“Nem számítunk áttörésre az EU-külügyminiszteri tanács keddi ülésén” – ismerte el egy EU-diplomata, jóllehet, a találkozó kiemelt napirendi pontja éppen a bővítés, illetve a koppenhágai csúcsra szánt álláspontok kérdése lesz. “Pénzügyi vonatkozásban legalább négy ország – a négy nettó befizető, helyenként kiegészülve Franciaországgal – továbbra is útjában áll annak, hogy a két héttel ezelőtti dán elnökségi javaslatot jóváhagyják” – tette hozzá az idézett forrás.
Magas beosztású EU-források szerint igazából letisztultak az alapvető kérdések, amelyek közös pontja annak eldöntése: hajlandók-e, s ha igen, mennyivel a tagországok az októberi brüsszeli EU-csúcson elfogadott keretszámokon túlmenő finanszírozásra. Mindez már politikai döntést igényel, amit mind több jel szerint a kulcsszereplők már csak legfeljebb Koppenhágában lesznek készek meghozni. (Egyes uniós diplomaták még azt is tudni vélik, hogy a német kormány már lényegében belement a többletfinanszírozásba, ám ezt nem akarja “kétszer” – egyszer a miniszterek, egyszer a kormányfők szintjén – beismerni (“nem akarnak kétszer fizetni”), s már csak ezért sem valószínű a keddi brüsszeli beleegyezés megszületése.)
Lehetséges forgatókönyv Koppenhágára
Bennfentesek arra számítanak, hogy csütörtökön, a koppenhágai csúcson a soros dán elnökség – hivatkozással a tagjelöltek részéről begyűjtött minimumigényekre – első körben arra igyekszik majd rávenni a többi tagállam vezetőit, hogy támogassák a bizottsági, illetve azt kiegészítő – két hete asztalra tett – dán elnökségi tárgyalási álláspontot. Jó esetben sikerülni fog végül a teljes támogatást megnyerni, rosszabb esetben ez csak részben valósul meg.
Mindkét forgatókönyvnél valószínűsíthető, hogy midőn ezt követően Anders Fogh Rasmussen, dán kormányfő egyenként asztalhoz ül majd az egyes tagjelöltek vezetőivel, az utóbbiak reakciója az esetek többségében elutasító lesz. Ha valóban így lesz, óhatatlan egy újabb EU-tizenötös forduló, ahol a továbbiakban kemény alkudozásokra lehet számítani. Szakértők és diplomaták lényegében kizártnak tartják, hogy ekkor már egyes tagjelöltbeli igényeket – külön-külön – mérlegeljenek vagy orvosolni akarjanak. (“Nem fogunk belemenni országokra lebontott kívánságlisták mérlegelésébe. A nizzai csúcs világosan megmutatta, hova vezet ez” – jegyezte meg egy EU-forrás.) Azaz, kizárólag horizontális – valamennyi tagjelöltnek felajánlható – “végső csomagról” lehet majd szó, ami minden bizonnyal az általános költségvetési kárpótlási rezsim további javításában nyilvánulhat meg. (Ehhez kell majd a végül – remélhetőleg – mégiscsak előhúzott német pénzügyi beáldozás, az a bizonyos “egyszeri fizetés”, amire Schröder a jelek szerint valószínűleg mégiscsak kapható lesz, de csak a legvégén.)
A valószínűleg hosszas kötélhúzás nyomán összeálló – nem kizárhatóan akár 1-1,5 milliárd euróval is “feljavított” – költségvetési csomag (ld. külön írásunk) viszont most már valóban “a legvégső ajánlatként” fog majd visszakerülni a tagjelöltek elé. Legalábbis EU-források erősen kétlik, hogy ha valamely tagjelöltek egy ilyen, “második ajánlaton” is utóbb további javítást akarnának majd elérni, azzal – az időveszteségen kívül – érdemben bárhova el fognak jutni végül.
Mindez amúgy még mindig nem fogja a csatlakozási szerződés ügyének teljes körű megoldását jelenteni, lévén, hogy ezt követően is hátra lesz Ciprus – illetve ehhez óhatatlanul kapcsolódó módon – Törökország ügyének a kérdése is, amelyek végső rendezése EU-bennfentesek szerint jó eséllyel akár még vasárnapra is áthúzódhat.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
