Az újabb, posztmodern és kortárs művek népszerűsége nem hasonlítható a korábbi korok “sztárjaihoz”. Sem reneszánsz, sem barokk, sem impresszionista vagy klasszikus modern alkotók áraihoz nem mérhető az a néhány tízezer dolláros érték, amelyet a New York-i aukció drágább tételei elértek.
Ráadásul a második világháború utáni művészet legtehetségesebb alkotóinak neve talán nem is hangzik igazán ismerősként a magyar befektetőknek, műgyűjtőknek. Sokan Picasso, Matisse és Kandinsky nevénél ragadtak le, s onnan kezdve szem elől tévesztették a szaporodó izmusok és stílusok képviselőit. Pedig a modern művészetben számos érdekes tendencia bontakozott ki 1945 után, és ezeket szépen példázza a Christies árverése is.
A név nem kötelez
A nyugati árveréseken megszokott dolog, hogy önmagában az alkotó neve semmit sem ér. A leghíresebb pop-art művész, Andy Warhol képei például tömegesen maradtak vissza a mostani aukción, míg a kevésbé ismert, de szakmailag elismert alkotók művei jó árakon keltek el.
Az árverés legdrágább tétele lett Alexander Calder műve, a Black bustle (Fekete nyüzsgés). Az 1960-ban készült “mobil” a konstruktivista amerikai művészre legjellemzőbb műfajban készült. Caldert ugyanis a geometriai formákból kialakított mozgó szobrok tették híressé. A most az árverésen szereplő tételt eredetileg 60-80 ezer dollárra taksálták, ám végül 102 ezerért kelt el, egyetlenként lépve át a százezer dolláros álomhatárt.
A dobogó második fokára is Calder műve lépett. Az Hommage á Matisse címet viselő odaliszk valamivel becsértéke felső határa, 70 ezer dollár fölött kelt el. Az olajjal vászonra festett, 1945-ben elkészült kép mellett több Calder-mű is szerepelt az aukción, a magyar vásárlók pénztárcájának megfelelő leütési árakon. Egy cím nélküli alkotás 36 ezerért kelt el, A pásztor című tétel 26 ezer dollárt ért, míg a tintarajzokra 6-7 ezer dollárért akadtak vevők. Bár a negyven évvel ezelőtt készült műtárgyak megítélésében az idő komoly változásokat hozhat, Calder esetében azonban aligha téved az, aki vásárol a mobiljaiból: sok követője közül nemigen akad olyan, aki hasonló jelentőségre tett volna szert a modern művészeti életben.
Albers és a négyzetek
A klasszikus modern és a második világháború utáni művészet között teremt összeköttetést Josef Albers munkássága. A Bauhaus tagjaként 1933-ban Németországból elüldözött konstruktivista művész Amerikában telepedett le, és a hatvanas években kezdett bele Tisztelet a négyzetnek című ciklusába. A több száz műből álló sorozat most árverezett darabja egy nagyobb kvadrátban ábrázolt két kisebbet mutat be.
A nagyobbik kvadrát mérete egyébként Albers összes képén tíz egység, a többi négyzet ennek a töredékét teszi ki. A természetesen tökéletes négyzetet formázó kép mérete 45,4×45,4 centiméter, és valamivel a 25 ezer dolláros felső becsértéke alatt, 23 900 dollárért kelt el a New York-i árverésen.
A Dunaferr is irigykedhet
Az acélipar jelenlegi helyzetében még a Dunaferr is megirigyelhetné Sir Anthony Carót: az angolszász művész kifejezetten jó áron tudja értékesíteni acéltermékeit. Bearing című, festett acélból készült, 3,5 méter hosszú, 1,25 méter széles alkotását ugyanis messze becsértéke fölött, 41,8 ezer dollárért adták el. A szigorú szakmaisággal leginkább tartószerkezetnek fordítható bearing a szótár tanúsága szerint sok mindent jelenthet: viselkedést, magatartást, teherbíró képességet, fontosságot, jelentőséget, kihatást, támasztékot, pillért, talpazatot, tájékozódást, iránymeghatározást, termőképességet, csapágyat és kengyelvasat. Caro művét szemrevételezve nem egyértelmű, hogy mire is gondolt a szerző a címadáskor.
Az aukció igen jó árat ért el a világhírű (de Magyarországon talán érdemtelenül kevéssé ismert) Jean Dubuffet. Az elmebajosok művészetét tanulmányozó, mentálisan beteg emberek alkotásait gyűjtő, és az ő művészetük támogatására Art Brut néven társaságot is alapító Dubuffet az informel és gesztusművészet egyik úttörője. Jellegzetes művei leginkább a gyermekrajzokra emlékeztetnek, de sokan benne látják a graffiti előfutárát is.
A szeptember végi árverésen André Dhotelről készült portréja szerepelt, és 23 900 dollárért kelt el. A Situation LXIII című alkotására nem akadt vásárló, viszont egy másik férfiportréjáért több mint 15 ezer dollárt adtak.
Több Warhol-mű visszamaradt
Kevésbé volt sikeres a pop-art talán legismertebb alkotójának szereplése, hiszen Andy Warhol számos alkotására nem akadt vevő. A Perrier palackokat megörökítő kollázsát csaknem 12 ezer dollárért vásárolták meg, s az expresszionizmus egyik leghíresebb festményének, Munch sikolyának pop-artos utánérzete is 22,7 ezer dollárért kelt el. A cipőket ábrázoló képsorozatára viszont nem volt jelentkező, jól mutatva azt, hogy önmagában az alkotó neve nem garancia a sikerre.
Nagyobb sikert aratott egy másik pop-art művész, Tom Wesselmann. Leegyszerűsített, csak “a nemi jellegekre utaló”, arc nélküli női aktjai közül az egyik 38 ezer dollárért kelt el. A Gyönyörű Kata című műve 12 ezer dollárt ért, A Nagy Amerikai Akthoz készült tanulmányáért pedig 5736 dollárt fizettek.
A szintén a pop-arthoz kötődő Claes Oldenburg tanulmány jellegű műve nem talált gazdára, a 20-30 ezer dolláros becsérték talán elrettentette a potenciális vevőket. A performance-művész Joseph Beuys két különböző jellegű alkotása sem keltette fel a közönség érdeklődését.
Az op-art világhírű magyar alkotója, Victor Vasarely egyik képe viszont igen kedvező áron kelt el. A Lango-4 csaknem 12 ezer dollárt ért meg új tulajdonosának.
A bolgár származású csomagolóművész, a Land Art kicsit újrealista, kicsit neodadaista alkotója, a Reichstagot is “felöltöztető” Christo is szerepelt az árverésen, és kollázsa 28,7 ezer dollárért talált gazdára. A botrányos budapesti kiállításáról idehaza is ismertté vált Andres Serranó egyik képe (Locked brain – Lezárt agy) 3346 dollárt ért a New York-i aukción. Ez valamivel alacsonyabb előzetes becsértéknél, hiszen az árverezők 4-6 ezer dollár körüli bevételt vártak ettől a tételtől.
