Az Európa Bizottság csütörtöki jelentése azt rögzíti összefoglalva, amiről a poszt-jugoszláv államokból tudósító lapok cikkei töredékesen már eddig is beszámoltak: a nyugat-balkáni országok gazdasága erőteljesen növekedett az elmúlt két évben. A dinamikát illetően az élen jár Koszovó (11 százalék), majd Albánia (6,5) és Jugoszlávia (5,5) következik. Mindez nem magyarázható önmagában az alacsony bázissal, mert Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina is hozza az 5 százalék körüli növekményt. Ráadásul az infláció is jelentékenyen csökkent az országcsoportban.
Közös levelüket megírták
Talán furcsa országcsoportról beszélni, hiszen a Nyugat-Balkán meglehetősen öszvér képződmény. Mégis segíti a tájékozódást, hiszen a poszt-jugoszláv jelző – Szlovénia küszöbön álló EU-csatlakozása miatt – már nem fedi a térséget. Arról nem beszélve, hogy hagyományos gazdasági kötődései okán Albánia is ide zárkózott fel a közelmúltban.
Maguk az érintettek is felismerhették az összetartozás előnyeit, legalábbis erre utal, hogy a koppenhágai EU-csúcs előtt közös levélben, mint nyugat-balkáni országok fordultak az unió tisztviselőihez csatlakozási időpontért. Korábban ez szinte elképzelhetetlen lett volna, de úgy tűnik, van olyan közös cél, amely háttérbe szorítja a délszláv háború terhes örökségét.
Kerülő úton viszik a gázt
Korántsem felhőtlen persze, a viszony. Jó példa erre a koszovói beruházások esete. Egyfelől komoly előrelépésnek tekinthető, hogy a horvát INA olajtársaság ismét erősíti jelenlétét a jugoszláv tartományban. Szerbia azonban nem engedi a területén átszállítani a horvát kőolajipari termékeket – például a PB-gázt -, ezért Montenegróból és Görögországból szállít az INA.
De szinte minden hírnek van valami fonákja. Itt van mondjuk, hogy Jugoszlávia és Albánia között az árucsere-forgalom a korábbi ötszörösére, 10 millió dollárra nőtt. A régi Jugoszlávia legfontosabb partnere volt Albániának, érthető hát, ha újra növekszik a forgalom. Szerbia és Albánia viszonyába azonban időközben beékelődött a Koszovó-probléma: a mai, ismét élénkülő árucsere hasznát így jórészt a montenegrói gazdaság fölözi, abból Szerbiába csak töredék jut.
Bosznia, Koszovó?
Ez a megosztottság a Nyugat-Balkán egyik legfőbb problémája. Nem véletlenül hívta fel az ország csoport figyelmét Erhardt Busek, a Balkáni Stabilitási Paktum különleges koordinátora: a térség országainak lehetséges EU-felvétele előtt meg kell oldani Bosznia és Koszovó státuszát. Busek arra is rámutatott: a Nyugat-Balkánnak Törökországgal kell versengenie a tagságért, úgy, hogy a térségnek nincs 70 millió lakosa, nincs 30 millió földművese, és egy olyan hadserege, amely “garantálja” a demokráciát.
Fordulatot hozhat a görög soros elnökség
A török-balkáni versengésben fordulatot hozhat, hogy jövőre Görögország adja az EU soros elnökségét, amitől egyébként különösen a nemrég CEFTA-tag lett Horvátország vár sokat. Georgiosz Papandreu görög külügyminiszter ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a távlatokat illetően a balkáni országok is jó eséllyel pályáznak Európába, s Horvátország talán már a görög elnökség idején benyújtja felvételi kérelmét. Günter Verheugen bővítési biztos is azt mondta, hogy Magyarország és Szlovénia taggá fogadása meggyorsítja Horvátország felvételét.
Beruházási célpont a térség
A politikai játszmáktól függetlenül világos, s ezt az Európai Bizottság mostani jelentése is leszögezte: a korrupció visszaszorítása, a privatizáció folytatása és az államigazgatás reformja elengedhetetlen gazdasági előfeltétele a csatlakozásnak. A már most tapasztalható gazdasági fejlődés mellett a külföldi tőkebeáramlás is további lendületet adhat a reformokhoz. Horvátország és Macedónia ebben az évben a térség legvonzóbb beruházási célpontja volt. Elemzők várakozásai szerint Bosznia és Jugoszlávia – különösen Montenegró, Belgrád körzete és Vajdaság – a következő években számíthat jelentős tőkebeáramlásra.
