A globális gazdaság élénkülése elmaradt, az export lassú növekedése nem dinamizálta a gazdaságot, a belső fogyasztás bővülése főként az import termékek keresletét fokozta. Kedvezően alakult ugyanakkor a dezinfláció, a fogyasztói árindex 2002-ben jelentős mértékben, a tavalyi 9,2 százalékról 5,3 százalékra csökkent.
A 2002. évi GDP-növekedés lassulásának egyik fő oka, hogy a nemzetközi feltételrendszer romlását a gazdaságpolitika nem tudta ellensúlyozni a belföldi kereslet dinamizálásával. A világgazdaság növekedése visszaesett, mielőtt visszatért volna a tartós fellendülés. A prognózis feltételezi, hogy 2003. második felében a világgazdaság egy ideje várt élénkülése bekövetkezik. Ezt a ciklusos fejlődés törvényszerűségei is altámasztani látszanak.
Az ipari termelés növekedése idén az előző évi 4,1 százalékról várhatóan 2,5 százalékra lassul. 2003-ban várhatóan folytatódik az ágazat differenciált fejlődése, ennek nyomán a könnyűipar részleges válsága minden bizonnyal fennmarad, a gépipar húzóágazatainak fellendülése pedig folytatódik. Az ipari termelés jövő évi növekedése prognózisunk szerint 3,5 – 5,0 százalék között lehet.
2002-ben expanzív fiskális politika jellemezte az államháztartást, a GDP-arányos hiány év végén meghaladhatja a 9 százalékot, jövőre várhatóan 5,1 százalékra mérséklődhet. A 2003. év gazdaságpolitikájának keretét a hiány 4,5 százalékos szintre történő lefaragása jelenti. A jövő évi költségvetés priorítása a versenyképesség növelése, ami a bérterhek csökkenésének, valamint az adórendszer átalakításának elmaradása miatt bizonytalannak tűnik. A beruházási politikában szintén változás történik, az állam igyekszik kivonulni, s átadni a helyet a magánszférának. A jövő évi terv teljesülése mindenekelőtt a gazdaság vártnál lassabb növekedése miatt lehet nehéz.
Az elmúlt hónapokban az MNB a monetáris szigor fenntartásával igyekezett visszafogni a kereslet növekedését, mérsékelni az inflációt. A fiskális expanzió már az elmúlt év végén jelentkezett, a jegybank azonban csak júniusban döntött először a kamatok emeléséről. Azóta a jegybank kényszerpályára került, mindenekelőtt rajta kívülálló tényezők miatt. Október 19-én az írországi népszavazás nyomán közel 1 százalékpontot erősödött a forint a sávban.
A külföldi (amerikai, kelet-európai, európai) kamatcsökkentések nyomán a kamatprémium tovább emelkedett, s az árfolyam a sáv erős széléhez “tapadt”. Az inflációs célkitűzés rendszerének alapja a jegybank hitelessége, a monetáris politika igyekszik mindenáron elérni a kitűzött inflációs pályát. A korábbi évek dezinflációs szintje mellett, a jövő évi inflációs cél a jelenlegi gazdasági környezetben túlzóan ambíciózusnak tűnik.
Az erős forint, valamint a csatlakozás közelgő időpontja miatt csökkenő országkockázat további külföldi befektetőket vonzott a devizapiacra. A vásárolt hazai állampapírok átlagos lejárata ugyan nem változott jelentősen, a szerkezetben azonban felfedezhetők a forró tőkére utaló nyomok. A külföldiek által birtokolt hosszabb lejáratú államkötvények aránya csökkent, az éven belüli kincstárjegyek aránya viszont dinamikusan emelkedett.
Minthogy a piac már a kamatcsökkentésre spekulál, a jegybank a verbális intervenciót választotta. A koppenhágai csúcsot követően, az első kereskedési napon a forint árfolyama megközelítette a sáv erős oldalát, a monetáris tanács csakis a kamatvágás mellett dönthetett. Az 50 bázispontos csökkentés hatására az árfolyam nem gyengült. Jelentősebb kamatvágás csak a jövő év elején várható, az első havi inflációs adatok ismeretében.
A fogyasztói árindex a korábbi prognózisunknak megfelelően alakult. Decemberben 5 százalékos 12 havi áremelkedés mellett 5,3 százalékos lehet az éves pénzromlás mértéke. 2003-ban elsősorban a bérkiáramlás nyomán növekvő kereslet, a hatósági árak előző évben elmaradt emelése valamint az inflációs várakozások erősödése miatt 5,2 százalék körül várható az éves infláció. További bizonytalansági tényező egy esetleges iraki háború miatt megugró olajár.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
