Egyelőre több magyar diák szeretne külföldön tanulni, mint fordítva. A külföldiek számára kevésbé vonzó Kelet-Közép-Európa, szívesebben
mennek Nyugat-Európába vagy az Egyesült Államokba, de Magyarország is egyre négyszerűbb célpontja az egyetemi ösztöndíjaknak.
A hazánkban eltöltött szemeszter(ek) után a diákok jó vagy rossz hírünket vihetik az egész világban. A Süddeutsche Zeitungban több cikk is megjelent cseh, lengyel és magyar egyetemekről, tanulási lehetőségekről és diákéletről. Lássuk, hogyan látják a felsőoktatás helyzetét ezekben az országokban a németek! Melyik kelet-közép-európai ország a legügyesebb az országimázs-építésben?
Magyarul? Nein, danke!
A németek fejében meg sem fordul, hogy nyelvünket elsajátítsák, mivel a világ nyelveinek hasznossági rangsorában az 50. helyen szerepel. Inkább a lengyel vagy a cseh nyelv tanulására adják a fejüket, mivel a szláv nyelvek legalább hasonlítanak egymásra, így több legyet ütnek egy csapásra. Éppen ezért pozitívumként értékelik, hogy a magyar egyetemeken angol vagy német kurzusokat szerveznek a külföldi diákoknak.
Az orvosin tovább tanulni vágyó német diákok körében már hosszú ideje tuti tipp a SOTE. Ha pontjaik nem elegendőek a bejutáshoz egy német egyetemre, és a (jóval egyszerűbb) felvételin is elbuknak, a budapesti egyetemen kaphatnak menedéket évente potom 8800-10600 euróért.
Az évente itt tanuló 300 német diákban pozitív kép alakult ki az orvosiról. Szerintük jók a tanulási feltételek, a professzorok és a hallgatók között szoros a kapcsolat, és az oktatás is angolul vagy németül folyik. „Anatómián mindenkinek van egy saját hullája, amelyen még az órán kívül is gyakorolhat” – mesélte lelkesen egy német diák. A laborok azonban kevésbé felszereltek. Egy év után pedig mindenki otthon folytatja tanulmányait, hiszen a nyelv ismerete nélkül és a hazai siralmas orvosi fizetések mellett senki sem akar magyar betegeket gyógyítani.
Az Erasmus program keretében más magyar egyetemekre is érkeznek német diákok. Az ELTE-n működő nemzetközi titkárság segít nekik a szálláskeresésben, a kurzusválasztásban. A külföldiek számukra fenntartott jobb kollégiumi helyeken azonban – főleg az orvosin – elszigetelve élnek magyar társaiktól.
Nyelv és irodalom
Lengyelországban minden hallgatónak kötelező legalább egy idegen nyelvet tanulnia. Legnépszerűbb az angol, aztán a német. Az utóbbi időben megugrott az orosz nyelv iránti érdeklődés, s bár a az oroszokat a hagyományok szerint senki sem utálja annyira, mint a lengyelek, a munakerőpiaci elvárások miatt még erre is hajlandók. Meglepő, hogy kartól és szaktól függetlenül a lengyel irodalom oktatása is kötelező a felsőoktatási intézményekben. Egy germanisztikát oktató német professzor szerint a lengyel hallgatóknak rossz tanulási módszerük ellenére óriási az általános műveltségük.
Lengyelországban óriási a követelmény a diákokkal szemben, ezért folyamatosan tanulniuk kell, a nappali tagozatos hallgatóknak kevés szabadidejük marad. Ugyanakkor a német kritika szerint csak magolnak, az önálló és érdemleges munkában már kevésbé jeleskednek. Egy lengyel professzor szerint az egyetem első évének nagy rész arra megy el, hogy megtanítsák a diákokat tanulni. Mégsem szerepelnek jól a képességeket felmérő PISA teszten.
Az egyik cikkből az is kiderül, lengyel szomszédaink büszkék arra, hogy a külföldi diákoknak nem jár megkülönböztetett bánásmód, könnyítés csak azért, hogy tandíj fejében náluk tanuljanak. Ebben szerintük mi vagyunk a profik.
Hagyományosan a krakkói Jagelló Egyetemnek, a Varsói Egyetemnek, és a lublini Katolikus Egyetemnek van e legjobb híre Lengyelországban. Ezzel szemben a kisebb egyetemeken sokkal magasabb színvonalú oktatás folyik – írja a Süddeutsche Zeitung.
A lengyel egyetemeken kisiskolás módszerekkel tanítanak: az előadásokon jelenléti ívet használnak, sőt a professzorok még röpdolgozatokat is íratnak a hallgatókkal. A lengyel diákéletet viszont dicsérik a németek. Szüleik tomboló diákéveikhez hasonlítják.
Csehország: nehéz bekerülni
Csehországban az Erasmus program keretében évente több mint 200 külföldi diák tanul, ennek megközelítően 25 százaléka német. Számukra furcsa, hogy a cseh diákok még a szüleiknél laknak, hiszen Németországban az egyetemisták úgynevezett lakóközösségekben (Wohngemeinschaft) élnek, gyakran még akkor is, ha szülővárosukban tanulnak. Ezzel szemben Csehországban csak azok tarthatnak igényt kollégiumi helyre, akik az iskolától 150 kilométernél messzebb laknak.
Nehéz bekerülni az egyetemekre, a legfelkapottabb helyekre legalább nyolcszoros a túljelentkezés. Emiatt Csehországban sokkal elterjedtebbek az itthon is ismerős nulladik évfolyamok, amelyeken tandíj fejében a diákok az egyetemen is oktatott, valamint a felvételihez szükséges tárgyakat hallgathatják és vizsgázhatnak belőlük.
A magyar és a lengyel oktatási rendszerrel ellentétben Csehországban a rendszerváltás után az angolszász rendszert vezették be. Két-három év alapképzés után a diák eldöntheti, hogy a magiszteri fokozat reményében folytatja-e a tanulást. A képzés során a kis, szemináriumi csoportok dominálnak, a professzorok és a diákok közt nagyon jó a kapcsolat.
