Jacek Rostowski, a budapesti Közép-európai Egyetem professzora megállapítja: az átalakulás példaképének tekintett Magyarország ma már csak a munkanélküliségi mutató tekintetében előzi meg Lengyelországot. A lengyel gazdaság sok más szempontból jobb helyzetben van: stabilan alacsony az infláció, ésszerű és áttekinthető az árfolyampolitika, a kamatok több mint 4 ponttal alacsonyabbak, kisebb az államháztartási deficit és a folyó fizetési mérleg hiánya is.
Érdekes – írja a szerző -, hogy a felelősségteljesebb lengyel makrogazdasági politika ellenére a gazdasági növekedés a két országban csaknem azonos ütemű, 2,5-3 százalékos, azzal a különbséggel, hogy Lengyelországban növekvő, Magyarországon viszont csökkenő tendenciát mutat.
A magyar gazdasági gondok, melyek talán egy súlyos gazdasági válság kezdetét jelzik, a lengyel elemző szerint alapvetően három okra vezethetők vissza: a jelenlegi gazdaságpolitika hibáira, a rendszerbeli, különösen az árfolyam- és költségvetési politika területén alkalmazott téves megoldásokra és végül a politikai rendszer struktúrájára.
Hibás és érthetetlen döntés volt a forint sávszélesítése egy olyan időszakban, amikor a magyar fizetőeszköz árfolyama hosszú idő óta stabilan 246 forint/euró határon állt. Ez az intézkedés a forint éles meggyöngüléséhez vezetett, amire a Magyar Nemzeti Bank kétszeri kamatemeléssel reagált. A kívánt 250-260 forint/euró árfolyamcélt azonban nem sikerült elérni, a forintra továbbra is erős nyomás nehezedik, a magyar gazdaság pedig súlyos bajba került.
A döntést a szerző a kormányon belüli ipari lobbi nyomásának tudja be. Máig nem világos – írja -, hogy a jegybank, melynek függetlenségét az alkotmány szavatolja, miért egyezett bele ebbe az intézkedésbe. A piac a lépést az ipari lobbi erejének bizonyítékaként értékelte, amely előtt a jegybank meghátrált.
További hasonló lépésektől és attól tartva, hogy a magyar kormány nem lesz képes megbirkózni a inflációval és az államháztartási hiánnyal, a befektetők menekülni kezdtek a forinttól. A magyar helyzet legnagyobb iróniája – írja -, hogy amikor idén januárban erős spekulációs támadás indult a forint ellen, és néhány napon belül 5 milliárd euró áramlott be az országba, a jegybank az erősítés irányában akarta eltolni a forint ingadozási sávját, ám a kormány ebbe nem egyezett bele. Ez volt az ipari lobbi első győzelme. Ha Lengyelországban 2001-2002-ben sikerrel járt volna a kormány támadása a jegybank függetlensége ellen, és sikerült volna módosítani a jegybanktörvényt, lehetővé téve a kormány számára az árfolyamrendszer megváltoztatását a jegybank hozzájárulása nélkül, nem kizárt, hogy most a lengyeleknek is hasonló gondokkal kellene szembenézniük – állapítja meg.
A jelenlegi magyar gazdasági bajok harmadik oka a cikk szerint a nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező politikai jobboldal és baloldal éles vetélkedésében keresendő. Az Orbán-kormány a választási évben a minimálbért és az önkormányzatok támogatását emelte meg, amire a választásokon győztes baloldal rálicitált az egész költségvetési ágazat 50 százalékos béremelésével. Ennek következménye az 5 százalék feletti infláció, a drámai mértékben növekvő fizetésimérleg-hiány és a kamatemelés. A lengyel szerző cikke végén óva inti a lengyel döntéshozókat a magyar példa követésétől.
