Hogyan értelmezzük?
A megtérülési idő kritériumot akkor értelmes alkalmazni, ha kijelölünk mellé egy maximális megtérülési időt, amit a befektetéstől elvárunk. Tegyük fel, hogy a most lekötött tőkére 5 év múlva szükségünk lesz egy lakás megvásárlásához. Az a beruházás, ami 6 év múlva hozza vissza a kezdő összeget, számunkra nem lesz elfogadható, hiszen ilyen feltételek mellett nem tudnánk lakásvásárlásra költeni. Általában igaz, hogy ha a maximális megtérülési idő túl hosszú, akkor néhány negatív nettó jelenértékű program is elfogadhatóvá válik. A maximális időtartamot túl rövidre választva pedig pozitív nettó jelenértékű programokat is el fogunk vetni.
Vegyünk két beruházási lehetőséget, mindkettőnél legyen a kezdő befizetett összeg 2000 forint értékű. Az első projekt már az első évben 2000 forint bevételt hoz, a második projekt az első két évben 1000 forintot, majd a harmadik évben 5000 forintot fizet. Az „A” befektetés megtérülési ideje 1 év, hiszen a kezdő befizetésnek megfelelő 2000 forintot már az első évben realizáljuk. A második beruházás csak két év alatt hozza vissza az induló tőkét. Olvassa el… …sorozatunk korábbi írásait: A „B” programhoz hasonlóan a „C” pénzáramlás is 5000 forintos bevételt hoz a megtérülési idő után, a nettó jelenértéket kiszámítva mégis – bármilyen kamatláb mellett – a „B” befektetés lesz számunkra jövedelmezőbb. A „D” projekt a megtérülési idő elmúlásával a „B” befektetést sokszorosan meghaladó bevétellel számol. A kiugróan magas – 74 867 forintos – nettó jelenértékben látjuk visszaköszönni a 100 000 forintos harmadik évi pluszt. A megtérülési kritérium szerint ezt a három befektetést egyformán jónak ítéltük volna. NPV=C0 + C1/(1+IRR) + C2/(1+IRR)2 + …… + CT/(1+IRR)T = 0 Azt a diszkonttényezőt kell megtalálnunk, amely mellett NPV=-4000 + 2000/(1+IRR) + 4000/(1+IRR)2 = 0 A belső megtérülési rátát – számítógépes segédeszközök nélkül – többszöri, közelítő próbálkozással érdemes keresni. A táblázatban a példához tartozó értékek szerepelnek, a befektetés nettó jelenértékét több különböző kamatláb (R) felhasználásával határoztuk meg. Látható, hogy a nettó jelenérték egy 20 és 30 százalékos kamatláb közötti belső megtérülési rátánál éri el a nullát, a befektetés 28,1 százalékos belső hozamot biztosít. Mihez viszonyítsuk? A maximális megtérülési időhöz hasonlóan az IRR esetében is találni kell egy viszonyítási alapot. Adott befektetési lehetőséget akkor fogadunk el, ha a „tőke alternatívaköltsége” kisebb, mint a belső megtérülési ráta. A sorozat előző részében már szó volt a tőke alternatívaköltségéről, ami más befektetési lehetőségek potenciális hozamát foglalja magában.
Tökéletlen kritériumról van szó, mégis a vállalatok mostani gyakorlatának része, hogy beruházásaikra megtérülési időt számítanak. Ugyanakkor a magánbefektetők is találkozhatnak olyan helyzetekkel, amikor adott idő múlva rendelkezésére kell állnia a most befektetett tőkének, vagyis érdemes kiszámolni a befektetés megtérülési idejét. Ennek érdekében a megvalósítandó projektre ki kell számítani, hogy hány év alatt éri el az összes várható jövedelem az eredeti befektetés összegét.
• Befektetők iskolája
Megtérülési idő vagy NPV?
A két kritérium közötti eltérés abban keresendő, hogy megtérülési idő szabály egyenlő súllyal veszi figyelembe a megtérülési időtartamon belüli jövedelmeket, és egyúttal eltekint a megtérülési időn túli bevételektől. Tekintsük a B,C,D beruházást, ahol a megtérülési idő egyaránt 2 év, a megtérülési szabály szerint mindhárom befektetés egyformán vonzó.
Diszkontált megtérülési idő
A pénzáramlásokat diszkontálva, és a módosított értékekre megtérülési időt számítva leküzdhető az a hátrány, hogy a megtérülési idő alatt minden bevétel azonos súllyal szerepel. Az időtényező bekapcsolása figyelembe veszi, hogy a korábbi forintnak jobban örülünk, mint a későbbinek, a megtérülési idő után jelentkező bevételektől ugyanakkor ez a számítás is eltekint.
Belső megtérülési ráta
A belső megtérülési ráta (IRR) segítségével egy befektetés hozamát tudjuk megállapítani, amit azután más befektetési módok hozamával tudunk összehasonlítani. Ez a kritérium sok szempontból hasonlít a nettó jelenérték szabályhoz.
A belső megtérülési ráta olyan diszkontrátaként írható le, amely mellett a beruházás nettó jelenértéke zérus. Egy T év időtartamú befektetés IRR számításához a következő képletet használhatjuk:
Vegyünk példának egy olyan befektetést, aminek kezdőbefizetése 4000 forint, a rákövetkező első évben 2000 forint bevételt, a második évben 4000 forint bevételt hoz.
A magánbefektető számára a beruházással megegyező időtartamra szóló állampapírok jelentenek kézzelfogható referenciát. (Ebben az esetben figyelmen kívül hagyjuk, hogy az állampapír kockázatmentes befektetés, ugyanakkor a döntés alatt álló beruházás jövőbeli várt bevételei bizonytalanok, kockázatot hordoznak.)
Az ábrán látható, hogy a program nettó jelenértéke a diszkontáláshoz felhasznált megtérülési ráta csökkenő függvénye. A 28,1 százalékos belső megtérülési rátánál alacsonyabb értékeknél pozitív a nettó jelenérték, az IRR szintjét meghaladó diszkonttényező a projekt jövedelmét veszteségessé teszi.
