Sorra rúgják ki az európai óriásvállalatok első számú vezetőit, pedig a vén kontinensen eddig viszonylag még nyugalmasan teltek napjaik számukra. Hacsak valamilyen óriási baj nem lett, a vezetők maradhattak a cég élén egészen nyugdíjaztatásukig. Ezek az idők elmúltak: az elmúlt hat hónapban Európa legnagyobb 35 vállalata közül hétnél történt vezérigazgató-csere.
Ezek között vannak olyan nemzeti büszkeségek, mint a France Télécom, a Deutsche Telekom, a Fiat Group és a francia médiaóriás Vivendi Universal. De nem csak a legnagyobb cégeknél akad ilyen történet, a német Bertelsmann és a francia gépipari üzem, az Alstom éléről is menesztették a vezetőt.
Hét óriás, hét új vezető
• Zurich Financial Services: James J. Schiro (a PricewaterhouseCoopers korábbi vezérigazgatója)
• Asea Brown Boveri: Jürgen Dorman (az Aventis korábbi vezérigazgatója)
• Deutsche Telekom: Kai-Uwe Ricke (korábban divízióvezető a Deutsche Telekomnál)
• FIAT Group: Gabriele Galateri (korábban az Agnelli holding vezetője)
• France Télécom: Thierry Breton (a Thomson Multimedia korábbi vezérigazgatója)
• Vivendi Universal: Jean-René Fourtou (az Aventis korábbi elnökhelyettese)
Mára úgy fordult a helyzet, hogy még az Egyesült Államokban is kevesebb az ilyen eset, mint Európában. A Booz Allen Hamilton tanácsadó cég által készített felmérésből kiderül, hogy 1995 és 2001 között kétszer annyi európai vállalat élén történt vezetőváltás, mint amerikainál. A vezérigazgatók 34 százalékának kellett teljesítménye miatt távozni Európában, míg ez az arány az USA-ban csak 22 százalék volt. A pozíciójukban eltöltött átlagidőben is vezetnek az amerikaiak, ők 9,5 évet maradhatnak, szemben európai társaikkal, akik 6,5 év után váltanak.
Az első számú vezetők váltásának gyakoribbá válásáról számol be a nemzetközi tanácsadó cég, a Drake Beam Morin is. A világ 481 vállalatának tanulmányozásából az alábbi eredmények születtek: a vezérigazgatók 51 százaléka kevesebb, mint három évig, 72 százalékuk pedig kevesebb, mint öt évig tölti be tisztségét.
Kemény idők, kemény intézkedések
Az okot nem nehéz kitalálni: az európai vállalatokat is elérte a hanyatlás, ez pedig sztrájkokhoz és a részvényárfolyamok jelentős csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a részvényesek között egyre több a külföldi pénzügyi befektető, míg korábban hazai, türelmesebb és megértőbb befektetői hozzáállás volt jellemező. Így a részvényesi nyomás is jóval erősebb, mint korábban, és a bankok sem hajlandóak további hitelekre.
Ennek megfelelően a vezetők is keményebb intézkedések meghozatalára kényszerülnek. Jürgen Dormann, aki szeptemberben vette át a svájci és svéd tulajdonban lévő Asea Brown Boverit (ABB), a 148 ezerből 10 ezer alkalmazott elbocsátását tervezi. A Zürich Financial Services biztosító élére májusban került James J. Schiro eddig a 75 ezer dolgozóból 4500-nak mutatott ajtót.
Messziről jött emberek
A vezetőváltások a likviditást is megterhelik. Ron Sommer, a Deutsche Telekom előző vezérigazgatója 13 millió dolláros aranyejtőernyőt kapott, míg éves fizetése csupán 1,5 millió dollár volt. A France Télécom élére érkezett Thierry Breton több mint négyszeresét keresi elődje fizetésénél, évente 1,2 millió dollárt vihet haza.
Ráadásul az új vezetők közül jó páran nem állnak iparáguk csúcsán. A Zurich Financial Services-t irányító 56 éves amerikai James J. Schiro pédául biztosítási tapasztalatok nélkül érkezett – előtte a PricewaterhouseCooperst vezette -, sőt soha nem élt Európában és németül sem tud. A Vivendi élére érkezett Jean-René Fourtou a gyógyszeriparban van otthon – az Aventistől jött át –, és be is ismeri, hogy fogalma sincs a Vivendi alaptevékenységéről.
A megújulás persze javulást hozhat, de egyelőre ez még várat magára. A Vivendi részvényei Fourtou ideje alatt 30 százalékot vesztettek értékükből, a Deutsche Telekom részvényei pedig 50 százalékkal érnek kevesebbet, mióta Kai-Uwe Rickje átvette Ron Sommer helyét.
A kérdés csak az, hogy az eddig rengeteg türelmi időt adó európai vállalatok nem esnek-e át a ló túlsó oldalára. A zürichi székhelyű Swiss Life már a harmadik vezérigazgatóját fogyasztja ebben az évben. A Credit Suisse Group jelenlegi vezetője, Rolf Dörig novemberben váltotta Roland Chlapowskit, akinek összesen 9 hónapot adtak arra, hogy rendbe szedje a vállalatot. A Credit Suisse részvényei idén 80 százalékot vesztettek értékükből. A francia Gemplus kevesebb mint három év alatt két vezérigazgatót küldött el a rossz vállalati eredmények miatt.
A gyakori cserék ritkán hoznak változást a teljesítménymutatókban. Margarethe Wiersema, a California Egyetem professzora azokat az amerikai vállalatokat vizsgálta, amelyeknél 1997-ben vagy 1998-ban vezetőváltás történt. A két vezetés teljesítményét összehasonlítva Wiersema nem talált különbséget a működési eredményben, sem a befektetett eszközök megtérülésében vagy a részvényárfolyam alakulásában. Természetesen akadnak kivételek, mint például a Carlos Ghosn, aki a Nissan Motor Co. élére kerülve rövid időn belül látványos javulást produkált.
