket a WAP-eszköznek. A WML Script-állományok azonban nem ágyazódnak be a WML-oldalakba (mint a Java Script a HTML-oldalakba): a WML állományokba, csak hivatkozhatnak rájuk. A WML Script jellegzetes felhasználási területe a felhasználó által begépelt szöveg ellenőrzése: a kis hálózati sebesség miatt a téves karakterbeütés sokkal több bosszúságot okoz. Végül a WAP-környezetnek saját pontkép formátuma is van, a WBMP (Wireless Bitmap), azzal egyszerű monokróm képek továbíthatók a mobil eszközökre.
WAP-környezetben a WSP (Wireless Session Protocol) protokoll felel meg a HTTP protokollnak. A WSP vezényli az alkalmazások – ha weboldalról van szó, akkor a webkiszolgáló és a WAP-böngésző – közötti adatcserét. Az esetleges magas szintű titkosításról a WTLS (Wireless Transaction Layer Security) protokoll gondoskodik.
A logikailag a WSP alatt működő WTP (Wireless Transaction Protocol) felel meg a TCP protokollnak. Megbízható, kapcsolat alapú összeköttetést ad.
A WDP protokoll (Wireless Datagram Protocol) az UDP protokollnak felel meg: ez kapcsolat nélküli, egyszerű üzenetküldéssel működő protokoll. Alkalmazása már függ a fizikai hordozóhálózattól; a GSM-, illetve a GSM/GPRS-hálózatokon nincs is rá szükség, mert azokon használható az UDP, sőt az IP is.
A WAP eszközök korlátaik folytán alkalmatlanok HTML-oldalak megjelenítésére. Ezért a környezethez tartozik a WML (Wireless Markup Language) is; ennek első változata a HTML-hez hasonlóan egy átfogó szabványnak, az XML-nek (Extensible Markup Language) célszerűen specifikált, szűkített változata. A WML-ben a WAP-oldal képernyőn való megjelenítésének a kártya (card) az egysége, ez felel meg tehát a HTML-oldalnak; a felhasználó böngészés közben ezeket lapozgatja. A kártyák nagyobb egységbe, a deckbe szerveződnek; egy WML-állomány egy decket tartalmaz.
A WML megjeleníthetővé teszi a főbb szövegattribútumokat (aláhúzott, dőlt, félkövér), és a kártyán belüli vagy a kártyák közötti mozgást segítő hiperkapcsokat. A WML sokkal szigorúbb, mint a HTML: ha egy HTML-utasításban hiba van vagy verzióeltérés miatt nem érti meg a böngésző, akkor azt az utasítást figyelmen kívül hagyja, a WML-ben azonban ilyenkor semmi sem jelenik meg a WML-állományból. A szigor oka a oldalak kezelése: a böngésző ugyanis szövegformátumban a HTML-oldalakat kapja a webkiszolgálótól, a WAP-átjáró viszont WMLC-kódra (Wireless Markup Language Code) fordítja át a szintén szövegformátumú WML-oldalakat. A WMLC-kódot rövidebb időbe telik továbbítani, mint a szövegformátumú WML oldal elküldése, és feldogozni is könnyebb.
A WML második változata teljes egészében kompatibilis a WML 1-gyel, csak az XHTML (Extensible HyperText Markup Language) nyelven alapul. Ez arra szolgál, hogy egyszerűbb legyen a HTML-oldalak WML kártyákká konvertálni, minél kevesebb emberi közreműködéssel.
Bukás vagy sem?
A WAP-ot a megjelenésekor néhányan áttörő technológiának kiáltották ki, és most csalódottak, mert áttörésről szó sincs. A WAP ugyanis bevallottan kényszermegoldás: olyan, mintha három mondatban kellene elmesélni egy mozifilmet. Ráadásul a webtartalom gazdagodásával (hang- és mozgókép-állományok, animációk) egyre szegényesebbnek hat az általa továbbított információ. Sok üzleti alkalmazáshoz azonban megfelel, s a megjelenésekor tapasztalt indokolatlan felhajtás jórészt a mobilgyártóktól ered, hiszen érthető módon el akarták adni új, WAP-ra felkészített modelljeiket.
