A megalapítása óta eltelt bő négy évben súlyos bírálatok érték az európai jegybankot, hogy túlságosan alacsonyan húzta meg az euróövezethez csatlakozott uniós országok átlagos inflációs szintjét. Az említett időszak háromnegyedében a fogyasztói árak emelkedése meg is haladta az előírt két százalékot. Azt sem lehetett azonban pontosan tudni, hogy ez a két százalék áttörhetetlen felső plafont képez-e az ECB gondolkodásában, vagy amolyan köztes szám, amelytől azért bizonyos tűréshatárok mellett el lehet térni.
A helyzetet tovább rontotta, hogy a bank önmagával is gyakorta ellentmondásba keveredett. Az egyik szempont ugyanis, amelyre a kamatdöntéseit alapozza, a forgalomban lévő pénzmennyiség mutatója. Ha ez gyors iramú növekedést jelzett, akkor az ECB-nek inflációs riadót kellett fújnia, netán a kamatot is emelnie. Az utóbbi időben, a gazdasági lanyhulás közepette azonban csak annyit mondhatott, hogy a pénzmennyiség emelkedése nem hat az árakra. Kénytelen volt aggodalmát kifejezni a gazdaságok állapota miatt, s végül kamatot csökkenteni.
Eljött tehát az ideje annak, hogy megnézze, mit és miért tesz. A hivatalos nyilatkozatok szerint pusztán az eltelt bő négy esztendő áttekintéséről van szó, semmiféle érdemi változás nem várható. Sőt, az ECB görög alelnöke, Lucas Papademosz kijelentette: a bank nem kételkedik önmagában, eddig követett politikájában. E nyilatkozat azért fontos, mert a tisztázás folyamata fél évet vesz igénybe, s a piacokat nem lehet bizonytalanságban tartani a szándékok felől.
[Népszabadság]
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
