Cégünkön, az Arago Befektetési Holding Rt.-n nem érdemes a hagyományos értelemben vett stratégiát számon kérni – válaszolja Leisztinger Tamás, a
társaság első embere, a terveit firtató kérdésre. Az persze nem meglepő, hogy a Magyar Hírlap 100 leggazdagabb magyar üzletembert tartalmazó összesítése szerint 30 milliárd forintos vagyonnal rendelkező, a dobogós helyről éppen csak lecsúszó tőzsdei “sztár spekuláns” nem szívesen nyilatkozik várható lépéseiről. A sakkszövetség elnöki tisztét is betöltő vállalkozó nyilván tisztában van azzal, hogy a stratégiai lépéseket nem érdemes kikotyogni.
Szalámitaktika
Pedig most meglehetősen sűrűsödnek az események az Arago birodalomhoz tartozó érdekeltségek, így a Pick és a Forrás Rt. háza táján. Leisztinger Tamás e cégek kapcsán valamivel közlékenyebb. A 90,7 százalékban birtokolt Pick esetében például deklarált cél a Bábolna hamarosan megjelenő privatizációs pályázatán történő indulás, illetve a stratégiai partner keresése a szalámigyár számára. Leisztinger szerint nem igaz, hogy a Bábolna vásárlására ne maradt volna pénze a Picknek. Álláspontja szerint erre a vállalatnak mintegy 8 milliárd forintnyi saját forrás áll rendelkezésére.
Ez annak ellenére így van, hogy a Pick osztalékként a 2001-es év után 3,5 milliárd, 2002-ben pedig további 15,8 milliárd forintot fizetett ki (s abból a tulajdoni hányadnak megfelelően mintegy 17,5 milliárd forint a fő tulajdonoshoz, az Aragóhoz jutott). Tavaly részvényenként 1000, az idén pedig 4840 (!) forintos osztalékot szavaztak meg, s a Pick saját tőkéje a 2002. végi 32,5 milliárd forintról 17 milliárd forint körüli szintre csökkent.
Tiszta forrásból?
A nyáron az Arago egy másik befektetése is vitákat váltott ki: tőkepiaci körökben gyakori beszédtéma az együttesen 17,4 milliárd forint értékű cégvagyonnal és értékpapírral rendelkező Forrás Rt. ügye, amelyben hozzávetőleg 1,5 milliárd forint piaci értékű kárpótlási jegy ellenében 30,42 százalékos szavazati joghoz jutott a cég. A mintegy 1,5 millió kárpótlási jegyet Leisztinger elmondása szerint a Forrás Rt. jegycserés akciójának utolsó napjaiban, a tőzsdén vásárolta, azaz nem a korábbi jegyhasznosítói időkből maradt papírokkal fizetett.
Felidézve az Arago eddigi történetét, alappal aggódhatnak a kisrészvényesek a Forrás Rt. jövőjéért. Az 1994-ben alapított HB Westminster kárpótlásijegy-hasznosító társaság alapítói közt találjuk az Arago történetének kulcsfiguráját is. Egy évvel később HB Westminster II. néven még egy ilyen jegyhasznosító állt fel, s a HBW-k tulajdoni szétválásakor ez utóbbit Leisztinger kapta meg; ez a cég lett a mai Arago jogelődje.
Az 1995 őszén, nyilvános részvénykibocsátással alakult HBW II. jegyhasznosító mintegy 13 ezer kisbefektető és 10 cég kárpótlási jegyeit fogadta be. A konstrukció érdekessége, hogy Leisztinger Tamás és társai mindössze 6 millió forint értékű, 50 százalék plusz egy szavazatot biztosító szavazatelsőbbségi részvény birtokosaként egyedül irányíthatták az 1 milliárd 628 millió forintos jegyzett tőkével alakult jegyhasznosítót.
Hasznossá vált jegyek
A HBW II. jogutódját, az Aragót 1999-ben a tőzsdére is bevezették egy időre. Az Arago 2001 második felében vonult ki a parkettről, s az ekkor tett előnyös vételi ajánlatot is beszámítva, nem jártak kifejezetten rosszul a kisbefektetők. Igazán jól azonban a teljes egészében Leisztinger Tamás érdekeltségébe került, s 1996-ban Aragóra átnevezett jegyhasznosító járt, hiszen a befogadott kárpótlási jegyeket is felhasználta. Ennek segítségével először privatizálta az Eravis szállodaláncot, később pedig a Hunguest Hotels láncot, amely számos nagy értékű ingatlannal rendelkezett.
