Az Európai Bizottság országjelentései gyakran bírálják a csatlakozók államháztartási egyensúlyának alakulását. Szinte egységesen 
állapítják meg, hogy a hiány növekedésének kedvezőtlen folyamata, amely egyes gazdaságokban már kritikus és hosszabb távon nehezen kezelhető szintet ért el, visszaveti a gazdaságok nominális konvergenciáját, csökkenti esélyüket a maastrichti feltételek teljesítésére, vagyis arra, hogy csatlakozhassanak az eurózónához.
Nincs ingyenebéd – ahogy az amerikai mendzserek mondják, valamikor vissza kell fizetni minden forintot – kamatostul -, ami nem többletjövedelemből lett szétosztva. A politikai játszmák része ma Magyarországon az, hogy az ellenzék nagyobb pénzkiáramlást, több támogatást követel, és előre megjósolja, hogy megszorítások lesznek. Amíg az egyre vadabb ígérgetések alapján döntenek a választók, addig nagyon nehezen léphet ki az ország a 22-es csapdájából. Az a szegény demokráciák kelepcéje, hogy a választók még mindig elhiszik, csak a hatalom jószándékán múlik, végre megkapják-e, ami nekik jár, amivel tartozik nekik az ország – függetlenül attól, hogy van-e annyi pénz a kasszában.
Kornai üzen a politikusoknak
Kornai János, akit nemrég választottak a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnökévé, a Világgazdaságnak adott interjúban elmondta: nem tartja szerencsésnek, hogy Bokros-csomaggal riogatják az embereket. Véleménye szerint idejekorán meg kell állítani azokat a folyamatokat, amelyek olyan állapotba sodorhatják a gazdaságot, amelyet már csak drasztikus kiigazítással lehet helyrehozni. A neves szakember szerint a döntéshozók még jó időben vannak ahhoz, hogy elkerüljék a kedvezőtlen helyzetet. Kornai hozzáteszi: “Nem kell szégyellni, hogy a gazdaságban szükség van az egészséges arányok helyreállítására. Ezek az országot szolgáló lépések, melyek vállalhatók, nem érdemes tehát ebben a kérdésben defenzívnek lenni.”
Drasztikus hiány
Kicsit messziről érdemes indulni, ha valaki szeretné kiszámolni, hogy nagyjából mekkora megszorítással, finomabban: a költségvetés milyen mértékű visszafogásával érdemes számolni 2003-ban. Kiindulópontnak a Brüsszelben is elfogadott számsort érdemes tekinteni, amit a magyar kormány mutatott be, amikor a középtávú tervről kellett jelentést adnia. Nem mellékes, hogy az abban szereplő számok a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) is elfogadhatóak voltak, vagyis ha minden úgy alakul, ahogy a hivatalos előrejelzésben szerepel, akkor az MNB-nek nem kell a forint védelmében további intézkedéseket tennie, nem kell az infláció visszaszorítása érdekében erősebben fellépnie.
A nyári prognózis szerint a magyar kormány az államháztartás – EU-normák szerint számolt – hiányát 2003-ra 4,5 százalékig kívánja visszaszorítani. Amikor ez a kalkuláció készült, akkor úgy tudták a gazdaság irányítói, hogy 2002-ben a hiány 5,5-6 százalék lesz.
A bázis, vagyis a 2002-es hiány azonban az év végére felcsúszhat 7 százalék fölé is – állítja Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa. Ha másra nem is, arra érdemes felfigyelni, hogy semmilyen tiltakozás vagy cáfolat nem hangzott el eddig a Pénzügyminisztériumból, ahol a számokat a legjobban ismerik. Nem elveszve a részletekben, azt is érdemes látni, hogy a fideszes pénzügyminiszter a kasszát a 2002-es tervben szereplő 505 milliárd forintos hiánnyal szemben már 680 milliárdos mínuszt prognosztizált.
Magyar és európai számítási modell
Azt ma már biztosan lehet tudni, hogy a magyar szabályok szerint számított hiány szeptemberre 756 milliárd forint lett – júliusban, augusztusban és szeptemberben havonta több mint 100-100 milliárddal nőtt a deficit, és még messze az év vége. Az optimista feltételezés szerint, hogy a hiány a hátralévő 3 hónapban csak 50-50 milliárddal nő, a végösszeg akkor is 900 milliárd lesz.
Csakhogy az unióban az állam összes érdekeltségében lévő együttes hiányt teszik “mérlegre”, vagyis nemcsak a központi költségvetést, az önkormányzatokat és a társadalombiztosítást, valamint az elkülönített állami alapokat veszik alapul, amikor a hiányt számolják. Ide tartozik az ÁPV Rt., a Magyar Fejlesztési Bank és általában az állami szektor, amelyek együttes hiánya 2002-ben várhatóan 300 milliárd forint lesz. Nos, ezt a 300-at kell hozzáadni a 900-hoz és akkor kezdődhet a számolás: 16200 milliárdos GDP esetén ez 7,4 százalék. Sok.
Ami enyhítheti a sokkot: a 300 milliárdos tételről valójában nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi. Üzleti titok, lehet több is, kevesebb is. Ahogy azt se lehet tudni, hogy mekkora rész ebből az egyszeri és mekkora a többszöri, folyamatos kiadás. Ahonnan ezt meg lehetne tudni, ott vagy nem akarják, vagy nem tudják, vagy nem merik megmondani – ahogy Petschnig Mária Zita fogalmaz.
A privatizáció segíthet
Mégis valahogy számolni kell, ezért tekintsük kiindulási pontnak az ismert összegeket. A 2003-ra tervezett növekedés (talán 4,5 százalék lesz, de a szerényebb számítások szerint csak 4,1 százalék) eredményeként a GDP várhatóan 17700 milliárd forint, ennek 4,5 százaléka lehetne a hiány jövőre. 796 milliárd forint, az egyszerűség kedvéért 800 milliárd. 400 milliárddal forinttal kevesebb lehet tehát a hiány, mint amennyi az idén lesz. Ám a jövő évi költségvetésben a bevételek is csökkenek, ezért ennél nagyobb kiadás-visszafogás kell. De vannak olyan kötelezettség-vállalások, mint pl. a pedagógusok és az egészségügyiek, a bírók és a köztisztviselők béremelései, amelyeknél nem lehet faragni. Másutt tehát nagyobb szigort kell alkalmazni. Valószínű lesznek kiadások, amelyek nominálisan is kisebbek lesznek az ideinél. Könnyítheti a megszorítást, ha az állami érdekeltségű cégekben a hiány nem lesz 300 milliárd forint.
Hogyan lehet ennyi pénzt megtakarítani?
Csökkentheti a hiányt minden forint privatizációs bevétel. Élhet a kabinet a beruházások visszafogásával is, ami nem kér azonnal kenyeret. Így már érthető, hogy miért gyorsul fel a privatizáció, hogy miért hallani gyakrabban az Antenna Hungária, a Mol, a FHB, a Postabank, a Konzumbank, a Malév, néha a Richter és az állami gazdaságok értékesítéséről. A módszer egyébként nem lehet ismeretlen a Fidesznek, hiszen lényegében ezt csinálta 1999-ben az eltervezett, túlambiziózus költségvetés helyreállítására. Ezt sem hívták akkor csomagnak.
