Belföld

A szerb gazdaság aranytartaléka

Szerbia egyetlen esélye a meglepetésszerű gazdasági növekedés. A kis-jugoszláv gazdaság előnyeit Montenegró fölözi, az egykori nagy-jugoszláv piac gyöngyszemeit pedig Szlovénia fűzi fel.

A szerbiai elnökválasztás belpolitikai csatározásai elterelik a figyelmet arról, hogy az ország gazdasága kezd magára találni a délszláv háború, az embergós évek és a NATO-bombázás után. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a tervezettnél gyorsabban fejlődik a gazdaság, a vártnál alacsonyabb az infláció, nőnek a fizetések, és az egy főre jutó hazai össztermék is emelkedik. Amíg tavaly év végén a pénzügyminiszter még azt jósolta, hogy idén hússzázalékos lesz az infláció, az egy főre jutó GDP pedig 1400 dollár körül alakul, addig a jelenlegi folyamatokból arra lehet következtetni, hogy az éves infláció nem haladja meg a 15 százalékot, viszont az egy főre jutó GDP már most elérheti az 1800 dollárt. A kincstári optimizmus most hirtelen kétszámjegyű növekedéssel számol, ám a szerb kormánynál józanabb statisztikai hivatal is 4 százalékos növekedést jósol jövőre, ami az elmúlt évek pangásához képest figyelemre méltó teljesítmény lenne.


Két köztársaság – két jegybank


Szüksége is van Szerbiának a gazdasági fellendülésre, a kis-jugoszláv gazdaság ugyanis gyakorlatilag szétesett. Jellemző mozzanata volt a széthullásnak a szövetségi jegybankról szóló törvény minapi vitája. Egyértelműen kitűnt ugyanis, a belgrádi közös parlament képviselői azzal a mandátummal jöttek el otthonról, hogy lehetőleg ne tegyenek semmit, mert hamarosan mindkét tagköztársaságnak létrejön a saját jegybankja, amely a köztársasági törvények alapján működik.


A politikai értelemben még Jugoszláviához tartozó Montenegró szinte teljesen önálló gazdaságpolitikát folytat. Jól mutatja ezt az is, hogy a Jugoszlávia és Horvátország által egyaránt vitatott hovatartozású Prevlaka-félszigeten horvát-montenegrói közös vállalkozásban új szállodakomplexum épül, mint az Adria legvonzóbb idegenforgalmi létesítménye. De az éppen meglóduló albán-jugoszláv árucsere-forgalom előnyeit sem Szerbia aknázza ki. Az egy év alatt megötszöröződött árbevétel döntő részét Montenegróban kasszírozták, annak ellenére, hogy a háború előtt a Belgrád központú régi Jugoszlávia volt Albánia első számú kereskedelmi partnere.


A ljubljanai tőzsde felfűzi a térségi börzéket


Az is eldőlt időközben, hogy az egykori nagy-jugoszláv piac újjászervezése sem Belgrádból történik, erre az EU-csatlakozás küszöbén álló Szlovénia az esélyes. Jelképes, hogy a ljubljanai tőzsde december elején kezdte meg a poszt-jugoszláv államok tőzsdéinek befűzését, az értékpapír piacok adatforgalmának összekapcsolását. Az új súlypontokat az is jelzi, hogy a Merkator üzletlánc csütörtökön megnyitott belgrádi bevásárlóközpontja a szlovéniai leányvállalat beruházásában valósult meg.


A szomszédvár Horvátország, ha az uniós csatlakozásra nem is esélyes, a friss CEFTA-tagsággal újabb lépéselőnyhöz jutott Szerbiával szemben.


Célkeresztben a korrupció


A szerbiai gazdaság átalakulásának talán legfőbb kerékkötője az államigazgatást behálózó korrupció. A szerbiai pénzügyminiszter szerdán jelentette be, hogy elkészült a korrupcióellenes harc középtávú nemzeti stratégiai terve. A munkába az összes minisztériumot bevonják, megreformálják a büntető törvénykönyvet, növelik az állami közigazgatás nyilvánosságát, erősítik a belső ellenőrzést, és csökkentik az állami hivatalnokok önálló döntési lehetőségeit. Végül azt is bejelentették, hogy Korrupcióellenes Ügynökséget alakítanak.


A privatizáció, mint aranytartalék


Minden hátránya ellenére figyelemre méltó tartalékai vannak a szerb gazdaságnak. Nem elhanyagolható innovációs erőt jelent Vajdaság tartomány. Nem véletlen, hogy Szerbia első elektronikus banki szolgáltatását sem Belgrádban nyitották meg, hanem Újvidéken. A másik lehetséges gazdasági motor az éppen csak megindult privatizáció lehet, csak Vajdaságban 250-300 nagyobb cég kerülhet hamarosan kalapács alá.


A szerbiai magánosítás annál is kecsegtetőbb lehet a külföldi befektetőknek, mert a munkaerő másfél-kétszer olcsóbb a magyarországinál, a képzettsége azonban hasonló szintű. A szerbiai vállalatfelvásárlásokban az osztrák, német és amerikai befektetők járnak élen, a magyar cégek egyelőre csak figyelik a lehetőségeket. Annyi bizonyos, hogy a privatizálható vállalati kör és az olcsó, képzett munkaerő a szerb gazdaság aranytartaléka.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik