Az egykori tanácsi bérlakásoknak több mint 90 százalékát eladták a rendszerváltozást követő magánítási lázban – írja a Népszabadság. Az önkormányzatok kétszeresen is jól jártak. Vételárként az 1993-ban elfogadott lakásprivatizációs törvény értelmében csak a piaci ár 15-30 százalékát kérhették ugyan, de így is több százmilliárd forintos bevételre tettek szert. (Ezt azután egyszerűen felélték.) Másrészt a több évtizedes felújítási hátralékot – akkori árakon számítva legalább 450 milliárd forint értékben – áthárították az új tulajdonosokra. A volt bérlők többsége azonban ezt a rendkívül nyomott vételárat is alig tudta kifizetni, jó néhányan még ma is törlesztik a részleteket. A társasházzá előlépett bérházak felújításának legfőbb kerékkötőivé saját újdonsült tulajdonosaik váltak. A KSH felmérései szerint a négymilliós magyar lakásállomány 80-85 százaléka felújításra szorul. De hiába indult útjára számos állami és önkormányzati rehabilitációs program, a lakóközösségek többsége nem tudott élni a lehetőséggel. A támogatások igénybevételéhez ugyanis legalább a költségek egyharmadát saját zsebből – vagy hitelből – kellett volna kifizetni.
A lakástulajdonosok azonban képtelenek voltak fizetni, és ma sem fizetőképesek. A programokban szinte kizárólag a tisztán önkormányzati kézben lévő ingatlanok szerepeltek sikerrel. Csakhogy az ilyen bérlakások aránya időközben hét százalékra csökkent az országban. (Az ún. jóléti államokban eléri a 15–30 százalékot.)
A szakértőknek a privatizációs hullám kezdetétől hajtogatott tézise – bérlakásra szükség van – csak az utóbbi években talált meghallgatásra a döntéshozóknál. Az előző kabinet a bérlakásépítésben vélte megtalálni a megoldást. Csakhogy ez igen költséges vállalkozás. Az elmúlt két évben 50 milliárd forintos állami kötelezettségvállalás mellett tízezer lakás építése kezdődött meg, de ebből eddig csak 1500-at adtak át. Az építkezés évekig is elhúzódik, miközben a rászoruló családok drága magánalbérletekre fizetnek súlyos tízezreket.
A jelenlegi kormány éppen ezért az építés helyett inkább használtlakás-vásárlásra ösztönzi az önkormányzatokat. Ez eddig sem volt ugyan tilos – a települések vezetői gyakorta éltek is ezzel a megoldással –, ám most először élvez majd előnyt a pályázatok elbírálásánál a vétel az építéssel szemben. Legalábbis ez szerepel a várhatóan áprilisban megjelenő pályázati felhívás prioritásai között. Csakhogy állami támogatással nem vásárolható vissza egykori bérlakás.
– Erre vélhetőleg az idén sem lesz mód. A társadalom többi tagjával szemben sem lenne igazságos, hogy a korábban töredékáron eladott lakásokat ma piaci áron vásárolják vissza az önkormányzatok – érvel Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott, ám sietve hozzáteszi, hogy ismeretei szerint erre nagy igény lenne. Legalább 10–15 ezer tulajdonos örömmel válna ismét bérlővé. A kormánymegbízott szerint jó megoldás lehetne, ha az önkormányzatok úgy vásárolnák vissza az ingatlanokat, hogy lakóik benne maradhatnának. Ez természetesen azt is jelentené, hogy a piaci árnak csupán 50-60 százalékát kaphatnák meg vételárként. Igaz, megszabadulhatnának a rájuk nehezedő felújítási kötelezettségtől, miközben az önkormányzat a lakóközösség fizetőképes tagjaival együtt rendbe tehetné az épületet. A kormánymegbízott szerint a reprivatizációs program jelentős állami források bevonásával legkorábban 2005-ben indulhat útjára.
Dr. Csiha Judit, a lakáspolitikai kollégium elnöke kissé bizakodóbb. Úgy véli, a lakástámogatásokról szóló kormányrendelet őszi módosításával jövőre megkezdődhet a visszavásárlás.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
