Mintha egy évtized kellett volna ahhoz, hogy kitisztuljon a szereposztás az internetről folyó vitában és a társadalmi nyilvánosság termékeny fóruma lehessen az Internet Hungary 
konferencia. A konferencia első három órájában igazi társadalmi párbeszéd jött létre, a résztvevő előadók – Kovács Kálmán informatikai miniszter, Drajkó László, az Axelero vezérigazgatója, Beck György a HP Hungary vezérigazgatója és Uj Péter, az Index főszerkesztője – ugyanis előadásuk után egy asztalhoz ültek, és tartalmas beszélgetésbe merültek az internetszektor helyzetéről. Már nem a fejben is alig követhető szárnyalás vagy épp a kilátástalanság a jellemző, sokkal inkább a szakmához méltó, tiszta és sokoldalú helyzetelemzés.
A tárca büdzséjének nagysága egyelőre titok
Nem sikerült ugyan megtudni, hogy valóban jelentős többletekkel gazdálkodhat-e az informatikai tárca 2003-tól, mert Kovács Kálmán “őszintén” elmondta, hogy egyelőre semmi sem publikus a költségvetési tárgyalások pillanatnyi helyzetéről. A miniszter előadásából azonban azt a következést levonhatta a hallgatóság, hogy Magyarország nagyon rosszul áll: a 3,6 millió magyar háztartásban 0,76 millió PC található, és 0,36 millióban van internet. A várakozások szerint 2002-2006 között egymillióval nőhet az internetező háztartások száma.
Nemcsak, hogy nem rózsás a helyzet, ráadásul lassabban is fejlődünk, mint a többiek: 2002-ben az IT-szektor Nyugat-Európában átlagosan 4 százalékkal, Magyarországon 2,8, a cseheknél 3,5, a lengyeleknél pedig 2 százalékkal növekedett az IDC adatai szerint.
Többet mondanak ennél az abszolút számok: míg Nyugat-Európában az egy főre számított IT-költés dollárban számítva 2002-ben átlagosan 900 dollár volt, Magyarországon csupán 200 dollár. A nyugat növekedése várhatóan a jövőben is meredekebb: míg ott az átlag 2005-re 1200 dollár lesz, nálunk talán 300.
A relativitás elmélete és a szélessávú internet
Drajkó László a relativitáselméletből levezetve megalkotta az internetmodell.hu programot. Az Einsteintől jól ismert képleten (e = m*c2 ) csak egy kicsit változtatott: a c mellé a köbhatvány került. A képletben a bölcseleti körben megengedett nagyvonalúsággal az “m” a tömeg maradt, csak új tartalommal. Tömeg mint felhasználók tömege. A “c” pedig a computer(gép), communication (vonal) és content (tartalom) hármas, ahogy azt már korábban is hangsúlyozta.
A magyar modell lényege, hogy a hátrányból előny is kovácsolható. A környező országokhoz viszonyítva ugyanis Magyarország élen jár a szélessávú kapcsolatok elterjesztésében. Nálunk az otthoni internetezők 20 százaléka már széles sávon lép a világhálóra, míg Csehország és Lengyelország gyerekcipőben jár még a kábeles internet és a DSL rendszerek elterjesztésében. Utóbbi egyébként Németországban, előbbi pedig Hollandiában – a UPC anyaországában – népszerű.
Az általános és speciális relativitáselmélet híveinek száma jelentősen megnőtt az előadás végére, talán azért is, mert nem varrta a kormány nyakába a szélessávú hálózat elterjesztésének felelősségét.
Mivel hajtunk a sztrádára?
Gyorsabban úszik-e az a hal, amelyet bekapott egy bálna? Mintha csak akkor lenne esélyünk a nagy ugrásra, ha a sokkal fejlettebbek magukkal rántanak. Az ilyen laza képzettársításra a felhatalmazást Uj Pétertől kaptam, aki bravúros előadásában az irónia, a keserűség és a powerpoint nemes harmóniáját megteremtve ecsetelte, hogy kiábrándítóak a perspektívák, hogy a szereplők többsége csak vergődik a piacon, nagyon nehéz a tisztességes munkából tisztességesen megélni.
Uj Péter gyakran hivatkozott példája szerint Trabanttal megyünk fel az infosztrádára. Beck György szerint fontos megjegyezni, hogy az a bizonyos Trabant, vagy megengedően Opel Astra, nem a menetiránnyal ellentétesen hajtott fel a gyorsítósávról a sztrádára.
Beck György kevésbé irodalmi, ám egyenértékű megfogalmazásával Nyugat-Európában az otthonokban átlagosan ötször annyi eszköz van, mint Magyarországon, és a PC-k értékesítését jellemző görbe nálunk a leglaposabb. A PC-értékesítésen belül 1997 óta 15-ről 8 százalékra csökkent az otthonra vett készülékek aránya, ugyanez a cseheknél és a lengyeleknél 15 százalék körül van, a uniós országokban pedig átlagosan 35 százalék.
Mi jut eszébe az internetről? Drága!
Ma már nyilvánvaló, hogy az internet elterjesztése a gép, a vonal és a tartalom hármas harmóniáján múlik, és ebből egyik rosszabbul áll, mint a másik. Bár Drajkó László, az Axelero vezérigazgatója részben önkritikát is gyakorolva felkérte a távközlési piac szereplőit, ne panaszkodjanak arra, hogy drága az internet, mert így ezt maguk hitetik el a vevőkkel. Felmérésékre hivatkozva állította, hogy az emberek jelentős részét (44 százalékát) nem is érdekli az internet és csaknem ennyien hivatkoztak arra, hogy az első, ami eszükbe jut erről a kifejezésről, az, hogy drága.
Beck György szerint a szektor számára felhajtóerőt jelenthet az EU-csatlakozás, új technológiák, szabványok átvétele, az államigazgatás korszerűsítésének igénye, a regionális versenyhelyzet, a globalizáció, a befektetőkért folytatott harc és a felhasználói nyomás.
Az önáltatás ellen nagyon jól jöttek az amerikai adatok. 1997-ben a 255 milliós népesség 22 százaléka internetezett, 2001 szeptemberében az 54 százaléka. A világon ma 581 millió ember olvashatná ezt a cikket, ha érdekelné (és tudna magyarul). Itthon 1,3 millió. Ők legalább a nyelvet beszélik…
