Nemcsak az a helyzet ugyanis, hogy a Kóla, puska, sültkrumpli ez évben elnyerte a legjobb dokumentumfilm Oscar-díját, vagy hogy eddig gyakorlatilag minden ország megvette az opust. A körülötte fellángolt médiahisztéria sem annyira fontos. A helyzet, a lényeg, a jelenség: maga az alkotó, Michael Moore. Mi, magyarok csak most kapcsolódunk be az illető úriember “szemmel tartásába”, pedig odaát már régen ott pulzál minden tudatalattiban. Kényelmetlenül, viszketőn, kitörölhetetlenül. Az idei feszült Oscar-kiosztón ő volt az, aki “szégyellje magát, Mr. Bush, szégyellje!” kiáltásban, majd nyilvános elvezetésben tört ki.
Filmjét három évig forgatta. Amikor 1999. április 20-án két tinédzser a Columbine középiskolában 13 iskolatársát agyonlőtte, Moore beindult. Amerika fegyverkultúráját vagy inkább fegyverőrületét és kulturálatlanságát kívánta megvizsgálni. A beidegződéseket, az attitűdöket kereste. Bekopogott Charlton Hestonhoz, a Nemzeti Puska Egylet elnökéhez. Provokált, felelősségre vont. Ez mind benne van a Kóla, puska, sültkrumpliban. Nem lesz jókedvünk a filmtől. Ez a célja.
Kóla, puska, sültkrumpli – Bowling for Columbine, 2002. Színes, feliratos, amerikai dokumentumfilm, 120 perc. Rendező: Michael Moore, operatőr: Brian Danitz. Forgalmazza az SPI International.