A két szállodavállalat irányításának megszerzése azonban csak a kezdete volt annak a hatalmas, immár hét-nyolc éve tartó sakkjátszmának, amelyben Leisztinger többmilliárd forintos vagyonát összegyűjtötte, méghozzá úgy, hogy a parti szabályait többnyire maga a tőzsdeguru diktálta a lépésekhez legfeljebb asszisztáló többi tulajdonostársnak. E filozófia kárvallottjai pedig elsősorban a különböző társaságokból kiszorított kistulajdonosok lettek.
A kisbefektetők többnyire tehetetlenül nézték, ahogyan az Arago irányítása alá került cég értéke csökken, s a vállalkozás mind gyengébb eredményt ér el. Ez játszódott le az elmúlt években a Picknél is, amelynek saját tőkéje a hatalmas osztalékok révén mintegy a felére olvadt, s elsősorban a megkérdőjelezhető vagyonkezelési gyakorlat az, ami miatt a Forrás Rt. jövőjét is joggal tekinthetik homályosnak a kisbefektetők.
A Leisztinger-birodalom
HB Westminster I. – jegyhasznosító. A közel 9800 magánbefektető egymilliárd forintnyi címletértékű jegyet váltott át HBW I. részvényre. Leisztinger ma már nem tulajdonos itt.
HB Westminster II. – 13 ezer kárpótlásijegy-tulajdonos és tíz cég 1,6 milliárd forint fölötti címletértékű jegyet váltott be HBW II. papírokra. Ez a cég egy évvel később egyedül Leisztingeré lett, és felvette az Arago nevet.
Aquincum Rt. – utolsó jegybevonási akció. Ennek során 868 millió forint jegyzett tőkével alakult meg az Aquincum Kárpótlásijegy-hasznosító Rt.
Pannon Váltó Rt. – portfóliókezelő és befektető társaság. Az Arago 1996 nyarán jelent meg meghatározó (33 százalékos) részvényesként.
Eravis Rt. – 1996-ban vásárolta meg Leisztinger a 15 szállóból álló lánc 50,1 százalékát, utóbb tulajdonrészét 80,1 százalékra emelte.
Hunguest Hotels Rt. – 1996 végén zajlott le a Hunguest magánosítása, amelyen az Arago, az Aquincum és a Pannon Váltó konzorciuma indult, s megszerezte a 850 millió forintos jegyzett tőkéjű cég pakettjének felét.
Gyógyszer-központok – a Heliomed Rt., Pharmaco Rt., Zalagyógyszer Rt., Győri Gyógyszer Rt. és Nógrád Megyei Coloniapharma Gyógyszer-kereskedelmi Rt. pakettjeit vásárolta fel az Arago, illetve a Domestore Kft.. E társaságokat Westpharma néven egyesítette, reorganizálta, majd összességében legalább kétmilliárd forintos nyereséggel értékesítette.
BÁV Rt. – Az egykori Bizományi Áruház Vállalatban 1998 októberére közel 21 százalékos tulajdonrészt szerzett nyilvános vételi ajánlattal az Arago, ám leánycégein keresztül tovább vásárolt, s az év végére már 50 százalék feletti részesedéssel bírt. Az akkor frissen hatalomra került Orbán-kormány azonban nem nézte jó szemmel Leisztinger tulajdonszerzését, még “célzott APEH ellenőrzés” is volt az Aragónál. Az állam 1999 tavaszára, a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, visszavásárolta az Arago pakettjét, ekkor a Leisztinger cégeknek csak szolid – becslések szerint így is közel egymilliárdos – nyeresége keletkezett.
Zalakerámia Rt. – A térség legnagyobb burkolólap- és szanitergyártójának irányítását 1999 áprilisában egy kisebbségi részvénycsomaggal vette át az Arago. A 2002 végétől az orosz tulajdonú ÁÉB vált kényelmetlen tulajdonostárssá; az utóbbi végül az idén sikeres kivásárlási ajánlatot tett.
Pick Rt. – 2000 júliusban bejelentették: az Arago 32,98 százalékos részesedést szerzett a Pickben. Leisztinger jelenleg vásárlót keres a csoportra. Hírek szerint az állam segítségével a termelők jutnak tulajdonhoz, de felmerült, hogy az Arago esetleg továbbra is irányító pozícióban marad.
Forrás Rt. – idén jelentette be az Arago, hogy (az érdekeltségébe tartozó Artemis Rt.-vel együtt) 1 millió 521 ezer darab Forrás-részvényt vásárolt, s ezzel a szavazatok 30,42 százalékát birtokolja a cégben.
