|
Magyar eredmények a végjátékban |
Koppenhágában lezárult a csatlakozási tárgyalások csaknem öt éve tartó folyamata. Íme az utolsó felvonás főbb eredményei:
PÉNZÜGYI MÉRLEG
A 2004-től 2006-ig tartó időszakra vonatkozóan az uniós pénzügyi kötelezettségvállalások és a magyar befizetések egyenlege 2,85 milliárd eurós pozitív szaldót mutat.
AGRÁRTÁMOGATÁSOK
A közvetlen mezőgazdasági támogatások uniós forrása 2004-ben a tizenötök szintjének 25 százalékának felel meg, ami nemzeti forrásból egészen 55 százalékig kiegészíthető; 2005-ben 30 plusz 30 százalék, egy évre rá pedig 35 plusz 30 százalék a megfelelő arány.
TERMÉKKVÓTÁK
A tej kvótása 1,99 millió tonna. A szántóföldi terület a gabonafélék esetében 3,487 millió hektár lehet, bázis-terméshozamnak pedig a 4,73 tonna/hektár számít. Speciális húsmarha-prémium 94 ezer 620 darab marhát érint. Az izoglükóz esetében 137 ezer 627 tonna a kvóta. Ide tartozó fejlemény, hogy a pálinka szót a magyar helyesírással (vagyis ékezettel) csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja termékein.
KÜLFÖLDIEK FÖLDVÁSÁRLÁSA
Erre 7 éves korlátozás érvényesül, ami további 3 évvel meghosszabbítható, ha a földárak addigra nem érik el az uniós szintet.
INTÉZMÉNYEK
Magyarország ugyanannyi képviselői helyet kap az Európai Parlamentben, mint a hasonló népességgel rendelkező jelenlegi tagállamok; ennek megfelelően 2004 nyarától 24 magyar képviselő foglalhat helyet az intézményben.
ADÓZÁS
Bérszeszfőzésnél háztartásonként 50 literig kedvezményes jövedéki adókulcs vonatkozik a lepárlásra. Kis- és középvállalkozások 35 ezer euró árbevételig mentesülnek az áfa alól. Az energetikai területen kedvezményes áfa-kulcs a gáz- és villamosáram-fogyasztásnál érvényesül.
KÜLÖNLEGES VÉDZÁRADÉK
A tagságtól számított 3 évig bevezethető lesz a vállalásaikat hiányosan teljesítő új tagokkal szemben. Minden ilyen döntést az érintettel folytatott konzultációnak kell megelőznie, az intézkedés a jogsértő állapot megszűnéséig tart, és nem szolgálhat mesterséges piacvédelmet a régi tagok részéről. |
|
• Milyen stratégiával érkezett a magyar küldöttség a koppenhágai csúcsértekezletre?
– Minden kétoldalú kérdést igyekeztünk még a csúcsot megelőzően lezárni, hogy Koppenhágában már csak két pénzügyi vonatkozású témára, a közvetlen kifizetésekre és a költségvetési pozíció javítására koncentrálhassunk. Arra törekedtünk, hogy minél több tagjelölt országot felsorakoztassunk az álláspontunk mellett.
• A két fő koppenhágai célnál elmaradtunk attól, amit magunk elé túztünk.
– A közvetlen kifizetéseknél nem tartom rossz eredménynek, hogy 25 százalékról 55 százalékra sikerült növelni a gazdáknak járó támogatások induló szintjét. A magyar cél az 50 százalékos bűvös határ elérése volt, tudniillik ebben az esetben még a legmostohább adottságok között tevékenykedő dohánytermelők fennmaradása is biztos. Ami a költségvetési kompenzációt illeti, a 2004-es szint egyáltalán nem volt rossz. A külső határok megerősítésére szánt schengeni pénzt ajándékba kaptuk és 2005-2006-ra vonatkozóan is javítottunk a mérlegen.
• Igen ám, de ennél úgyszólván mindenki bőkezűbb ajánlatot várt az Európai Uniótól. Ön szerint ez miért nem következett be?
– Látni kell, hogy gazdasági szempontból kifejezetten rossz időszakban csatlakozunk az EU-hoz, amikor olyan kulcsországok, mint Németország gazdasági nehézségekkel küszködnek. Másfelől az uniós alapok gyakorlatilag már 2004-től hatnak, ami azért kedvező fejlemény.
• Mi a véleménye arról a hozzáállásról, amit az Európai Unió tanúsított a pénteki tárgyalások során? Mintha néhány tagjelöltet meglepett volna a velük szemben bevetett szalámitaktika.
– Tíz országgal tárgyalni nem könnyű dolog, ezért érthető, ha az unió ilyen taktikához folyamodott. Miként természetesnek tartom azt is, hogy aki tud, összefog. Ha szemügyre vesszük a tagjelölteket, megállapítható: hatan közülük kicsik, együttesen akkorák, mint Magyarország. A négy visegrádi állam viszont szorosan együttműködött; december elején Budapesten közös nyilatkozatot fogadtunk el, amit a szlovákiai Vöröskőn megismételtünk. Koppenhágába is erős üzenettel készültünk. A tárgyalások technikai részletei azonban leválasztották Lengyelországot, amely gazdasági, politikai és egyéb szempontból sajátos helyzetben volt. Mi megértettük, hogy eltérő helyzetünk miatt az útjaink elágaztak. A másik három visegrádi ország viszont az utolsó pillanatig együtt volt, és meggyőződésem szerint mind a három jobb eredményt ért el, mint ha egyedül próbálkozott volna.
