Ez igazán jó dolog, szórakozva tanulni a történelmet. Az én szememben kegyetlenség a gyerekeket és felnőtteket arra kényszeríteni, hogy a múzeumokban szenvedjenek. A történelmet át kell érezni – mondja mosolyogva az AFP tudósítójának Frank Hellberg, a gép kapitánya.
Az ő ötlete volt újra szolgálatba állítani egy öreg Douglas Dakota DC-3-as gépet, a kétmillió nyugat-berlini élelmezésére felhasznált C-47-es gép polgári változatát. – Annak idején minden két-három percben fel-, illetve leszállt egy ilyen gép – emlékezik Helmut Streamel. Az egykori német pilóta ma az utasok egyike a Berlin és környéke fölötti 45 perces repülésen.
Ötszáz amerikai és brit gép vett részt az amerikaiak szervezte légihídban, amely lehetővé tette a Moszkva által 1948. június 21-én bevezetett berlini blokád megtörését. A szovjetek a blokád időszakában lezárták a Nyugat-Berlinbe szárazföldön vezető megközelítő útvonalakat.
A Hitler vezette náci III. birodalom második világháborús veresége, 1945 évi kapitulációja után Németországot amerikai, angol, francia és szovjet megszállási övezetre osztották fel, és a szovjet övezet területén fekvő Berlinben is egy-egy szektort ellenőrzött a négy megszálló hatalom. Moszkva azt követően próbálta megtörni Nyugat-Berlin lakosságát és a blokáddal rákényszeríteni a berlini szovjet megszállási övezethez való csatlakozásra, hogy megtörtént az amerikai, brit és francia megszállási övezetek egyesülése, és létrehozták a Deutsche Markot, a nyugatnémet pénzt.
A blokád végéig, 1949 májusáig a gépek mintegy 2,5 millió tonna élelmiszert szállítottak a szovjetek ellenőrzése alatt álló területtel körülvett Nyugat-Berlinbe, 277 ezer leszállást hajtottak végre a Nyugat-Berlin szívében lévő Tempelhof repülőtéren. A repülőtér közelében emlékmű őrzi annak a 74 áldozatnak – szövetséges pilótáknak és német segítőtársaiknak – a nevét, akik életükkel fizettek ezért a küldetésért.
Ma Tempelhofon leszállni látványos, ugyanakkor technikailag viszonylag könnyű művelet. A gép kis magasságban repül el a házak és az áruházak fölött. Ötvenöt évvel ezelőtt azonban a pilótának sokemeletes házak között manőverezve kellett megközelítenie a repülőteret, hogy letehesse gépét a betonra.
Egy mai utazás Hellberg parancsnok vezetésével edzett utasokat követel, magában foglal ugyanis egy piruettet a televíziós torony körül, amely a német főváros legmagasabb pontjaként emelkedik az egykor Kelet-Berlinhez tartozó Alexanderplatz fölé.
Amikor bekapcsolják a két motort, azok olyan robajt támasztanak, mintha két helikopterről lenne szó. Még erősebben felbőgnek, amikor a 13 tonnás gép enyhe üzemanyagillat közepette lassan a magasba emelkedik.
Olyan, mint valami hatalmas amerikai autó motorja – üvölti a zaj közepette kissé kényszeredett mosollyal egy üzletember. A gép rázkódik, hirtelen fordulatokat hajt végre. Irányítása nagy fizikai erőfeszítést követel a gép kapitányától és a másodpilótától, akiket az utasok jól megfigyelhetnek a pilótafülke nyitott ajtaján keresztül. 1948-ban a személyzetnek több mint három tonna pluszrakománnyal kellett végrehajtani a fel- és leszállásokat.
Az élelmiszeren kívül a pilóták szenet és üzemanyagot szállítottak a házak fűtéséhez, és a gyáraknak. Télen a hőmérő higanyszála napokon át mínusz 10 fok alá is szállhat Berlinben, amelynek lakói kénytelenek voltak kivágni a blokád idején a fákat, hogy fűteni tudjanak. Akik átélték ezt az időszakot, nem felejtik el ezeket a képeket.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
