Azt az érvet még nem hallhattuk az iraki háború ellenzőitől, hogy a tartalékos katonák civil életét is hátrányosan érinti az amerikaiak által
tervezett támadás. Pedig 250 ezer emberről van szó, akik ha önkéntesen is, de rengeteg bizonytalansági tényezőnek kiszolgáltatva hagyják ott civil életüket.
Nem tudják, meddig kell szolgálatot teljesíteniük, ezért munkaadóik sem tudják, mikor térnek vissza, meddig kell őket pótolni. Arról nem is beszélve, hogy sok munkahely nem garantálja visszatéréskor az az azonos fizetést, sőt meglehet, hogy a karrierlétrán is vissza kell lépniük néhány fokot.
Túlterhelt munkatársak
A tartalékosok kollégáinak sem kellemes a szakmai élete a behívó utáni pár hónapban. A munkaerő hirtelen kiesését képtelenség azonnal új ember felvételével pótolni, így az otthon maradottakra hárul a feladat, hogy ellássák a távozó munkáját. A kis, barátságon alapuló cégek még rosszabb helyzetben vannak, főleg akkor, ha a behívott partner munkáját nem szeretnék idegenre bízni.
Leginkább az önfoglalkoztatókat érinti kellemetlenül az önként vállalt szolgálat. Az Egyesült Államokban pedig sokan választják ezt a munkavállalási formát. Az egyéni vállalkozóknak be is kell csukniuk a boltot a szolgálatteljesítés idejére, de a kis cégeknek is nehézségekkel kell szembenézniük: ha az egyik vezető távozik, megbillen az egyensúly. A piacrészesedés és az ügyfélkör bővülése is áldozatul esik a Szaddám rezsim megdöntésének.
“Ha a bevetés több mint 8 hónapig tart, az mindenképp negatívan fogja érinteni a karrieremet” – mondta a Handelsblatt című német napilapnak egy 37 éves amerikai potfóliómenedzser, a Bank One alkalmazottja. Épp előléptetés előtt állt. Ha túl sokáig marad távol, örülhet, ha mostani pozíciójába visszaveszik.
A tartalékosoknak a behívó megérkezése után néhány nappal kell bevonulniuk. A hirtelen eltűnő alkalmazottak után maradt űrt pedig a vállalatok kénytelenek minél hamarabb betölteni. Nem könnyű a helyzetük, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy munkatársaik meddig lesznek távol, és még hánynak kell bevolnulnia. Ahhoz, hogy tervezni tudjanak, több információra lenne szükségük.
A Nemzeti Gárda parancsnoki központja igyekszik minden információt megadni. Az adatok és a személyiségi jogok védelme azonban megnehezíti a helyzetet: a tartalékosok még azt sem árulhatják el, ki a munkaadójuk.
Visszatérni sem lesz könnyű
Az amerikai törvények szerint ugyan a cégeknek vissza kell fogadniuk a behívott civileket, de az nincs előírva, hogy ugyanazt a bért és állást kínálják fel nekik, mint előtte. Sőt a székhely sem garantált, sok cég a tartalékos katonák áthelyezésével oldja meg a kellemetlen helyzetet, ha a helyette felvett alkalmazott jól bevált.
A Booz Allen Hamilton tanácsadó cég például garantálja a fizetést, de a beosztások terén mindenképp visszalépést helyezett kilátásba a távozó alkalmazottaknak. A cég szerint ugyanis a több hónapos katonaság a személyiségre is hat, így a visszatérőknek újra bizonyítaniuk kell alkalmasságukat, hogy pozícióba kerülhessenek.
Még ha marad is a fizetés és a beosztás, a kedvezőtlen gazdasági helyzet okozta szervezeti változások meg fogják nehezíteni és keseríteni a visszatérést. A legtöbb amerikai vállalat leépítést tervez, karcsúsít. Megváltozik a munkarend, átalakulnak a felelősségi és hatáskörök. Előfordulhat, hogy a tartalékosok a bevetés után nem ismernek rá a cégre, és hónapokba telhet, míg újra kiigazodnak.
Kevés a zsold
A tartalékosokat pénzügyi szempontból is rosszul érinti a háború. A zsold gyakran jóval kevesebb, mint a civil fizetés, és még a beteg- és életbiztosítás fedezésére sem elég.
Egyes vállalatok a tartalékosok mellé álltak: a Boeing például átvállalta bevonuló alkalmazottaitól a biztosítások terhét, sőt a zsold és a bér közti különbséget is kifizeti. Nem minden cég profitál azonban a háborúból, a növekvő pénzügyi gondok miatt sok munkaadó nem tud ilyen gáláns lenni.
