Valójában az lett volna meglepő, ha komoly érdeklődés kíséri a Nagyházi Galéria által beharangozott tételeket. Kedden a régi mesterek munkáira és a XIX. századi festményekre, szerdán pedig a XX. századi festők alkotásaira lehetett licitálni. 
Az induló árak mindkét árverésen megtéveszthették a gyanútlan szemlélőt. Mert mire is gondoljunk, ha Az ősz allegóriája 1620-ból, Frederick van Valkenborch követőjének tulajdonítva 7 millió forintos kikiáltási áron kezd, vagy mondjuk Jacopo Tintoretto követőjétől a Szent Miklós Keresztelő Szent Jánossal és Szent Ágostonnal 1595-ből 12 millió forinton indul?
Őrült licitre nyilván nem gondol az ember, mert a „követője” szócska legalábbis józanságra int, s persze a honi műtárgypiac kapitalizációja sem ígér túlzott mértéktelenséget. Mégis zavarba ejtő, hogy e két műalkotásra éppúgy nem mozdult egyetlen tábla sem, miként a jóval olcsóbb 1-2 millióra beállított képek is sorra kerültek vissza a raktárba.
Decens választék Kieselbachtól
A Kieselbach Galéria a megszokott finom, bár nem olcsó válogatással készül a december eleji aukcióra. Mondhatni, meghitt festői „sznobácska” a Falk Miksa utca és a Körút sarkán lévő kiállítóterem. A katalógus külön is kiemeli, hogy Gulácsy Lajos Nakonxipánban hull a hó című festményét utoljára 1967-ben láthatta a nagyközönség, s most – hét évtized után először – megvásárolható, potom 15 milliós kikiáltási áron. De vélhetően Vaszary János a Parkban című képe sem indul magasan 10 millió forinttal, legalábbis önmagához képest, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek Vaszary-lázát. Végül a hazai árverési csúcstartó Rippl-Rónai József érdemel említést. Munkái közül most a 15 millió forintos áron induló Piknik a Római villa kertjében kapott a többinél nagyobb fényt. A Kieselbach Galéria kínálatára jellemző, hogy mind Vaszary, mind Rippl-Rónai az említett egy-egy festményen túl további kilenc-kilenc képpel szerepel az aukción.
A huszadik századi művek szerdai árverése előzetesen az előbbinél is többet ígért. Ám Aba-Novák Vilmos szakértői véleménnyel megtámogatott Patrona Hungariae című freskóterve éppúgy nem kellett 4 milliós kikiáltási áron, ahogy Perlrott-Csaba Vilmos Műtermi jelenet címet viselő képéért is sokallották a megjelentek a 8 milliós induló árat. De ezúttal nem keltett érdeklődést Rippl-Rónai József, Koszta József és Glatz Oszkár sem. Helyettük a megbízható másodvonal aratott: elkelt induló áron, 1,3 millióért egy báró Mednyánszky László kép és egy Csók István festmény is felküzdötte magát 1,5 millióról 4 millióra. 
Ahol ennyi magányos nulla szerepel a leütési ár rubrikában, közvetlenül a milliós nagyságrendű kikiáltási ár után, ott persze joggal felmerül az árképzés kérdése. Esetleg magas kikiáltási áron indulnak ezek a képek, jóval az alsó becsérték nevezetes 50 százaléka felett – vélhetnénk némi joggal, s persze naivitás lenne azt gondolni, hogy véletlenül történik ennyi téves becslés. A piac morgolódó szereplői is úgy vélik, szándékos a Nagyházi Galéria felülárazása, ahogy mondják: most még talán nem is akarták eladni ezeket a képeket, csak „megfürdették” őket, hogy egyszer majd jó áruk legyen.
