Miközben a kicsiny és erősen liberalizált mezőgazdaságú balti államokban nem kelt túlzott izgalmat a közvetlen agrártámogatások fokozatos és hosszan elnyújtott bevezetése, a “nagyágyúk” Lengyelországgal és Magyarországgal az élen továbbra is támadják az EU ajánlatát – írja a Bruxinfo. 
Mezőgazdaság – sok elégedetlen csatlakozásra váró
Varsó hivatalosan nem adta fel a magasabb direkt támogatásokat és az átmeneti időszak 3 évre csökkentését célzó követelését, de legutóbb elismerte, hogy az Európai Unió kitarthat a Bizottság eredeti javaslata mellett. Leszek Miler miniszterelnök október 28-án Koppenhágában félig tréfásan meg is jegyezte: elég képzelőereje van egy olyan alku előrevetítéséhez, amely 2004-ben a közvetlen kifizetések 25 százalékát adja az új tagok gazdáinak.
Csehország is elfogadhatatlannak tartja a 9 éves átmeneti időszakot a közvetlen jövedelemtámogatások kiterjesztésében. Szlovákia hivatalosan ugyancsak nem ért egyet a direkt támogatások szintjével és az átmenet hosszával, de elismeri, hogy nehéz lenne ennél többet kisajtolni. Pozsony az átmeneti időszak csökkentésére törekszik, de tisztviselői már nem mondják, hogy a derogáció nem tarthat tovább 2006-nál.
Szlovénia mindenekelőtt arra törekszik, hogy saját nemzeti büdzséjéből kiegészíthesse a gazdák támogatását, amely így elérhetné a 100 százalékos közvetlen kifizetési szintet. A gondot az jelenti, hogy az EU a 2001-es év nemzeti támogatási szintje alapján járul hozzá a kiegészítéshez, ám ez Szlovéniában akkor csak az EU-szint 40 százalékán állt, vagyis csak 15 százalékos megfejelést jelentene. Ljubljana hivatalosan nem fogadja el a közvetlen kifizetéseknél javasolt 9 éves átmenetet, csak az első három évben érné be alacsonyabb kifizetésekkel. 
A balti államok nem idegesek
Észtország és Lettország nem harcol a közvetlen jövedelemtámogatásokért. Riga ugyanakkor megértéséért azt kéri cserébe, hogy más agrárszubvenciók (a vidékfejlesztést is beleértve) könnyebben hozzáférhetővé váljanak.
A termelési kvóták kivétel nélkül minden érintett tagjelöltet lázba hoznak. Szinte mindenki elégedetlen és javulást szeretne elérni az EU által ajánlott tejkvótákban. Különösen Lengyelország, Szlovákia és Lettország törekszik kedvezőbb alkura.
Szlovákiának hazánkhoz hasonlóan a felajánlott izóglükózkvóta és speciális szarvasmarha-prémium elfogadása okoz nehézséget. Szlovénia a szopósborjak kvótájánál szeretne kedvezőbb feltételeket kivívni. Délnyugati szomszédunk bortermő vidékeinek számára is kedvezőbb övezeti besorolását szeretne elérni, és erre komoly esélye van. A probléma ugyanaz, mint Magyarországnál: az EU egyes bortermő területeket a mediterrán vidékek kategóriájába helyezne, ahol magasabb a kötelezően előírt minimális alkoholtartalom. 
Költségvetés és pénzügyek – helyesen számol-e az unió?
A költségvetésnél a tagjelöltek álláspontjában meghatározó, hogy az Unió által javasolt feltételek mellett milyen lesz a nettó pénzügyi egyenlegük a csatlakozás után. A tagjelöltek közül többen – Csehország, Szlovákia és Szlovénia – kétségbe vonja az Európai Bizottság és az EU által végzett számítások helytállóságát.
Elsősorban a hivatkozási alapul szolgáló 2003-as bevételek nagyságát vitatják. Szlovénia például az EU által előrejelzett 45 millió eurónál nagyobb, egyes számítások szerint nagyságrendekkel nagyobb bevételre számit 2003-ban. Ez pedig azért fontos, mert ez az összeg képezi majd a 2004-2005-ös költségvetési visszatérítés alapját. A csehek 170 millió helyett 200 millió eurós bevétellel számolnak, és a szlovákok saját számításai is 30 millió euróval többet mutatnak, mint amivel az Unió kalkulált.
A pénzügyi egyenleg romlásától nem tartó országok – mint a balti államok és Lengyelország – nem számíthatnak költségvetési visszatérítésre, ezért ők inkább másra, például az első évben több strukturális kifizetésre összpontosítanak. Varsó elsősorban az alacsony közvetlen agrártámogatások miatt továbbra is 5 éves átmeneti időszakot kér, mielőtt költségvetési hozzájárulása elérné a 100 százalékot.
Szlovákia és Csehország nem örül annak, hogy a strukturális alapok 16 százalékát előlegként kifizetik 2004-ben. Ezt a pénzt a garantált költségvetési visszatérítéssel szemben egyikük sem tekinti biztosnak.
Szlovénia hivatalosan ugyancsak kitart amellett, hogy költségvetési befizetései évről évre fokozatosan nőjenek, mielőtt elérik a 100 százalékot. Nem hivatalosan azonban Ljubljana állítólag már belenyugodott az egyszeri, egy összegű költségvetési visszatérítésbe, de a soványabb közvetlen támogatások ellensúlyozására a következő pénzügyi időszakban is valamilyen kompenzációra tartana igényt.
